Vállalt vitaérvek sokaságával vértezte fel magát Ungváry Krisztián, amikor legújabb kötetében Horthy Miklós egykori kormányzó arcvonásainak rezzenéseit újabb dokumentumokkal tette árnyaltabbá. Mindjárt a bevezetőben egyértelművé teszi a szerző, hogy az egyoldalúságot kerülendő „a továbbiakban fontosabb érdemeiről és hibáiról egyaránt szó esik”. A történész lovagias missziója annyiban bizonyosan sikerült, hogy bemutathatta Horthy olyan döntéseit is, amelyekről egy elemző – utólag – akár kedvezően is vélekedhet. Komoly kutatói kihívás lehetett. Ugyanis...
