Tudomány és művészet

 Különleges művészeti ág, az üvegművészet ritkán látható műtárgyaiból nyílt kiállítás Budapesten, a Zsdrál Art Pop-Up Galériában. A Szlovák Intézettel közösen megrendezett bemutatón egy magyar és egy szlovák művész alkotásait tekintheti meg a közönség november 16-ig, minden héten csütörtöktől szombatig, reggel 10 órától este hat óráig.

Az eredetileg pécsi gyökerű Zsdrál Design & Art nemrég nyitott kiállítóhelyet a Kopaszi-gáton épülő új városnegyedben, a BudaPart-on, a Dombóvári út 26-ban. A megközelítése igényel némi kitartást, mert a bejárat nem az utcafronton, hanem az épület belső oldalán levő passzázsban található. Ám, akiben győz a kíváncsiság és felfedezi, belépve a terembe nem mindennapi élménnyel lesz gazdagabb. A két jelentős, nemzetközi hírű művész, Botos Péter és Ján Zoričák művei képesek arra, hogy percekig magukhoz láncolják a nézőt, arra kényszerítsék, hogy járja körül, szemlélje meg a tárgyat alaposan, minden oldalról. Vegye észre, mennyire mást lát már akkor, ha csak néhány centiméterrel mozdul odébb! A zártnak tűnő üveg életre kel és egy egészen sajátos világot tár a néző elé.

Izgalmas kiállítást látunk – mondta el a megnyitón dr. Mészáros Flóra – művészettörténész. Bemutatja számunkra, hogy az 1960-as, 70-es óta a művészeket a művészettörténetben és a képzőművészetben is egyaránt a tudomány és a művészet kapcsolódási pontja érdekli. A folyamat a II. Világháború után kezdődött, a különböző technológiai újításokkal. Érdekes módon pont két magyar alkotó – Schöffer Miklós és Victor Vasarely volt az, aki először próbálta meg ezt a két területet összhangba hozni. Vasarelyről tudjuk, hogy nemcsak az építészet és a szobrászat, hanem az üvegművészet területén is alkotott újat. Azt képviseli, hogy egészen mindegy építményről, szoborról vagy festményről van szó, a kor optikai, fizikai, kémiai eredményeit is meg lehet mutatni a képzőművészeten keresztül.

A most megnyíló kiállításon a közép-európai régió két olyan alkotója találkozik, akik mindketten a II. Világháború után születtek és ugyanúgy a tudomány és a művészet kapcsolatát kutatják. Botos Pétert a fény fizikájának kísérletei és újításai foglalkoztatják, míg Ján Zoričák műveiben azt láthatjuk, hogy megpróbálja az univerzumot és a galaxist visszaadni, ezek makrokozmosz rendszerét. Nagyon sok esetben különböző nemesfémeket ütköztet, üveggel hoz kémiai reakcióba, ami által létrejönnek azok a variánsok, színek, melyeket a tárgyaiban láthatunk. Botos Péter viszont erre a kiállításra – egy kivétellel – csupa fekte-fehér művét hozta el. Ez a színpár foglalkoztatja az osztrák szecesszió alkotóit, a nagy orosz konstruktivista művészeket, de ismételten csak Victor Vasarely lesz az, aki megmutatja: hogyan lehet üvegben játszani a feketével és a fehérrel. Botos Péter az optikai üveget használja, az áttetsző üveget tükrözteti. Kialakul egy kölcsönhatás, egy játék, a színek egyenlő arányba kerülnek. Ez az egyenlő arány köszön vissza Ján Zoričák színes variánsaiban, az univerzumszerű nagy tömbjein. Érdekes megjegyezni, hogy már fiatal korában megmutatkozott nála a román származású ünnepelt szobrászművész, az akkor már Párizsban élő Constantin Brȃncuşi hatása. Az ő formái, a hatvanas években használt, űrhajókra emlékeztető formavilág tér vissza, mutatkozik meg Ján Zoričák műveiben. Nála ez egyszerre utalás a harmincas évek közép-európai stílusára és az űrkutatásra, a tudomány és a művészet kapcsolatára. Ugyanekkor Botos Péter műveiben, nem is az univerzumot, a galaxist, nem is a külső világot, hanem a makrokozmoszon belüli önmagunkat is felfedezhetjük. Azáltal, hogy a fekete és a fehér egymással játékra lép. Az optikai üveg, amelynek tömbjeit ő a Fibonacci-sorozat számai mentén, pontos matematikai számítások alapján faragja, polírozza. Nem önti, hanem mint egy építész, mint egy szobrász alkot. Olyan interakciót hív életre, ami arra késztet bennünket, hogy közelebb menjünk a művekhez.  Belekukkantsunk, hogy mi történik ott a feketével és a fehérrel? Létre jön az a fajta reflexió, az a fajta tükörhatás, hogy egyszer csak meglátjuk az üvegben önmagunkat. Már nemcsak az üveg az, ami tükrözi a külső világot, hanem abban felfedezhetjük – akár reálisan, akár torzan – azt is, hogy mi hol helyezkedhetünk el ebben a rendszerben. Mindez azért is izgalmas, mert most, egy nagy világjárvány után vagy annak vége felé vagyunk, egy olyan időszakban, amikor megfigyelhetővé vált, hogy bizonyos műalkotásokhoz az emberek nem mernek közel menni. Ez a kiállítás lehetővé teszi; nézzük meg, hogy ebben az új helyzetben miként szemlélhetjük az egyes formákat. Ján Zoričák arra késztet minket, hogy megnézzük, hogyan tehetjük ezt a makrokozmikus rendszerekben, míg Botos Péter abban kalauzol el minket, hogy menjünk közelebb, fedezzük fel, nekünk hol a helyünk a világban. Itt a fekete-fehér művek a színesekkel lépnek párbeszédre úgy, hogy a geometrikus és az organikus absztrakció színes tárháza nyílik meg előttünk.