Schubert-Haydn A Concerto Budapesttel

A Concerto Budapest február első felében folytatja a Schubert-Haydn ciklus sorozatát Budapest legújabb koncerttermében a Mátyás utcai Budapest Music Centerben és várja a gyerekeket a Manó bérlettel a Páva utcai Zeneházban.

December 4-én kezdte „belakni" a zenekar Budapest legújabb koncerttermét, a Budapest Music Center új épületét a IX. kerületi Mátyás utcában. A január 19-én, február 8-án folytatódó, egészen áprilisig tartó Schubert-Haydn ciklus alatt fokozatosan lehetünk szemtanúi egy hely születésének, koncertteremmé formálódásának, akusztikai kialakításának.

A sorozat négy alkalma alatt Schubert összes szimfóniája felcsendül – alkalmanként 2-2 – Haydn trombita -, cselló -, zongora -, és kürtversenyével, fiatal szólisták közreműködésével.

2013. február 8. péntek 19:30

Schubert-Haydn ciklus

Budapest Music Center, Budapest, IX. Mátyás u. 8

Schubert: III. szimfónia, D-dúr, D.200

Haydn: D-dúr zongoraverseny, Hob.XVIII: 11.

Schubert: "Befejezetlen" szimfónia, h-moll, D.759

Vezényel: Keller András

Közreműködik: Borbély László – zongora

Schubert: III. szimfónia, D-dúr, D.200

(I. Adagio maestoso – Allegro con brio; II. Allegretto; III. Menuetto. Vivace; IV. Presto. Vivace.)

1815-ben, úgyszólván néhány nap alatt írta Schubert III. szimfóniáját. Mint a zeneszerző műveinek zöme, életében ez sem került nyilvánosság elé (házi hangversenyen 1815-ben valószínűleg bemutatták): csak 1860-ban hangzott fel első ízben a szimfónia fináléja, míg a teljes művet 1881-ben mutatták be Londonban. A patetikus, fantáziaszerű lassú bevezetés után felhangzó gyors első tétel kamarazeneszerűen áttört, levegős hangszerelésével lepi meg a hallgatót; a tétel dallamvilágára a fiatalos lendület és energia jellemző. A III. szimfóniához Schubert nem írt lassú tételt: a második helyen nyugodt és szemlélődő Allegretto áll, mintegy korai előképe a nagy C-dúr szimfónia „mennyei hosszúságú" második tételének. A Menüett a súlyos ütemelőzők szokatlan effektusával lep meg: ez, valamint a hirtelen dinamikai váltások adják a tétel sajátos humorát és egyben népies zamatát. Váratlan a finálé tarantellaritmusa is, amelynek kései megfelelője a posztumusz c-moll zongoraszonáta ragyogó és démoni zárótétele.

Schubert: "Befejezetlen" szimfónia, h-moll, D.759

(I. Allegro moderato; II. Andante con moto.)

A „Befejezetlen" néven ismert, tévesen nyolcadiknak számozott szimfónia komponálását Schubert 1822 októberében kezdte meg. Az elkallódott kéziratot csak évekkel a zeneszerző halála után fedezték fel, 1865-ben, akkor hangzott fel első ízben a bécsi közönség előtt a csonkán maradt mű. „Befejezetlen" mivolta a Schubert-kutatók körében sok vitára adott alkalmat, mert a reánk maradt vázlatok arra utalnak, hogy a zeneszerző nem kéttételesnek tervezte a szimfóniát. A harmadik tételt azonban nem fejezte be Schubert, tehát vélhetően nem érezte fontosnak, hogy lekerekítse mindazt, amit az első két tétellel kifejezett. A szimfónia nagy népszerűsége megerősíti Schubert igazát: ha terjedelme és felépítése nem is felel meg a műfaj klasszikus követelményeinek, a két tétel hangulata egységes, szerkesztése világos, és a hallgatóban nem kelti a befejezetlen művek okozta hiányérzetet.

Az első tétel legelején drámai összecsapás zajlik le, s ez a harc a kidolgozás során heves erővel folytatódik, nem csitulva a szonátatétel visszatérésében sem, ahol kétségbeesés és vigasztalás kettőzött intenzitással méri össze erejét. A végső szó mégis a bánaté. A második tétel azonban levegős-derűs hangulatba enyhül. Megkönnyebbülést hoz a kamarazene-szerűen áttört hangszerelés és a melodika nyugtató, édes-bús ringatása. A kibontakozás szenvedélyes lendülete azonban nemegyszer visszaidézi az első tétel tragikus mottóját. A tétel kicsengése ennek ellenére megnyugtató, érzelmes emlékezés és könnyes mosoly.

Haydn: D-dúr zongoraverseny, Hob.XVIII: 11.

(I. Vivace; II. Un poco Adagio; III. Rondo all'Ungarese. Allegro assai)

A mesternek méltán legismertebb zongoraversenye, e műfajban valóban legremekebb alkotása, nyomtatásban 1784-ben jelent meg. A szólóhangszer technikája és hangzási effektusai a modern kalapácszongorára utalnak. Az első tétel szonátaformájú szerkezete módot nyújt a komponistának a szimfóniákban mesteri tökélyre fejlesztett motivikus technika alkalmazására. De ragyogóan él ezzel az eljárással a lassú tételben is, ahol a kezdet jelentéktelennek tűnő kopogó motívumából fejleszti ki a szólóhangszer és a zenekar párbeszédét. A finálé népszerű „magyar módra" írt rondójában két érdekes moll-epizódot hallhatunk, ezek közül a másodikat méltán tekinti Karl Geiringer Beethoven előhírnökének.

(a koncertek ismeretője: Pándi Marianne – Operakalauz)

Gyermekprogram – Manó bérlet

2013. február 10. vasárnap 11:00

Concerto Budapest Zeneház – Budapest, IX. Páva u. 10-12.

Vidám-Szomorú
Művészeti vezető: Iván Gábor

Közreműködik: Méhes Csaba – pantomimművész

Ismered magad? Milyen vagy?

Bátor? Félénk? Vidám? Szomorú?

Zenében, mesében, pantomimben mutatjuk meg, hogy milyenek vagyunk mi, emberek.

Előadásainkon hangulataink és személyiségi jegyeink egy-egy ellentét párját járjuk körül, és ebben segít nekünk a zene, az irodalom és a pantomim.

http://hu.concertobudapest.hu/

Lantai József