TISZTELGÉS A 85 ÉVES ARNULF RAINER ELŐTT

Rainer képei a tárlatonA Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Kabinetjében (C épület, I. emelet) 2015. január 4-ig ismerkedhetünk meg a legnagyobb élő osztrák kortárs mester tíz munkájával és a tiszteletére felsorakozott négy magyar művész: Gál József, Kovács Péter, Nádler István festőművészek, valamint Szikszai Károly grafikus a mestert köszöntő műveivel.

Rainer Goya-sorozatábólArnulf Rainer 85. születésnapját kiállítással ünnepli szinte az egész világ: a New York-i Museum of Modern Art, a Solomon R. Guggenheim Museum, ugyancsak London és Berlin kiállítótermei, Badenben a róla elnevezett városi múzeum, valamint nyár eleje óta Bécsben az Albertina nagy retrospektív tárlata. A nemzetközi bemutatók sorába kapcsolódik be a Magyar Nemzeti Galéria kicsi, de igen karakteres kiállítása az 1983-84 között készült Goya-sorozattal.

Adatok Rainer életrajzából:

Arnulf Rainer 1929-ben született a Bécs melletti Badenben. 1940-44 között művészeti középiskolába járt, de mivel tanára kizárólag a természet után való festésre kényszerítette, inkább kimaradt az iskolából. 1947-ben látott először kortárs képzőművészeti tárlatot (Paul Nash, Francis Bacon, Stanley Spencer, Henry Moore műveiből) a klagenfurti British Council szervezésében. Azonban szülei óhajára 1947-ben beiratkozott egy iparművészeti iskola magasépítészeti szakára. 1949-ben a bécsi Iparművészeti Akadémiával próbálkozott, de egy nap elteltével azt is faképnél hagyta. Hasonló módon, három nap után otthagyta a bécsi Képzőművészeti Akadémiát is, mert ott a munkáit „elfajzottnak" tartották.

1951-ben felkereste Párizsban André Bretont, aki nagy hatással bírt Rainerre. 1952-ben nyílt meg első önálló kiállítása Klagenfurtban a Galerie Kleinmayrnál, majd rövidesen Frankfurt am Mainban, Franck szobagalériájában. Az itt közzétett kiáltványára „A festészetet elhagyni a festészetért" és „Egyik a másik ellen" címűekre felfigyelt egész Közép-Európa művészeti élete:.

1955-ben Otto Mayer katolikus pap támogatásával jött létre Rainer első bécsi kiállítása a Stephansdom szomszédságában. 1956-ban Markus Prachensky, Wolfgang Hollegha, Josef Mikl és Arnulf Rainer megalapította a Galerie St. Stephant, az osztrák avantgárd műhelyt. 1953 és 1959 között Rainer a szülei által elhagyott, bútortalan házban visszavonultan dolgozott. Itt kezdte meg a világhírűvé vált „átfestéseket", azaz meglévő képekbe, fényképekbe belefirkált, amivel a kép másik, olykor humoros értelmet nyert. 1958 és 1963 között neves festők bocsátották Rainer rendelkezésére e célból a műveiket.

1959-ben Ernst Fuchs és Friedensreich Hundertwasser közreműködésével szervezett kiállítást, sőt kiáltványt adott ki „Pintatorium", illetve „Kreatórium az Akadémia elhamvasztásához" címmel. Együttesük 1968-ig működött. Közben, 1961-ben Rainert Wolfsburgban elítélték egy neves műalkotás nyilvános „megrongálásáért", vagyis átfestéséért. 1963-tól Nyugat-Berlinben, Kölnben és Münchenben dolgozott. Készített templomi berendezéseket, fantasztikus egyházi vonatkozású munkákat.

1966-ban grafikáiért megkapta az osztrák állami-díjat. 1967-től beköltözött a Mariahilferstrassén lévő műtermébe. 1972-ben részt vett a nemzetközi seregszemlén, a Dokumenta 6. kiállításán, majd 1978-ban Rainer képviselte Ausztriát a Velencei Biennálén, és ekkor elnyerte az osztrák állam képzőművészeti nagydíját.

1981-től Rainert a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanárává és a berlini Művészeti Akadémia tagjává választották. 1995-ben saját kérésére nyugdíjazták, miután ismeretlenek betörtek a műtermébe, és fekete festékkel bemázolták a képeit.

A 70. születésnapján az amsterdami Stedelijk Museum és a bécsi Kunstforum retrospektív tárlatot rendezett a műveiből. 2002 óta a müncheni Modern Képtárban saját állandó kiállítótermet kapott. Életművéért Rhenus-díjjal jutalmazták. 2004-ben a münsteri egyetem katolikus teológia fakultásán díszdoktorrá avatták, majd utána a linzi egyetemen is. 2006-ban az első nem spanyol állampolgárként kitüntették az Aragón-Goya-díjjal Francisco de Goya népszerűsítéséért. Összesen hét nagyobb kitüntetést kapott eddigi élete folyamán.

1995-től létezik New Yorkban is Arnulf Rainer Museum.

2009-ben nyílt meg szülővárosában, Badenben az Arnult Rainer Museum. A művész jelenleg az év nagy részét Enzenskirchenben, egy átalakítás nélküli osztrák parasztudvarban berendezett műtermében, a teleket pedig Teneriffén tölti.

Rainer életrajzából kiderül, hogy kísérletező, új utakat kereső alkotó. A kiállítás megnyitóján Wolfgang Waldner ausztriai nagykövet elmondta, hogy személyesen ismeri Arnulf Rainert, aki az art brut alkotások gyűjtője, sőt, Rainer maga is rendezett tárlatot a mentálisan sérült emberek érdekes/értékes munkáiból. Átfestett történelmi és bibliai tárgyú képeket, halotti maszkokat, gyakorolta a kéz- és a lábujjfestészetet. Rainer tagja az Osztrák Művészeti Szenátusnak, amelynek mindig csak 21 tagja lehet. Magyarországon láthattuk már műveit a Ludwig Múzeumban és Debrecenben. Itt igen aktív rajongó közönsége van, bizonyítják a most tiszteletére kiállított magyar művek.

Szeifert Judit kurátorSzeifert Judit, a kiállítás kurátora szerint Rainer a kortárs művészettörténet élő klasszikusa. A 80-as években keletkezett Goya-átiratok születéséről elmondta, hogy Rainer a Goya-festmények egy-egy alakjáról részleteket emelt ki, lemásolta, majd újraértelmezte. Így alakította ki a saját „gesztusnyelvét". Párbeszédet folytat egy-egy arccal. Ugyan a rész magában hordozza az egészet, a környezetükből kiragadott figurák mégis önálló életre kelnek a keze nyomán. Fiziognómiai kísérleteknek foghatjuk fel ezen alkotásokat. Rainer a végletek művésze, akár az önfelszámolásé is. A rombolás-építkezés folyamatából antropomorf képek keletkeznek. Rainer 1980 táján foglalta össze gondolatait erről: „kiáltozó alakok, forognak a sírjukban, nem sikerült őket megváltoztatni".

Szűcs György, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese köszönetet mondott Rainer családjának: Klara Dietznek és Hannelore Dietznek a segítségükért, valamint a múzeum munkatársainak a kiváló csapatmunkáért.

Rainer Goya-sorozatábólA kiállításon Francisco de Goya (1746-1828) műveinek átiratait látjuk, ahogy Rainer a kétszáz évvel korábban alkotó spanyol festőóriás egy-egy reprodukált alakját átrajzolta, „bekebelezte" a saját kedve szerint. Magyar rajongói itt most több képpel szerepelnek, mint maga Rainer. Gál József (1960-) Fej című 4 képével, Szikszai Károly (1952-) 8 darab Tájátiratával, Nádler István (1938-) Nulla című 4 színes tanulmányával, Kovács Péter (1943-) pedig 4 Arckereső-Arctévesztő című művével. Utóbbi művész munkáiban érezhető legjobban Rainer modora.

Nádler István: NullaA tanulságos kiállítást feltétlenül ajánljuk fiatal alkotóknak és látogatóknak, hogy merjenek kísérletezni a legnagyobb művészek példáján.