Tesótanár kefebajusszal (3.)

Kedves Olvasó! Mielőtt a cikket elolvassa, kérem olvassa el az alábbi linkeken szerepelő előzményeket. Ez kell ahhoz, hogy megértse mit miért mondok. Lehet hogy a jobbikosok most késsel és villával szeretnének ebédre elfogyasztani, de gondolom megértik érveimet, amit mint pedagógiai törvényszéki szakértő, és nem újságíró írok. Mert súlyos érveim vannak arra, hogy megértsék:Miért üdvözlöm, hogy kihátrált a FIDESZ a napi egy testnevelés óra mögül. Sőt azok az oktatási intézmények, akik tudnak az összes mögül.

Kedves Olvasó! Mielőtt a cikket elolvassa, kérem olvassa el az alábbi linkeken szerepelő előzményeket. Ez kell ahhoz, hogy megértse mit miért mondok. Lehet hogy a jobbikosok most késsel és villával szeretnének ebédre elfogyasztani, de gondolom megértik érveimet, amit mint pedagógiai törvényszéki szakértő, és nem újságíró írok. Mert súlyos érveim vannak arra, hogy megértsék:Miért üdvözlöm, hogy kihátrált a FIDESZ a napi egy testnevelés óra mögül. Sőt azok az oktatási intézmények, akik tudnak az összes mögül.

http://www.euroastra.info/node/17316

http://www.euroastra.info/node/19702

http://www.origo.hu/itthon/20100722-modosito-javaslat-szerint-nem-lesz-heti-ot-testnevlesora.html

Szóval mi a baj, miért vérzik ezer sebből mindez? Nos a legfontosabb probléma: Nincsen hozzá infrastruktúra. Nincsen hozzá tanár. Nincsen hozzá pénz! (ez utóbbit a háborúval kapcsolatban mintha egy Motecuccoli nevű úr emlegette volna!) Nos ha a jelnelhgi változatban megcsinálnák, akkor nemhogy egészségesebb, mozgást szerető fiatalok lennének, hanem olyanok, akik a mozgást gyűlölik. Engem is sikerült annak idején így kiirtani a testnevelés környékéről.

Mert mi lesz? Nincsen szakember, ezért gyorstalpalón képezzük a tornából legtöbbször az életben felmentett egyéb tárgyas tanerőkből a tornatanárokat. Akik mindezt maguk is utálják, újabb nyűgnek veszik. Es nem is lehet kiképezni őket, hiszen a magyar testnevelő tanarakon a gladiátorképző alapú keletnémet képzés immár sokadik generációban is otthagyta a nyomát. Igaz e mellé felnőtt egy másik generáció, aki a testnevelés órákat amolyan nyűgnek tekintve némi mozgással gyorsan lezavarja.

De megjelent egy harmadik csapat is, már a kezdet kezdetektől fogva. Ők a legveszélyesebbek. A tesótanarak, helyes hercig kefebajusszal, mely láthatatlanul ott virít az orruk alatt. Ők azok, akik a testnevelés órákon abszolút követelmény szinteket állapítanak meg, és akik nem képes teljesíteni azokon kiélik szadista hajlamukat. Szinte erre predesztinálják magukat.

Ha ez a három csapat ott van az iskolák környékén, akkor melyik árt közülük legkevesebbet? Hát azok, akik elmismásolják a testnevelés órát. Mert legalább nem gyűlöltetik meg a diákkal a mozgást.

Hol is hibáztunk? Nos ott, hogy az iskolai testnevelésbe nem egy egészséges mozgást vittünk be. Hanem a versenyt, ahol a teljesítmény a lényeg. Mégpedig mindig abból a sportágból, amit az illető tanár elvégzett a TF-en. És ott is a legfontosabb, a szabványos sportág gyakorlása, hiszen innen jön majd a hivatásos versenysportolói utánpótlás…. Nem sportiskoláról beszélek, ahol tanár és diák tudatosan versenyzőnek készül. Hanem egy kutyaközönséges iskoláról.

Hajlamosak vagyunk túlzásokba esni. A régi levente oktatásban voltak tisztességes emberek. De voltak vadbarmok is, amit nem lett volna szabad diákok közelébe engedni. (Érdekes módon a cserkész mozgalomban ilyenekről nem igen lehetett hallani…) A háború után meg jöttek a spartakiádok, az MHK (azaz Munkára Harcra Kész ) mozgalmak. Mozogjon mindenki. (De kizárólag olyan dolgokban amit mint hős hadfi majd alkalmazni tud. Vagy tenyésztett gladiátorként képviselheti az országot a nemzetközi porondon. (Papp Laci példájából tudjuk, amig hagyják…)

Nos ilyen túlzás a jelenlegi iskolai napi testnevelés. Nem is szólva az anyagi és személyi, no meg a tárgyi feltételek hiányán kívül arról, hogy a tananyag elsajátításától vesz el időt. Nem kéne tananyag deformot csinálni?

Azaz megnézni a Nagy Reformerek Reformja előtt ki milyen feltételekkel mit tanított, és azt korszerűsítve a mai ismeretekkel visszahozni? Kevesebb hülyegyerek lenne az egyetemi felvételin, és több alapismeret, több nemzetismeret, több magyar és nemzetközi kultúra ismeret. (Ez irányban a Trianon emléknap és a külföldi magyarlakta területekre irányuló támogatott iskolai utak – itt eszközt is rendelnek mellé – jó kezdetnek bizonyulnak. Csakhát lesz e elég olyan tanár, aki nem formalitásnak kezelve képes emberközelbe hozni ezt a korszakot?)

Szóval a mindennapi testnevelés visszahozása jelenlegi feltételekkel bizony egy hagymázos rémálom. Legfeljebb tanárok kiélhetik szadista hajlamaikat, viríthatják azt a kis hercig kefebajuszt orruk alatt. Esetleg arra használjak ki a lehetőséget, hogy fegyelmezzék a diákokat. Csak meg kell nézni a szakirodalmat, kitűnő fegyelmező gyakorlatokat találtak ki a katonaságnál…

Azaz jó, hogy nagy valószínűséggel ez nem fog megvalósulni. De ha azt akarják, hogy a gyerekek mozogjanak, akkor ennek a lehetőségét kell megteremteni. Tarthatatlan, hogy a családnak uzsorakölcsönt kell felvennie, ha a gyerekkel /gyerekekkel strandra kíván menni. Tarthatatlan, hogy a sportszerek ára az eget súrolja… És sorolhatnánk a  végtelenségig a miérteket, az akadályokat.

Így inkább először egy átfogó tanügyi racionalizálás és reform, aminek kapcsán át lehet gondolni a testnevelés kérdését is. Utána meg – talán addigra a keletnémetországban végzett első és második generációs edzőképzők, főiskolai tanárok már kihalnak, hogy tiszta fejjel és lappal újra lehessen gondolni:

• – Mit kell tenni ahhoz, hogy a gyerekek valóban elvezzék a mozgást?
• – Mit kell tenni hogy ezt a különböző mozgásképességű és kézségű gyerekek EGYFORMÁN örömnek éljék meg?
• – Mit kell tenni ahhoz, hogy amit tanultak a javukra váljon. (Például úszás esetén nyíltvízi vízbiztonság adása, és nem a FINA kompatibilis versenyúszás erőltetése. Vagy újra éleszteni a természetjárást a kirándulást, kihasználva, hogy az EU az „átkosnál" sokkal nagyobb, tágabb mozgásteret, ezzel változatosabb terepeket és tájakat jelent.
• – És ami fontos: a versenysportokat az iskolai oktatás keretében – kivéve az erre specializálódott sportiskolákat – legalábbis annak teljesítmény orientál formájában mindenképpen kerülni kell. Nem gladiátorokat, nem robotkatonákat kell nekünk nevelni, hanem egészséges embereket.

Kis János

Oktatási törvényszéki szakértő