Tűfestés

 Vendégeink azt hiszik, hogy a lakásunk falán függő kép Edgar Degas francia impresszionista festő alkotásának nyomdai reprodukciója. Majdnem igaz, de van benne egy meglepő fordulat. Nem nyomat, képünk színes cérnákból, úgynevezett tűfestéssel készült.

    Ennek a művészi technikának művelése évszázadok óta ismert és gyakorolt tevékenység. Az egyiptomi kopt keresztények már a IV. századában alkalmazták. Ebből és a következő évszázadokból valók azok a tűvel hímzett textíliák, amelyeket régi műtárgyként a múzeumok is megőriztek. A legismertebb tűfestett gyűjtemény a párizsi Louvre múzeumban van. Sajátos képi ábrázolások ezek, amelyeken vadászjelenetek szerepeltek, nevezetes, főként vallási tárgyú festményeket másoltak, vagy virágos, gyümölcsös ábrázolást, csendéletet készítettek tűhímzéssel. Nem kellett hozzá egyéb, mint színes cérnák (spulnik), gombostű, tűpárna. recés olló, varratbontó, különböző nagyságú varrótűk, tűbefűző, ár (szerszám), gyűszű és stopplófa.

   A reneszánsz korban Itáliába helyeződött át ez az iparművészeti technika. Raffaello több olyan színes grafikát készített, amely a tűfestés mintájául szolgált. Akik ugyanis e sajátos hímzést művelték, a színes képekről másolták le az ábrázolást és a színezést is. A textíliák díszítésének ezt a módját a selyemfonál alkalmazása tette lehetővé. A selyemhernyó gubójából lefejthető selyemszál viszonylag erős, hajlékony és fénylően színezhető volt. A selyemmel készült hímzés csillogó fényű képet adott.

   A karmelita nővérek tűfestő műhelye Kőszegen volt, A Szent Kereszt Kálvária-templom mellett épült kolostor adott helyet annak az iparművészi szinten működő műhelynek, amelyben a nővérek tevékenykedtek. Jelenlétük és fáradozásuk a tűfestés művészi szintű alkotásaival gazdagította Vas megye templomait. A karmelita női rend 1452-ben alakult meg és nyerte el a katolikus egyház jóváhagyását. Konstitúciójuk (működési szabályzatuk) szerint a férfi szerzetesrend testvér intézményeként a megyéspüspökök irányítása alatt szerveződtek. Tagjai szigorúan zárt közösségben éltek, szemlélődő életformájuk volt, az „ora et labora” eszményét valósíthatták meg.

   Szombathelyen az 1930-as években női karmelita rendi közösség élt. 16 nővér a rendházban, ők dolgoztak a hímző műhelyben. Alkotásaikról és a megrendelő intézményekről leltárkönyvet vezettek, ebben az elkészült műtárgyakat nyilvántartották. Sajnos, ez a nyilvántartást tartalmazó könyv elkallódott. Viszont a tűfestés általuk készített műtárgyai a plébániatemplomok ruhatáraiban ma is megtalálhatók.

   Azt hittem, a tűfestményünk egy vagyont ér. Csalódnom kellett. Egyszer megnézte az ismert műkereskedő és 10.000 forintot ajánlott érte. (A bekeretezése kerül ennyibe.) Ez nagyon kevés, mondtuk. Sajnálom, a tűfestmény kiment a divatból, volt a válasz.

Láng Róbert