Szubjektív nézőpontból a„A FÖLD SZERETŐJE” című filmről

A MÚOSZ Életmód Szakosztálya filmvetítés utáni sajtóbeszélgetésre hívta meg az újságírókat és a Zsolnay-család leszármazottait. Dr. Szalontai Éva mutatta be a jelenlévő alkotókat: Nádorfi Lajos operatőrt és Őri Szabó Lajos vágót. Kár, hogy nem ismerhettük meg a rendezőt, Pozsgai Zsoltot is. 

A MÚOSZ Életmód Szakosztálya filmvetítés utáni sajtóbeszélgetésre hívta meg az újságírókat és a Zsolnay-család leszármazottait. Dr. Szalontai Éva mutatta be a jelenlévő alkotókat: Nádorfi Lajos operatőrt és Őri Szabó Lajos vágót. Kár, hogy nem ismerhettük meg a rendezőt, Pozsgai Zsoltot is. 

  Nádorfi Lajos Nádorfi Lajos egyébként az Életmód Szakosztály tagja, a MÚOSZ és az MTV nívódíjasa, sőt több más kitüntetés birtokosa.

   Az alkotóközösség két tagja elmondta, hogy 16 évig együtt dolgoztak a Magyar Televíziónál az ABLAK című műsorban. Akkoriban még nem volt digitális technika, celluloid szalagra rögzítették a felvételeket. Később Pécs városa, azaz a korán elhunyt Tasnádi Péter polgármester bízta meg őket A FÖLD SZERETŐJE, vagyis a Zsolnay Vilmos emlékének szánt film elkészítésére. Végül nagyon kevés pénzből kellett gazdálkodniuk, és nehéz volt eredeti, 19. századi helyszíneket találni Pécsett. Ahol alkalmas helyszínt találtak volna, azt graffitik mocskolták be vagy alumínium portálok csúfították el. Ruhákat sem tudtak varratni, néhol csak összefércelt anyagokat illesztettek a színészekre. Szerencsére mindebből a néző semmit nem vesz észre, nincs nyoma a filmen.

Az viszont rányomta bélyegét, hogy Dénes Gizella, pécsi irónő regénye alapján készítette a forgatókönyvet Pozsgai Zsolt. Miért ezt választotta? Egy giccses szerelmi történet lett belőle, aminek semmi köze a valósághoz, fikció csupán. Szakmailag semmit sem mond arról, hogy itt egy világhírű találmányról volna szó, az eozinmázas kerámiáról és az épületelemeket tartóssá tévő pirogránitról, amit Zsolnay Vilmos Wartha Vincével dolgozott ki és közösen készített el. Máig ez díszíti egy csomó szép épületünket. A filmben Vilmos misztikus módon kapta olasz mesterektől a találmány receptjét. Holott a fényes zöld eozinmázat – ugyan Keleten a középkorban ismerték, de több száz évre feledésbe merült – újra a Zsolnay-gyárban fedezték fel! Innen került világhódító útjára a párizsi világkiállítás után, és aratott fantasztikus sikert a kereskedelemben.

   A filmből csak a lényeg maradt ki, amire nem lehet büszke sem a család, sem Pécs városa, sem az, aki hallott valamit művészettörténetről vagy kerámiagyártásról. A több nagy hiba mellett kirívó a modern nyelvezet is, például a szülő lehülyézése a szövegben. Ilyen nemcsak a 19., de még a 20. század elején sem fordulhatott elő! Szerencsére, ma sem gyakori.

Mindennek ellenére dicséret illeti az operatőrt, Nádorfi Lajost, mert a felvételek hiánytalanul gyönyörűek. Azokban semmi zavarót nem találhat a kritikus szem sem. A ruhák hűen idézik a kort, a színészek (Őze Áron főszereplésével) meggyőzően játszanak, és mesés biedermeier bútorok között zajlik az élet. A helyszín természetesen Pécs néhány utcarészlete és a hegyen lévő Vasvári-villa. A film nem a tévedések vígjátéka, hanem a tévedések és hiányosságok tragédiája. Már csak azért is, mert nem egy világraszóló magyar találmányt mutat be.

A vetítés után hosszan elemezték a darabot a jelenlévő újságírók és a Zsolnay-család leszármazottai. Senki sem szólt a dicséret hangján, mindenki talált valami fontos tévedést. A vegyész szakember sok jelenet ostobaságát emelte ki, a család a történet hazugságát, mások a nemzetközi hírnév alapjának teljes eltorzítását. Kár, hogy első alkalommal egy ilyen filmet készített a rendező, aki sem a családot, sem a szakembereket nem hallgatta meg. De legjobban az hiányzott – a pénzhiányra hivatkoztak az alkotók -, hogy egyetlen villanásnyit mutattak csak a kerámiákból, a többi ma készült, nem túl ízléses munkákat idézett fel.

Az is felvetődött, hogy egy jó filmet kellene ennek a stábnak forgatni – más rendezővel -, hogy a Zsolnay-gyár dicsőségét, s ne a főszereplő szerelmi és családi életét mutassa fel a világnak. Reméljük, egyszer lesz rá pénz és akarat.

DOBI ILDIKÓ