Tihanyi Tamás: Ártatlanul kellett meghalniuk!

A kivégzések helyszíne ma..2009 március 22-én Vasárnap 10 órakor a fehérvári Rác utcában avatják fel és áldják meg a második világháborúban ártatlanul kivégzett polgári áldozatok emlékművét. A történtekre lapunk hívta fel a figyelmet még a kilencvenes évek végén.

A kivégzések helyszíne ma..2009 március 22-én Vasárnap 10 órakor a fehérvári Rác utcában avatják fel és áldják meg a második világháborúban ártatlanul kivégzett polgári áldozatok emlékművét. A történtekre lapunk hívta fel a figyelmet még a kilencvenes évek végén.

Több, mint tíz év telt el azóta, hogy először, elsőként írtam erről a tragédiáról. Ennyi esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy márványtábla figyelmeztesse az utókort a rémületes napra. Az élet vereséget szenved a haláltól, de az emlékezés megnyeri csatáját a semmi ellen, írta Tzvetan Todorov.

Az adatgyűjtést egy nyugdíjas bűnügyi nyomozó, Fehér Imre végezte el még a kilencvenes években. A rendőrtiszt a megyei főkapitányságon  szolgált, soha politikai munkával nem foglalkozott, elsősorban betörőket juttatott rács mögé.  Fehér   szabadidejében megszállottan olvasott és  kutatott a  világháborúról, s így  bukkant rá a fehérvári kivégzés történetére.  

 A szovjet Ukrán Front csapatainak előőrse 1945. március 22-én, 23-án elérte Székesfehérvár peremkerületét. A várost keményen védő magyar és német csapatok a támadó  egységeknek súlyos veszteségeket okoztak. A szovjetek    három katonából álló csoportja megközelítette a Rác, Szömörce, Szunyogh és Halász utcákat. A katonák házról házra jártak, látszólag ellenség után kutattak. Így jutottak el az egyik házhoz a Rác utcában, ahol a család két idős tagja, egy fiatal nő és két fiatal férfi tartózkodott. Az oroszok már ittasan  (a bevetés előtti ivászat náluk szokásos volt) bort követeltek, de a kérést a háziak nem teljesítették.

 Biztosan féltek tovább részegíteni a "felszabadítókat". A szovjetek ezután rárontottak a  család nőtagjára. (Sajnos ez is szokásuk volt, hiszen csak  a városban több ezer nőt erőszakoltak meg.) A két magyar  dulakodni kezdett az oroszokkal, majd mindkettőn halálos sebet ütöttek. A harmadik orosz    baka elszaladt,  és jelentette a  történteket a katonai parancsnokságon. Mindez úgy 17 óra körül történt.

 A megtorlástól félve a család azonnal elmenekült, meg sem álltak Ausztriáig,  ám sokan ott maradtak   a pincékben, mit sem sejtve. Még aznap este, 21 óra környékén az utcában szovjet katonák jelentek meg. A pincékben meghúzódó polgári lakosok férfi tagjait "málenkíj robot" felkiáltással az utcára hajtották, és a    csoport néhány tagját a 25-ös számú ház falánál felsorakoztatták, majd géppisztolysorozatokkal kivégezték.  Másokat néhány házzal odébb, a később kialakított tűzcsapnál lőttek agyon. (Képünk a helyszínt mutatja.) 

A Rác utcában lakó Héger István 17 éves fiú is a kivégzettek között volt, édesapjával együtt. A lövés a többiekhez hasonlóan hátulról érte, előre bukva elesett, de nem halt meg. Miután a katonák elmentek, édesanyja a szájából kimosta a vért.  A vérengzés áldozatai sokáig az utcán hevertek, aztán a hozzátartozók sorban kilopakodtak a helyszínre, és ideiglenesen eltemették szeretteiket.

 A holtak között volt Németh Ferenc másodéves teológus, aki a Petőfi utcában lévő papi szeminárium kisegítő könyvtárosaként dolgozott. Róla halála előtt letépték a reverendát.  Fehér Imre tizenkét áldozatot azonosított. Németh Ferenc Fehérváron született 1922-ben,  a Rác utca 19-es szám mellett halt meg. Kéri István akkor 54 éves volt, katolikus, anyja neve Király Teréz, a 25-ös ház mellett végezték ki. Tóth István napszámos a tragikus napig 28 évet élt, szintén katolikus, anyja neve Németh Julianna, a Rác utca 4-es szám alatt lakott.

 Máté János 49 éves katolikust, anyja neve Matinka Rozália, a 29-es számú házban érte a háború. Héger Ferenc katolikus földműves is a 29-es számú házban élt. Bakos István 44 éves, római katolikus vallású, anyja neve Szabó Julianna:  a Rác utca 44-es számú házból hurcolták a kivégzőhelyre. Felső István 46 éves katolikus  anyja neve Szegfű Mária   a Bercsényi utca 72-es szám alól menekült vesztére a Rác utcába. Fésű György római katolikus vasúti dolgozó volt, anyját Kovács Katalinnak hívták, ő a Nagyszebeni utcából keresett menedéket  későbbi kivégzésének helyszínén. Szőke József római katolikus a 3-as számú házban élt haláláig. Berta József csak 21 éves volt, katolikus mint a többiek, anyja neve Kovács Erzsébet:  ő is a Nagyszebeni utcából menekült a Rác utcába. Gergely Ferenc süketnémát  31 évesen lőtték agyon. Baranyai József 81 évesen halt meg a lövésektől,  eredetileg  a Tobak utcában lakott.

  Fehér Imre a kilencvenes évekig sok  olyan túlélőt felkutatott és megkeresett, akinek  tudomása volt a történtekről. Mégis, a máig tartó félelmek miatt udvariasan ugyan, de többen megtagadták tőle az információt. A tragédia kapcsán  az egyik élő hozzátartozó kárpótlási igénnyel élt, amit a megyei bíróság a bizonyítékok alapján  megítélt.

 Mivel az áldozatok adatait is az egykori egyházi nyilvántartás őrizte meg, utószó helyett néhány tény erejéig  időzzünk el az egyházmegyét ért károk jelentésénél.  A bazilika erősen megsérült, a Prohászka-templom kupolája húsz belövést kapott, a sekrestye  és a kultúrház leégett. A felsővárosi templom mindkét tornya megcsonkult, ledőlt a cisztercita templom egyik tornya és leégett a másik, a tető súlyosan megrongálódott. Megsérült a vízivárosi templom, teljesen eltűnt a Donát-kápolna, gránátot kapott a szemináriumi templom. Az egyházmegye templomai és kápolnái közül még tizenhét pusztult el, nyolcvankettő erősen megsérült. Romba dőlt hatvan iskola, ötvenhat plébánia, kifosztottak százhét  templomot, hetven iskolát, hatvannyolc plébániát.  Tizenhét templomot  megszentségtelenítettek.
Felszabadultunk.

Az eredeti írás megjelent:

Fehér Megyei Hírlap online

http://fmh.hu/cimlapon/20090320_artatlanul_kellett_meghalniuk