Szemérmetlen Balaton – Folytatódnak az Anna Estek Balatonfüreden!

3 perc olvasás

2017.augusztus.10. csütörtök. EuroAstra - Petrásovits Zoltán

A 192. Anna-bál kísérő programjai közt szerepelnek július óta az Anna Estek – Füredre érkezett a Juhász Anna Irodalmi Szalonok – azaz irodalom, társművészeti ágak egy jóízű beszélgetős est keretében. Balatonfüred központi, fontos helyszín a magyar művészek számára is, így a tematikus esteken, könnyed hangulatú, tartalmas beszélgetéseken a víz, a vitorlázás, a festészet, az irodalom, a divat, a színpad és a film is a megidézett témák közt van.

A következő, harmadik Anna estére augusztus 17-én kerül sor – ekkor legnagyobb művészeinket idézzük meg és annak járunk utána, hogy hogyan ihlette meg a balatoni ledérség a legkreatívabb magyarokat. A fürdőkultúra nyomába eredünk, és a képzőművészet, a fotográfia, az irodalom vagy éppen a pszichológia segítségével leplezzük le, vajon mennyire szemérmetlenek is a balatoni nyaralók?

VENDÉGEK:
– Dr. Hevesi Krisztina, szexológus, az ELTE PPK tanára
– Szabó Eszter Ágnes, kurátor, képzőművész
– Tűzkő Péter, festményszakértő, a BÁV műkereskedelmi üzletágának vezetője

Évszázadok óta évről évre elzarándokolunk a Balatonhoz, ahol az éppen divatos fecskére vagy bikinire vetkőzve nem csupán ruháinktól, de gátlásainktól is megszabadulunk. Karinthy Frigyestől Vaszary Jánosig sokakat megihletett a magyar tenger ledérsége. A nyári szezon közepén a fürdőkultúra ihlette művészeti alkotások nyomába eredünk, és azt kutatjuk, hogy mennyire szemérmetlenek a balatoni nyaralók!

“… A lány hasa meztelen. A fiún is csak egy gyermekarasznyi fecskenadrág van, a lányon még annak is csak kicsinyített mása, egy kék kendőcsücsök az ágyékára kötve s két kis sapka a mellein. Nem is ruha ez, csak borogatás…” – írja Örkény István a fürdőruháról. A nyár az az évszak, amikor a testünkből a legtöbbet mutatjuk a világnak. Ahogy a nők, úgy a férfiak sem átallnak nekivetkőzni, és lenge, sokat mutató aligruhákat viselni. Az évnek ez a pár hónapja megszabadít minket a gátlásainktól. Fókuszba helyezzük a saját testünket, hogy aztán ősszel újra szemérmesen elfedjük azt, amit a kánikulában oly merészen mutattunk meg a világnak, vagy legalábbis a balatoni fürdőközönségnek…
De mit mond erről a művészet? Hogyan vélekednek a festők, írók, fotóművészek a nyaralás, a fürdőzés és a testek kapcsolatáról? Tudjuk, hogy az emberi test már az őskorban is a barlangrajzok témája volt. Egyre részletesebben, egyre realistábban sikerült ábrázolni a férfi és női alakokat, tanulmányozni az anatómiát. Az ő kíváncsiságuk nélkül biztosan kevesebbet tudnánk a testünkről. Az emberiség kultúrtörténete során többszázezer emberábrázolás készült ruhában vagy meztelenül, mégis, ha megkérnénk bárkit, hogy rajzoljon egy embert, nehezen találná el az arányokat. Mitől leszünk szégyenlősek, ha le kell rajzolnunk egy mellet, vagy éppen egy fürdőnadrágos férfit, amikor a strandon több százan fekszenek mellettünk? Megfigyeljük-e őket, vagy ez „nem illik”? Mi változik meg bennünk, amikor a Balatonra megérkezve átkapcsolunk nyaraló üzemmódba, és ruháinkkal együtt gátlásainktól is megszabadulunk?