Kedves Olvasó! Mielőtt a cikket elolvassa, kérem olvassa el az alábbi linkeken szerepelő előzményeket. Ez kell ahhoz, hogy megértse mit miért mondok. Lehet hogy a jobbikosok most késsel és villával szeretnének ebédre elfogyasztani, de gondolom megértik érveimet, amit mint pedagógiai törvényszéki szakértő, és nem újságíró írok. Mert súlyos érveim vannak arra, hogy megértsék:Miért üdvözlöm, hogy kihátrált a FIDESZ a napi egy testnevelés óra mögül. Sőt azok az oktatási intézmények, akik tudnak az összes mögül.

 

Kedves Olvasó! Mielőtt a cikket elolvassa, kérem olvassa el az alábbi linkeken szerepelő előzményeket. Ez kell ahhoz, hogy megértse mit miért mondok. Lehet hogy a jobbikosok most késsel és villával szeretnének ebédre elfogyasztani, de gondolom megértik érveimet, amit mint pedagógiai törvényszéki szakértő, és nem újságíró írok. Mert súlyos érveim vannak arra, hogy megértsék:Miért üdvözlöm, hogy kihátrált a FIDESZ a napi egy testnevelés óra mögül. Sőt azok az oktatási intézmények, akik tudnak az összes mögül.

http://www.euroastra.info/node/17316

http://www.euroastra.info/node/19702

http://www.origo.hu/itthon/20100722-modosito-javaslat-szerint-nem-lesz-heti-ot-testnevlesora.html

Szóval mi a baj, miért vérzik ezer sebből mindez? Nos a legfontosabb probléma: Nincsen hozzá infrastruktúra. Nincsen hozzá tanár. Nincsen hozzá pénz! (ez utóbbit a háborúval kapcsolatban mintha egy Motecuccoli nevű úr emlegette volna!) Nos ha a jelnelhgi változatban megcsinálnák, akkor nemhogy egészségesebb, mozgást szerető fiatalok lennének, hanem olyanok, akik a mozgást gyűlölik. Engem is sikerült annak idején így kiirtani a testnevelés környékéről.

Mert mi lesz? Nincsen szakember, ezért gyorstalpalón képezzük a tornából legtöbbször az életben felmentett egyéb tárgyas tanerőkből a tornatanárokat. Akik mindezt maguk is utálják, újabb nyűgnek veszik. Es nem is lehet kiképezni őket, hiszen a magyar testnevelő tanarakon a gladiátorképző alapú keletnémet képzés immár sokadik generációban is otthagyta a nyomát. Igaz e mellé felnőtt egy másik generáció, aki a testnevelés órákat amolyan nyűgnek tekintve némi mozgással gyorsan lezavarja.

De megjelent egy harmadik csapat is, már a kezdet kezdetektől fogva. Ők a legveszélyesebbek. A tesótanarak, helyes hercig kefebajusszal, mely láthatatlanul ott virít az orruk alatt. Ők azok, akik a testnevelés órákon abszolút követelmény szinteket állapítanak meg, és akik nem képes teljesíteni azokon kiélik szadista hajlamukat. Szinte erre predesztinálják magukat.

Ha ez a három csapat ott van az iskolák környékén, akkor melyik árt közülük legkevesebbet? Hát azok, akik elmismásolják a testnevelés órát. Mert legalább nem gyűlöltetik meg a diákkal a mozgást.

Hol is hibáztunk? Nos ott, hogy az iskolai testnevelésbe nem egy egészséges mozgást vittünk be. Hanem a versenyt, ahol a teljesítmény a lényeg. Mégpedig mindig abból a sportágból, amit az illető tanár elvégzett a TF-en. És ott is a legfontosabb, a szabványos sportág gyakorlása, hiszen innen jön majd a hivatásos versenysportolói utánpótlás…. Nem sportiskoláról beszélek, ahol tanár és diák tudatosan versenyzőnek készül. Hanem egy kutyaközönséges iskoláról.

Hajlamosak vagyunk túlzásokba esni. A régi levente oktatásban voltak tisztességes emberek. De voltak vadbarmok is, amit nem lett volna szabad diákok közelébe engedni. (Érdekes módon a cserkész mozgalomban ilyenekről nem igen lehetett hallani…) A háború után meg jöttek a spartakiádok, az MHK (azaz Munkára Harcra Kész ) mozgalmak. Mozogjon mindenki. (De kizárólag olyan dolgokban amit mint hős hadfi majd alkalmazni tud. Vagy tenyésztett gladiátorként képviselheti az országot a nemzetközi porondon. (Papp Laci példájából tudjuk, amig hagyják…)

Nos ilyen túlzás a jelenlegi iskolai napi testnevelés. Nem is szólva az anyagi és személyi, no meg a tárgyi feltételek hiányán kívül arról, hogy a tananyag elsajátításától vesz el időt. Nem kéne tananyag deformot csinálni?

Azaz megnézni a Nagy Reformerek Reformja előtt ki milyen feltételekkel mit tanított, és azt korszerűsítve a mai ismeretekkel visszahozni? Kevesebb hülyegyerek lenne az egyetemi felvételin, és több alapismeret, több nemzetismeret, több magyar és nemzetközi kultúra ismeret. (Ez irányban a Trianon emléknap és a külföldi magyarlakta területekre irányuló támogatott iskolai utak – itt eszközt is rendelnek mellé – jó kezdetnek bizonyulnak. Csakhát lesz e elég olyan tanár, aki nem formalitásnak kezelve képes emberközelbe hozni ezt a korszakot?)

Szóval a mindennapi testnevelés visszahozása jelenlegi feltételekkel bizony egy hagymázos rémálom. Legfeljebb tanárok kiélhetik szadista hajlamaikat, viríthatják azt a kis hercig kefebajuszt orruk alatt. Esetleg arra használjak ki a lehetőséget, hogy fegyelmezzék a diákokat. Csak meg kell nézni a szakirodalmat, kitűnő fegyelmező gyakorlatokat találtak ki a katonaságnál…

Azaz jó, hogy nagy valószínűséggel ez nem fog megvalósulni. De ha azt akarják, hogy a gyerekek mozogjanak, akkor ennek a lehetőségét kell megteremteni. Tarthatatlan, hogy a családnak uzsorakölcsönt kell felvennie, ha a gyerekkel /gyerekekkel strandra kíván menni. Tarthatatlan, hogy a sportszerek ára az eget súrolja… És sorolhatnánk a  végtelenségig a miérteket, az akadályokat.

Így inkább először egy átfogó tanügyi racionalizálás és reform, aminek kapcsán át lehet gondolni a testnevelés kérdését is. Utána meg – talán addigra a keletnémetországban végzett első és második generációs edzőképzők, főiskolai tanárok már kihalnak, hogy tiszta fejjel és lappal újra lehessen gondolni:

  • – Mit kell tenni ahhoz, hogy a gyerekek valóban elvezzék a mozgást?
  • – Mit kell tenni hogy ezt a különböző mozgásképességű és kézségű gyerekek EGYFORMÁN örömnek éljék meg?
  • – Mit kell tenni ahhoz, hogy amit tanultak a javukra váljon. (Például úszás esetén nyíltvízi vízbiztonság adása, és nem a FINA kompatibilis versenyúszás erőltetése. Vagy újra éleszteni a természetjárást a kirándulást, kihasználva, hogy az EU az „átkosnál" sokkal nagyobb, tágabb mozgásteret, ezzel változatosabb terepeket és tájakat jelent.
  • – És ami fontos: a versenysportokat az iskolai oktatás keretében – kivéve az erre specializálódott sportiskolákat – legalábbis annak teljesítmény orientál formájában mindenképpen kerülni kell. Nem gladiátorokat, nem robotkatonákat kell nekünk nevelni, hanem egészséges embereket.

Kis János

Oktatási törvényszéki szakértő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük