Tesótanár kefebajusszal (2.): 5 hét alatt a 4. ukrán gyerek halt meg tornaórán
7 perc olvasás
A hírügynökségek megint döbbenetes dolgokról számoltak be: Ukrajnában ezúttal egy 11 éves kisfiú szíve állt meg futás közben egy nyugat-ukrajnai iskola tornatermében. Az ötödik osztályos kisfiú még kedden, a második órán esett össze élettelenül, miután egy kört futott a Lemberg megyei Kamenka-Bugszkaja iskolájának tornatermében. /A cikk első része: http://www.euroastra.info/node/17316 )
A hírügynökségek megint döbbenetes dolgokról számoltak be: Ukrajnában ezúttal egy 11 éves kisfiú szíve állt meg futás közben egy nyugat-ukrajnai iskola tornatermében. Az ötödik osztályos kisfiú még kedden, a második órán esett össze élettelenül, miután egy kört futott a Lemberg megyei Kamenka-Bugszkaja iskolájának tornatermében. /A cikk első része: http://www.euroastra.info/node/17316 )
A testnevelés tanár azonnal megkezdte az újraélesztését, miközben az osztálytársak az igazgatót és az iskolai ápolónőt értesítették. A tanár és az ápoló erőfeszítései ellenére a kisfiú szíve nem indult újra, s a kiérkező mentősök már csak a halál tényét tudták megállapítani. Az azóta elvégzett kórbonctani vizsgálat nem talált rendellenességet, s a halál okául a váratlan szívmegállást jelölték meg. A tanár és az osztálytársak egybehangzóan állítják, hogy a kisfiú az óra előtt semmire sem panaszkodott. Októberben Ukrajna különböző iskoláiban rövid egymásutánban három gyerek halt meg testnevelési óra közben.
Talán Júlia Timosenko az, aki rátapintott a dolgok lényegére, mert a 2008 október 5-I kormányülésen utasította a szaktárcát a távfutások azonnali betiltására a tornaórákon az iskolások egészségügyi vizsgálati rendszere átfogó felülvizsgálatának lezárulásáig. A miniszterelnök azt javasolta, hogy az iskolai testnevelési órákon a játékos sportágak gyakorlására fektessék a fő hangsúlyt a teljesítményalapú foglalkozások helyett.
Eddig a hír, ami elgondolkoztatja az olvasót. Jómagam, mint oktatási szakértő, a huhogányok karának hangos érzelemnyilvánítása közben, többször is szót emeltem a jelenlegi iskolai testnevelés oktatási rend ellen. Az ellen, amelye nem a mozgás örömét, hanem a gladiátorképzők teljesitmény orientált rendjét próbálja ma is, a jó keletnémet-kínai alapokon ma is megvalósítani. Ez pedig éppen céljával elletétes. Ez azonban nem csak itt, hanem az Usa-ban is a legtöbb helyen mindennapos. Ugyanis ott a sport, amivel a szegényebb rétegek kítűnhetnek. Itthon és a volt kelet erópai országokban a sport szintén pótszer. Amit a sok sok kefebajusszal rendelkező tesótanár súlyosbít, honeckeri alapokon. Csak a versenyteljesítmény a lényeg. A VERSENY.
Tényleg? Ha a munkanélküliség csökkentése, a diákok meghalasztása a cél, akkor tessék! Ugyanis, ahogy szép lassan a sportpályákon, úgy az iskolai testnevelés órán is hóditani fog a néma halál. A tanár-szülő-orvos-főhatóság egymásra mutogat majd. És a gyerekek halnak.
Már korábban, könyvben és cikkekben leírtam, hogy a mindenáron a szabályos vesernyekre a teljesítnénysportokra, a szintidők kényszerére való beállás, a vasfegyelem nem vezet jóra. Ezt annak idején az iskolai úszásoktatás kapcsán emlegettem, ahol a vizbiztonságra való nevelés és tanitás helyett a szabályos drill, a versenyszerű úszásnemek elsajátítása szép feszített viztükrű medencében a lényeg. Mint mondtam a bajok azutan kezdődnek, ha a sors úgy hozza, hogy az illető szabad vízbe kerül…
Nos az iskolai versenysportra nevelést nagyon egyszerűen etetik meg az emberekkel. A gyerekeknek mozgásra van szükségük. Ezért növeljék a testnevelés órák számát. Ott azonban a mozgás öröme helyett a verseny örömét igyekeznek benevelni a gyerekekbe. Gyorsabban, messzebbre, magasabbra!
Miért vannak elhízott gyrekek?
Nos nem azért, mert nem elegendő a testnevelés. Ugyanaz történik ott is, mint ami mindenütt: az ember városlakó meztelencsigává vált. Házát elvesztette, de az alkalmazkodó képességét is. Mivel nem válogatja – válogathatja meg – mit eszik, elhízik. Mivel nem tudnak neki értelmes alternatívát adni a kockagyerek nevelő iskolákban, unatkozik. Az evésbe, pontosabban a zablásba menekül. S mivel a mozgástól minden kedvét elvették – ott ül a tv előtt naphosszat. Mert senki sem beszél vele. Mert a papa, mama pénzkeresettel az üzlettel van elfoglalva. Mert a kétkeresős családmodell dívik.
Ugyanakkor az iskolában a teljesítményorientált sport az első világháború után egyre inkább hódított. Vajon miért? Kellettek a részben vagy teljesen kiképzett katonák a vágóhídra. És ehhez nagyon könnyű volt elvárásokat és környezetet teremteni. És ebben a környezetben az, akinek nem megy, akinek a szervezete alkalmatlan, elbukik. Kirekesztik, meglázzák, eltapossák. Éppen ezért nem is panaszkodik. Ezért képesek a paramilitarista szervezetek sokáig stabilan működni. Bármilyen furcsa, az iskolai testnevelés oktatás rendszere a legtöbb országban ilyen. A gyerek érdekében(?), a hadsereg érdekében. A bamba birkák nevelésének érdekében.
Ha pedig nincs érdemi visszajelzési lehetőség a szervezet könnyen túlterhelődik. És azután vége mindennek. Egy újabb halott, az illetékesek szerint ez megy a levesbe. És a módszeren természetesen nem változtatnak.
Pedig voltak vannak tanárok, akik a széllel szembemenve nem ezt a szemléletet tükrözik. De minden látszat ellenére ilyen volt a cserkész mozgalom is, ahol a gyengét segíteni kellett (ezt komolyan vették) és nem eltaposni. Ott a teljesitmény másodlagos volt.
A versenyszerű sikolai sport pontosan ugyanazokat a következményeket hozza, mint a valós sport. Az embert nem kengurunak, gazellának, delfinnek teremtette az anyatermészet. Azaz nem, vagy csak kivételesen rendelkezik ilyen képeségekkel. Ha igen az eltérés az átlagtól. De mivel ilyen kevés van, ezért jön a csodálatos Dr Frankenstein sportorvos, vagy Dr Drakula, aki azt kínálja: fizetsz, én téges átszablak a követelmény szerint. És lőn.
Az senki sem vizsgálta, mert nem meri, hogy a dopping miként jelenik meg az iskolai sportban. Bert bizony a testépítő szalonokba járó úrfiak becsületesen kokszolnak. Mert ez az egyetlen lehetőségük hogy kiugorjanak. És kiközösítsék mindazokat, aki nem dob kellően messzira, nem teljesiti a szintidőket. Kriplik ezek másodrendű, eltaposni való férgek.
Mindehhez jön a tesótanár. Hetyke kefebajusszal, a keletnémet gladiátorképzőn nevelkedett tanárok erkölcsével és szándékaival, no meg a tantervvel felvértezve. X mp szintidő a futásban, y az úszásban. Még szerwencse, hogy tornából – egylőre nem lehet buktatni.
Hogy miért volt eddig elenyésző -nyilvánosságra került – halálos áldozata az iskoali testnevelésnek Magyarországon? Nos ez a szerencse annak köszönhető, hogy nincsen pénz komoly versenyszerű okitásra alkalmas létesítményekre. Azt lehet mondani szerencsére.
Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a testnevelő tanarak közül nem mindeki visel kefebajuszt. Van akinél tényleg a mozgás öröme a lényeg. Konnyen felismerszik az ilyen, hiszen ott "erőnléti" és teljesítményekre menő versenyek helyett játékos mozgások, esetleg túrázás dominál. De sajnos ők vannak kevesen.
Itthon ezért a gazdasági helyzet miatt – szerencsére – nem várható a halálesetek számának drasztikus növekedése. Bár elképzelhető, amikor a tanárokat ezen a területen elkezdik úgymond objektíven mérni – mit teljesitenek a diákok a versenysportokban – akkor nálunk is megindul a húsdaráló. Mert akkor a tanár elkezd az állásért, a minősitésért küzdeni. Mindenáron.
Gyorsabban, magasabbra, többet. Tessék tessék. Lehet életrevalóségra szelektálni a diákokat. Amíg rá nem jönnek. És nem szavaznak a lábukkal. Másik iskolába, másik országba. Ahol már ezt az árat megfizették.
Jh
http://atv.hu/hircentrum/2008_nov_dobbenet__5_het_alatt_a_4__ukran_gyerek_halt_meg_tornaoran_.html
http://www.delmagyar.hu/csongrad_hirek/osszeesett_es_meghalt_a_tancproban_a_14_eves_agi/2028995/
http://www.bicskebaptist.hu/?pID=56&midx=45
http://www.propeller.hu/kulfold/192015-ket-gyermek-halt-meg-testnevelesoran
Klebersberg Kuno és a sport:
http://www.hupe.hu/ide.html?kapcs/mttoe/pub_081015.html~body
