strauss_richard.jpgA későromantikus német zeneszerző (nincs köze a bécsi keringőkirályokhoz, id. és ifj. Johann Strauss-hoz) főleg szimfonikus programzenéiről és operáiról ismert (A rózsalovag, Elektra, Az árnyék nélküli asszony, Salome, Ariadné Naxosban), ugyanakkor jelentős karmester is volt.

Az ifjú zeneszerző édesapja a saját korában neves kürtművésznek számított. Fia már hatévesen kezdett komponálni, ezért zeneszerzést tanulhatott. 1882-től a müncheni egyetemen folytatott filozófiai és művészettörténeti tanulmányokat. 1883-ban Hans von Bülow-val és Johannes Brahmsszal kötött barátságot. A meiningeni udvari zenekart vezényelte. Nagy hatással volt rá Richard Wagner és Liszt Ferenc. 1886-tól a müncheni Hofoper karmestere, 1889-től a rangos weimari operaház másodkarmestere lett. Ekkor komponálta első jelentős szimfonikus költeményét Itáliából címmel, amit Münchenben mutatott be. Sajátos stílusával rögtön ismertségre tett szert. 1898 és 1918 között Berlinben vezényelte kortársai műveit. A Salome és az Elektra című operái ugyan Wagner hatását tükrözik, mégis kezdett letérni a tonalitás útjáról.

1904-től szerepelt Észak-Amerikában, Görögországban és Olaszországban. A Carnegie Hallban érte el legnagyobb sikerét. 1919-ben már a bécsi Hofoper vezetőjeként Max Reinhardttal és Hugo von Hofmannstahllal közösen indította el a Salzburgi Ünnepi Játékokat. Első előadásán Mozart Don Giovanniját mutatta be. Strauss 1922-től, Hofmannstahl halála után már csak zeneszerzőként dolgozott következő librettistájával, Stefan Zweiggel. Ő írta számára A hallgatag asszony szövegkönyvét. Ezt be is mutatták, de csak egyszer, mert Hitler hatalomra jutása után Goebbels propagandaminiszter betiltotta. Richard Strauss-t is leváltotta a Birodalmi Zenei Kamara éléről. 1942-ig még írt 15 operát és szimfonikus költeményeket (Don Juan, Till Eulenspiegel stb.). A Salome Oscar Wilde szövegére, az Elektra Hugo von Hofmannstahl librettójára született. A 20. században operái már igen népszerűekké váltak.  

Richard Strauss budapesti vendégszereplései: 1895, 1908, 1910, 1926, 1930, 1932-ben voltak. 1908-ban ő vezényelte nálunk az Operaházban a bécsi Concertverein zenekarát. Erről Ignotus írt kritikát a Nyugat hasábjain. Gyászszertartásán a Bajor Állami Operaház zenekarát Solti György vezényelte.

 

Elektra

Szophoklész ókori drámája nyomán Hofmannstahl (1974-1929) írta a librettót. Az opera végigköveti Elektra indulatait, gyászát és lírai vallomásait éppúgy, mint a görög drámában.

A cselekmény

Elektra őrületes bosszút forral apja, Agamemnon gyilkosai, azaz anyja és annak szeretője ellen. Kivitelezéséhez az öccsét, Oresztészt várja. A nővére, Krüszothémisz beletörődött a sorsába. Ő a nőiesség jelképeként inkább boldogan férjhez menne. Klütaimnesztra, a férjgyilkos anya rémálmokkal küzd, és azt hazudja lányainak, hogy Oresztész is meghalt. Csakhogy Oresztész megérkezik. Megöli anyját és a trónbitorló Aigiszthoszt is. Elektra végül belepusztul vad örömtáncába.

Az opera végeredménye két óra alatt négy halott a görög uralkodóházban. A részleteket olvassuk el Szophoklész eredeti darabjában!

A kétezres évek elején nálunk is emlékezetes alakítást nyújtott Elektra szerepében Edita Gruberova.

 

A rózsalovag

Lényegesen vidámabb az előzőnél ez a három felvonásos, négyórás komédia Hugo von Hofmannstahl szövegével, Mária Terézia korának kellékeivel: személycsere, álöltözet, leánykérés, sutaságok, szellemes fordulatok, idilli áriák stb. Benne Bécs szíve-lelke nagy zenekari apparátussal, filozofikus megközelítéssel.

A cselekmény

A mesebeli hercegasszony – férje távollétében – a hálószobájában fogadja ifjú grófot, Octaviant. Hamarosan érkezik a bunkó nagybácsi, Ochs báró. Octavian hirtelen belebújik a szobalány ruhájába. A báró rögtön csapja a szelet a „szobalánynak”. A báró unokahúgát, a hercegnét kéri segítségül nősülési szándékához. Ehhez Octavian fényképét mutatja, hogy ez legyen a rózsalovagja a lánykéréshez. Az egyik rokon azonban gyanút fog, hogy Octavian túlzottan hasonlít a szobalányhoz. A hercegné kitalálja, hogy a szobalány Rofreno gróf húga, aki alacsony sorból származik. A hercegné okosan belátja, hogy Octavian nála fiatalabb hölgyet fog kedvelni.

A második felvonásban a jövendő menyasszony, Sophie várja a kérőként ezüstrózsát szorongató Octaviant. Sophie persze beleszeret a csinos ifjúba, és alaposan elkeseredik a potrohos vőlegény láttán. Ochs bárót főleg a gazdag hozomány érdekli. Közben az ifjú pár máris egymás karjába repül. Ochs rajtakapja őket. Octavian kardot ránt, és enyhén megsebesíti a bárót, aki elképesztő óbégatásba kezd, de néhány pohár bor után megnyugszik. Vigaszára szolgál, hogy levelet kap a „szobalánytól”, amelyben randevúra hívja a vén marhát.

A harmadik felvonás első jelenetében a báró örül a találkának, nem veszi észre a csapdát. A „szobalánnyal” az oldalán bevonul egy kétes hírű fogadóba. Ott rászabadul a pokol: megnyílnak a falak, Ochs báró félelmetes alakok forgatagába kerül, majd rendőrért kiált. Nincs szerencséje, mert a rendőr őt veszi őrizetbe csendháborításért. A nagy csetepatéra megjelenik a jövendő após, a lánya és a hercegné is. Utóbbi jól kiosztja rokonát, a többiek megbékélnek a sorsukkal, s a fiatalok egymáséi lehetnek.

Az 1911-es drezdai bemutatón Richard Strauss élete legnagyobb sikerét érte el Max Reinhardt rendezésében. Azóta a világ minden operaházában örömmel játszott darab.

DOBI ILDIKÓ

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük