Olyan kiállítás nyílt meg a napokban Budapesten, a Műcsarnokban, melyhez hasonlót ritkán lát a közönség. A rajzon át, a rézmetszettől a festményig az ábrázolás technikai lehetőségeinek több ága is megismerhető, miközben állati csontvázakkal és könyvekkel is találkozhat a szemlélődő. Szunyoghy András, Barcsay- és Mednyánszky-díjas grafikus, festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja „Anatómia” című kiállítása átfogó képed ad egy kevéssé ismert képzőművészeti tevékenység részleteiről. A kiállítás 2025. október 19-ig látogatható.
Szunyoghy András híres grafikus művész nem mellesleg képzett preparátor és népszerű tanár. 
Róla szólva – emelte ki Szegő György DLA, a Műcsarnok művészeti igazgatója – nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mennyire csodáljuk a lovakat és irigyeljük a madarakat. Utóbbiakat szépséges testi formájukért, de leginkbb a szárnyaikért, amikkel repülni tudnak. Az aktrajzok és festmények pedig arról a reményről is szólnak, hogy a kép majd életre kel. A nyugati hagyományban ismert ez számunkra Euripidész és Pygmalion óta, az ókori mitológiából is. Évezredek óta ez a gyermekien optimista világlátás motiválta a figurális képzőművészet számos nagy alkotóját. Szunyoghy András anatómiájában saját útját járja. A halál felől közelít a kép felé, állati csontvázakat, bennük a repülni tudás képességét is vizsgálja, csodálja. Mentené az enyészettől. Ő a szó nemes értelmében a művészeti anatómia megszállottja. Tanítja. Mesésen színes képeiből szerkesztett reprezentatív könyvei az oktatást építik. 
Turi Attila Kossuth- és Ybl-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, a 100 éve született Nagy László, Hegyibeszéd című verséből idézett egy – a kiállításhoz jól illő mondatot: „Műveld a csodát, ne magyarázd!” Elég ránézni Szunyoghy András rajzaira – folytatta – és olyan varázslatban van részünk, amely sok művésznek, orvosnak, állatorvosnak és művészetkedvelő embernek nyújt szavakkal olykor nehezen kifejezhető érzést. Építészként magam is rajzoló ember vagyok. Amikor nekifogok, ugyanaz a gyermekkorból eredő elmélyült kíváncsiság haj, mit őt. Megismerni a dolgok részleteit, a vázát a felépítését, kifürkészni valahogyan a természet csodáit. Abban is biztos vagyok, hogy ugyanazt keressük. A teremtett világban próbáljuk felismerni a teremtőt. Az alkotót, akinek a műveit mi, emberek másoljuk, de gondolatához nem érünk föl. Az anatómiai ábrázolásban a rajzoló művész nem húzhatja akárhová a vonalat. Tudni kell a csontok, izmok, inak pontos helyét.
De valóban, csak pontosság és alázatos munka létezik, különben nem lesz ilyen a rajz. Mondhatjuk úgy is: Szunyoghy András szike helyett tollal boncol. Rajzai a sok-sok nyelvre lefordított könyveiben tanítanak leginkább. Úgy készülnek, hogy megtanítsák a legfontosabbat: megtanítanak látni! Ráirányítják a tekintetünket olyan rejtélyes dolgokra, melyekre manapság akkor sincs szemünk, ha színes képekkel vagy felvételekkel van túlzsúfolva a világunk. Teremtett világunk szépségét, harmóniáját ismerhetjük meg általa. Ez a most nyíló kiállítás átfogó képet nyújt Szunyoghy András pályájáról. Ám ne feledjük: gazdag életműve nem lezárt, hanem élő és gyarapodó. Ma is aktívan dolgozik, új könyvei és tervei vannak. Kívánom mindannyiunknak, hogy ezen a kiállításon és a jövőben is tovább részesülhessünk azokban a kivételes szépségekben, amit az ő keze megmutat nekünk a világból. Itt az alkalom, hogy ne csak nézzük, lássuk is meg a varázslatot!
Ismerjük, ha egy kisgyerek mozgó játékot kap, az első kérdése, hogy mi van benne. Szemadám György Munkácsy-díjas festőművész, Magyarország Érdemes és Kiváló Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja úgy látja: az ilyesfajta gyermeki problémafelvetés az intelligencia egyik jele, ugyanis a miértre és a hogyanra való válasz keresése az ok-okozat kérdésköréhez vezet. Ez a sokak számára érthetetlen kíváncsiság a természettudományok alapja, ám sok képzőművészt is ez mozgat. Szunyoghy András műveiben páratlan módon találkozik – magas színvonalon – a természettudomány és a képzőművészet. Nála a tudománynak nem csupán szolgáló leánya-illusztrációja a művészet, hanem egyenrangú társa. Mi lehet ennek a titka? Leonardo írta magáról, hogy ő a tapasztalás, és a kísérletezés tanítványa, a módszere a kíváncsiságból ered és a kísérletekben gyökerezik. 
Szunyoghy Andrást egy tudós zoológus – az édesapja – láthatta el szakszerű és okos tanácsokkal. Szunyoghy János ugyanis annak az 1960-as, Dénes István által vezetett, de Széchenyi Zsigmond által irányított Afrika-expedíciónak volt a zoológusa, ami a Magyar Nemzeti Múzeum 1956-ban elégett Afrika- kiállításának anyagát kívánta pótolni. András műveivel a különböző sokszorosított grafikai eljárások szinte mindegyikét felmutatva, díjak sokaságát nyerte el, amelyek közül érdekességnek számít az 1995-ben neki ítélt Az Év Bélyegtervezője díj, amelyet Páva-, illetve Ősállatok sorozata mellett a rézmetszésű bélyegeiért kapott. Nyugalomba vonulásáig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, 1996-tól 2002-ig pedig a Magyar Iparművészeti Egyetem tanára volt, de eközben különböző képzőművészeti köröket is vezetett. 
A természetábrázoló képzőművészeket összegyűjtő Altamira Egyesületet, aminek egy ideig az ügyvezető elnöke volt, 1994-ben hozta létre, és ami aztán nélküle megszűnt. Ám most újra akarja éleszteni, mert olyan emberről van szó, aki soha nem adja fel. Feltétlenül szólni kell Szunyoghy Andrásról, a rajzolni tanító könyvek és az anatómiai könyvek mesteréről. Én az utóbbiakat a főműveinek tartom- hangsúlyozta Szemadám György. A legkülönfélébb lények anatómiájának tökéletes ismerete ugyanis egy olyan kutatómunkára utal, ami imponáló, s nem különben imponálóan magabiztosak és invenciózusak azok a rajzok is, amelyek nem pusztán illusztrációi a szövegnek, hanem igényes önálló grafikákként is megállják a helyüket.
A ló művészeti anatómiája volt az első állat-anatómia könyve, amit rajzokkal díszített dedikációval megkaptam tőle, és bizony nagyon elcsodálkoztam rajta, miközben tisztelettel adózva az alkotónak, lapozgattam, közben azt mondtam magamban: „íme, itt van valaki, aki még Barcsay Jenő – a maga idejében nagy tiszteletet kiváltó, több generáció számára tankönyvként forgatott – művészi anatómiájához képest is méltó könyvet tudott letenni az asztalra. Ki hitte volna ezt ezekben a posztmodem, újdebil időkben!” Aztán Szunyoghy András 1982 óta sorra jelentette meg állat-anatómia könyveit, de azokat megelőzve megalkotta még a Rajz-ABC-t, a Kis művészeti anatómiát, Az ember művészeti anatómiáját, a Portré és kézrajzolás című munkáját. 
A legutóbbi pedig az MMA Kiadónál ez évben megjelent, Dr. Sós Endrével együtt jegyzett könyvre, aminek a címe: Madarak. Persze! Azt szokták mondani a kollégák: Madarakat könnyű festeni. Színesek, látványosak, a formáikban és arányaikban csalhatsz, senki sem veszi észre és végül: elhelyezheted őket akárhol a vásznon, vagy papíron; a magasban repülve, a földön vagy a vízen, de még a víz alatt is. Nekik üzenem: nézzék meg azt a technikai bravúrt, hogy miként lehet két különböző technikát különálló, de mégis egy egységet alkotó művé varázsolni, ami a 100. oldalon látható akvarellel megfestett kolibri és a fekete-fehérben megrajzolt – mégis pompás – virágon tanulmányozható. Vagy a 121. oldalon a jelentéktelen, szürkés-barnás színű búbos pacsirta Szunyoghy András által szinte már dédelgető szeretettel, körülbelül életnagyságban megfestett képét! Akkor már lesz némi sejtésük arról, hogy mi is a képzőművészet.
