Szigetszentmiklós – Meglesz-e valaha a környezetszennyező?

A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág vagy, ahogy manapság egyszerűen, a mindent – mindig -majmoló rövidítéssel egyre többen hívják RSD ( érti, aki érti, aki meg nem – vessen magára!), számomra legkedvesebb települése –  Szigetszentmiklós.

Gyerek-, és serdülőkorom felejthetetlen vidéke, ahol szenvedélyes horgász édesapámmal oly szép napokat töltöttem, kis bérleményében a Rév-soron. Előttünk a főágtól nádfallal elzárt sekély vizű, hínárral-súlyommal benőtt ladikkal is nehezen járható vízfelület volt, amely telis-tele volt a vizes területekre jellemző állatvilággal.

December közepén az egész ország közvéleményét megrázta a hír, hogy itt, közel az általam ismert, kedvelt helyhez több ezer liter olajszennyet engedtek a holtágba. A bajban némi szerencse, hogy a népiesen hókonynak nevezett, mint kiderült úszó láp, amely ugyan szerves kapcsolatban van a mai valós folyó ággal, természeténél fogva bizonyos zártságot, védettséget is jelent a folyóra.

Szerencse az is, hogy a gyalázatos szennyezést a helyiek az észlelést követőn haladéktalanul jelentették és a kárelhárítás a vízügyi szervek részéről azonnal megindult.

Nap – nap után a televízión keresztül figyeltem a hősies küzdelmet, ahogy először megakadályozták az olajszennyeződés élő Kis-Dunaágba kerülését, később a hatalmas, több ezer tonna mennyiségű sás – nád – olajos szenny kiszedését, elhordását. Közben fájó szívvel láttam az olajtól fekete apró állatkák pusztulását, kisteknősök mentését. Az egész a sajnos gyakran a tengereken látott olajszennyezésre emlékeztetett. Még ha kicsiben is. A bajokat tetézve, jó pár nappal később ugyanott, újabb olajszennyezést észleltek, amely már bizonyosan az esővíz csatornarendszeren keresztül érkezett. A szakértők szerint évtizedekig is eltarthat, hogy a jól lokalizált, helyiek becslése szerint két futballpályányi terület regenerálódjon.

Ismerve az ilyenkor szokásos „katasztrófa turista” szokást, ha nehezen is, de visszatartottam magam, hogy személyesen is beazonosítsam, lássam, lehetőleg a helyiek megkérdezésével tájékozódjam a történtekről. Most hétvégén, az időjárás is kedvező lévén mentem el a régi kedves emlékeket idéző helyre. Az első benyomás – minden megváltozott. Itt a Rév-soron a korábban üres partoldal is beépült. Minden kis fikarcnyi területen házat építettek. Nagy a zsúfoltság a környéken. Vélem, hogy a budapestiek rohama lehet az oka, hogy itt, pár kilométerre a fővárostól a beépítési tilalom felszabadítása után, az agglomerációban igyekeztek új otthont teremteni.Némi útbaigazítás után egy kis élelmiszerbolt mellett találtam a közönség elöl elzárt, őrzött területre, a korábban folyt lázas elhárítás központi helyszínére.

Pillanatok alatt több, jól értesült informátorom is akadt, akik tájékoztattak, hogy a környezetvédelmi katasztrófán túl két okból is fontos ez a helyszín.

Először is a merőlegesen ide kifutó Tebe-sor utca burkolata alatt ide érkezik a város esővizét szállító csatorna, a másik – még érdekesebb – hogy az előbbivel párhuzamosan ide, közvetlenül a vízpartra épített úgynevezett átemelőbe érkezik a környék szennyvize is. Valahol itt történt az olajszenny leengedése.

Hogyan is történhetett? Láthatóan kiválóan tájékozott beszélgető társam szerint engedhették közvetlenül a hókonyba is a szennyező anyagot, de akár a csatornafedelet felemelve, ráadásul a szennyvíz csatorna helyett eltévesztve az esővízcsatornába  kerülhetett a trutyi. Nagyobb bajt okozva, mintha a szennyvízcsatornába került volna.

Miből kerülhetett a több ezer liternyi szennyező anyag, a tájvédelem szempontjából fontos, Natura 2000 programba tartozó élőterületre?  A legkézenfekvőbb válasz: üzemanyag-szállító gépkocsiból. Felvetésemre beszélgetőpartnerem folytatja, vagy esetleg műanyag IBC tartályokból.

Azért is kacifántosabb ez a feltételezés, mert ez utóbbiakat nehezebb beazonosítani, mint akár a környék összes tartálykocsiját ellenőrizni.

Feltételezve, hogy a vízbe került anyag fáradt olaj volt, képzeljük el, hogy belőle egy liternyi egymillió liter édesvizet, azaz körülbelül 50 ember évi ivóvízkészletét változtathatja szennyvízzé. Vízbe kerülve, annak tetején szétterülve megakadályozza az oxigénáramlást, s így súlyos károkat okozhat a növény-, és állatvilágban. És itt, becslések szerint négyezer liter ilyen szennyező anyag került a vízbe.

Mi lehetett az indíték a példa nélküli gaztettre? Ez ami nehezen kikövetkeztethető. Ha valakinek ilyen veszélyes hulladéknak nevezett anyag van a birtokában, tudnia kell, hogy erre szakosodott vállalatok átveszik és ingyen elszállítják, újrahasznosítják azt. Tehát tudatlanság, primitív a következményekkel mit sem számoló felfogás lehet bármi más. Ha, kimondani is nehéz, átgondolás nélküli, csak szabadulni-akarok-tőle volt a jobb esetben gondatlanságból elkövetett cselekmény az a következményeit tekintve akkor is – bűntény. De ne zárjuk ki, ha esetleg szándékos cselekmény áll a háttérben. Különösen annak a figyelembevételével, hogy jó pár nappal, már az eset országossá dagadása után, újból egy anyagát tekintve hasonló vagy ugyanolyan szennyhullám érkezett  távolabbról, ezúttal biztosan az esővízcsatornán keresztül.

Honnan érkezhetett ez a kettős szennyáradat? A legkézenfekvőbb válasz, valamilyen környékbeli működő vagy megszűnt vállalkozás telephelyéről. Ide beleérthető akár az évtizedekkel ezelőtt kivonult egykori szovjet csapatok volt tárolói is, amelyek kitudja ki lettek-e takarítva és rekultiválva lett-e a teljes terület.

Kérdés tehát rengeteg van, értelmes elfogadható válasz kevésbé. Könnyen rá lehet vágni, hogy folyik a rendőrségi vizsgálat. Bízzunk benne. Már másfél hónap telt el, de egyelőre az sem tudott, hogy mivel szállították oda a súlyosan környezet szennyező anyagot. Pedig az elkövető megtalálására még gyilkosok megkeresésnél is magasabb „vérdíj”, összesen tizenkét millió forint lett felajánlva. A környékbeli lakósokban még az is felmerül, hogy nem-e valamilyen „belső ember” van a háttérben. Én nem gondolom, de mindenesetre az eljárást magam is lassúnak, a tájékoztatást hiányosnak tartom. Nem tudjuk, hogy hol került be pontosan a szennyeződés. Történt-e felhasználva a két szennyeződésből eltett laboratóriumi vizsgálatra alkalmas mintákat teljes körű vizsgálat a régió valamennyi tároló-szállító eszközével kapcsolatban. Érzékelve a helyszínt, annak elkövető részéről jó ismeretét, kevés a valószínűsége, hogy valaki távolról, esetleg külföldről hozta ide a mocskát. Az is elgondolkodtató, hogy a viszonylag magas összegű jutalom sem vezetett eddig nyomra.

Sok a kérdés és egyelőre kevés a válasz. Mindenesetre reménykedünk, hogy előbb-utóbb meg lesz a tettes és a környezet is a számítottnál hamarabb regenerálódik. Addig is legyünk hálásak a vízügyi és katasztrófavédelmi dolgozóknak, a környék éber lakóinak, hogy áldozatos munkájukkal, odafigyelésükkel sikerült megakadályozni a nagyobb bajt.