Szántai Tamás: Nézettség vagy látottság?

A média alapkérdése így hangzik: hány emberhez jut el az üzenet szöveges, hallható vagy képi formában? A válasz pedig így hangzik: minél többhöz, annál jobb. Az üzenetet fogadók életkora, jövedelme, vagy lakhelye alapján van különbségtétel, de az alap a mennyiség.

A média alapkérdése így hangzik: hány emberhez jut el az üzenet szöveges, hallható vagy képi formában? A válasz pedig így hangzik: minél többhöz, annál jobb. Az üzenetet fogadók életkora, jövedelme, vagy lakhelye alapján van különbségtétel, de az alap a mennyiség.

Olyan üzenetet kell közvetíteni, amely a lehető legtöbb emberhez eljut. Egy műsorkészítő, mondjuk egy forgatókönyvíró vagy filmrendező alkotásvágya tehát korlátozott. Megfelelési kényszer alatt dolgozik. A médiát mozgató reklámbirodalmak kimondják az ítéletet. Ha nem nézi meg x számú ember a produkciódat, véged. Akkor is véged, ha az abszolút követelménynek megfelelsz, és hozod az x számú nézőt, de a vetélytárs tévécsatorna jóval több nézőt köt le nálad. Ahogyan Borókai Gábor fogalmazott: "Aczél elvtárs helyébe Nézettség úr lépett."

Édes anyanyelvünk szerencsére megálljt parancsol Nézettség úr tolakodásának. A néz ige arról tanúskodik, hogy a néző szeme érzékeli a fizikai valóságot. De aki néz, az nem biztos, hogy lát is! Nyelvtani okoskodás helyett álljon itt három példa a két ige minőségi különbségének érzékeltetésére:
1. A jó futballista nem néz a pályán, hanem lát.
2. Ady Endre sem azt kérdezi: Ki nézett engem? hanem azt: Ki látott engem?
3. József Attila így vall a Dunánál című versében: "Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, mit meglátok hirtelen".

Nézettség úr máris elveszítette félelmetes voltát. Csupán arra képes, hogy kifejezze a produkció és a nézőközönség közötti mennyiségi viszonyt.

Ráadásul Nézettség úr csak az egyik dimenziója a lehetséges nézettségnek! Arról sem mond semmit, hogy nézi-e valaki az alkotót, miközben a produkcióját készíti, illetve a nézőket, amint megtekintik a produkciót. Tudjuk, hogy nagy testvér néz minket: megfigyelő hálózattal, mindenütt elhelyezett kamerákkal, de ezt a nézettséget most nem tárgyaljuk.

Mindezek felett, sőt, mindenek felett van egy személy, aki nemcsak fizikai valónkat nézi, hanem bensőnket, legtitkosabb gondolatainkat is. Ő a szívek és vesék vizsgálója, aki nemcsak néz minket, hanem lát is! Isten látja összes lépésünket, bűnünket, gyötrődésünket, hozzá igazodó szeretetünket és örömünket.

A felismerés, hogy Isten lát minket, még nem az út vége, inkább az eleje. Felelnünk kell arra a kérdésre is, hogy mi látjuk-e Istent?

Tamás addig nem hitt a feltámadásban, amíg saját szemével meg nem látta az Urat. Külső, testi látását előbbre helyezte a belső látásnál. Ezért Jézus így felelt neki: "Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek." Jn 20:29 Ha nem lenne előzménye a párbeszédnek, Jézus válasza túlságosan száraznak, tárgyilagosnak tűnhetne. De van előzmény! Jézus már a boldogság-mondásokban kimondja: "Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják." Mt 5:8

Milyen szépen rímel erre a mondásra a róka Saint Exupéry Kis herceg című könyvében, mikor így szól: "Jól csak a szívével lát az ember!"

Nézettség vagy látottság? Szemmel vagy szívvel? Felelnünk kell.

© www.reformatus.hu Kommunikációs Szolgálat szerk@reformatus.hu T.:(1)460-0753