Új honvédséget építünk

Tisztképző intézményeink életében van egy régi, nagyon régi hagyomány, mely egy időre feledésbe merült. Valamikor, még a két világháború között, a Ludovika Akadémián minden évben, az utolsó évüket végző növendékek, a tisztavatás előtti századik napon tartották, és úgy is hívták „Száznapos”. Az ünnepséget követően az addigi feszes viszony enyhült az oktató tisztek és a negyedéves növendékek között, ettől kezdve szinte már tiszttársként, „kollégaként” kezelték őket. A háború után néhány évtizedig nem volt ilyen ünnepség, de 32 évvel ezelőtt feltámasztották.

A kezdeményezés Ausztráliából jött, az ott élő és egykor a Ludovikán végzett, volt katonatisztek bajtársi közössége 1992. március 15-én egy Ludovika emlékkardot adományozott a Kossuth Lajos Katonai Főiskolának. Kifejezetten azért, hogy az avatás előtt száz nappal, a legjobb eredményt elérő tisztjelölt vegye át egy ünnepségen és viselhesse felavatásáig az ünnepi alkalmakkor. Ezt követően, a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán már rendszeressé vált a Száznapos ünnepség, ami a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen és most már – az MH Ludovika Zászlóalj szervezésében – a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is folytatódott. Ám az idén először a szervezést az Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara vette át, ezért az ünnepség – előbb a tisztjelöltek díszalakulata – majd a Kar zászlójának bevonulásával kezdődött, melyet a történelmi zászlók követtek.  A zászlók bevonulás után Schmittné Makray Katalin zászlóanya köszöntötte a megjelenteket. A kezdetekre visszaemlékezve elmondta, kislány korától úgy élt, hogy „Ludovikás” családba tartozik. Édesapja, ejtőernyős százados, nagyapja tüzértábornok volt, mindketten Ludovikát végzett tisztek voltak. Azt látta tőlük, hogy „Ludovikás” katonának lenni életforma. A dicsőségen túl bírniuk kell szenvedéseket, a megaláztatást, az újabb és újabb helyzetekhez való alkalmazkodást. Esküjük szent volt, hűségük megkérdőjelezhetetlen és az életük minden területére kiterjedt. A haza szolgálata nemes és fenséges feladat, az egyik legszebb hivatás, az elkötelezettség egy életre szól. Arra kérte a tisztjelölteket, szívvel lélekkel álljanak készen a feladatra. Életük legyen olyan példa, hogy azt az örökséget tudják majd átadni gyermekeinek, mely érzés most őt is idehozta, erre az ünnepségre.  A Száznapos ünnepség hosszú hagyományokra vezethető vissza, de mi a cél vele – tette fel a kérdést dr. Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke. Most, önök egy olyan hivatást választottak – mondta, ami a legnehezebb. Tisztté, vezetővé kell válniuk. Ma még végrehajtják az altisztek parancsait – és ez így helyes. Száz nap múlva ezeknek az altiszt kollégáknak önök adnak parancsot. Ma alakzatban közlekednek, benne mindenkinek megvan a helye. Száz nap múlva – önök vezetik az alakzatot. A tiszti pálya különbözik a többitől. Az életünk árán is megvédjük a hazánkat – ez az egyetlen ilyen típusú fogadalom az alkotmányos jogrendünkben! Ugyanilyen fontos, hogy döntéseket kell hoznunk nap-mint nap. Emlékszem a bizonytalanság érzésére, amikor Lentiben, először néztem a megkapott szakaszom szemébe. Ha valaki orvos lesz vagy jogász, akkor – miután végez – rezidens lesz vagy ügyvédbojtár. Van ideje megtanulni a szakmája alapjait. Önök a mélyvízben kezdenek! Amikor szembenéznek a szakasszal ők parancsot várnak. Azt várják, hogy felnézhessenek önökre, mert önök tudják, milyen parancsot adnak ki, hová vezetik őket. Ez a legnagyobb felelősség. Önökre az a feladat vár, hogy a XXI. századi magyar honvédséget vezessék. Ma a honvédség átalakítás alatt van. Arra készítjük fel önöket, hogy átvisznek minket a XXI. századba és ehhez az kell, hogy egész életüket ennek a hivatásnak rendeljék alá. A határaink mellett háború dúl, a Nyugat-Balkán biztonsága kétséges, migránshullámok érhetik el Európát, Gázában hadműveletek folynak, az egész világ forrongásban, átalakulóban van! Ma kell elkezdeni felkészülni, hogy tisztté, parancsnokká váljanak, mert többé már nemcsak végrehajtói a parancsoknak, hanem önöknek kell azokat kiadni. Azt kérem dékán úrtól, rektor úrtól, hogy kezdjük el önöket kollégaként kezelni! Készüljenek arra, hogy magabiztos, elkötelezett tisztté válnak, úgy, mint az elődeik, itt a Ludovika Akadémián. Soha nem volt ennyire szükségünk felkészült, elkötelezett tisztekre, mint most. Ennek a hadseregnek arra kell készülni, ami az alaprendeltetése. Nem béketámogató műveletekre, nem katasztrófavédelemre, hanem konfliktusra! Ez egész embert kíván. Készüljenek a vizsgákra, tegyék le őket, de nap-mint nap azzal keljenek fel, hogy holnap hadnagyok, tisztek, vezetők lesznek! Elvárom önöktől, hogy jó tisztek legyenek. Embereket fognak vezetni – akár konfliktusba is! Gratulálok azoknak, akik elismerést kapnak, vizsgáikhoz sok erőt, egészséget kívánok és készüljenek fel arra, amire az esküt tenni fogják, váljanak tisztté – fejezte be beszédét a vezérezredes. A Száznapos ünnepség hagyományaihoz tartozik, hogy ilyenkor a végző évfolyam kiemelkedő tanulmányi eredményt elért honvédtiszt-jelöltjei elismeréseket vehetnek át. Az elismeréseket dr. Lippai Péter dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja adta át. Elsőként az Ausztráliából kapott hagyományindító „Ludovika emlékkard” átadása történt meg. A kard a hősiesség és a bátorság jelképe. Az adományozók szándéka volt, hogy emlékeztesse viselőjét a haza iránti önfeláldozásra, a nagy elődök emberi és vitézi helytállására, a magyar katonai becsület minden körülmények közötti megőrzésére. Az évek során az adományozók sora bővült a különböző, például tüzér, repülő és más fegyvernemek szerint. Az elismerésre érdemes hallgatók között már régóta hölgyek is vannak, ők kard helyett dísztőrt kapnak. Az évszázados hagyományok talaján – talán a legautentikusabb helyen – az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia ódon homlokzata előtt állunk és felemelő, büszke perceknek lehettünk tanúi – emlékeztetett a történtekre az elismerések átadása után dr. Lippai Péter dandártábornok, a Kar dékánja. Büszke vagyok az elismerést kapottakra – mondta. Köszönöm nekik, hogy bizonyították, nincs lehetetlen, példát mutattak társaiknak. A többieknek pedig már az, hogy itt állnak, igazolja, hogy szorgalmas munkával teljesítették az elvárásokat. Készüljenek lelkileg és fejben, rengeteget kell majd még tanulni későbbi parancsnokaiktól. Csak így érhetik el, hogy hasznos tagjai legyenek a megújuló magyar honvédségnek. Nehéz lesz ez az út. Olyan döntéseket kell hozniuk, amik abban a pillanatban nehezükre fog esni. Érezni fogják, hogy parancsaiktól emberi életek függhetnek, de mindig bölcsen, határozottan és személyes példamutatással kell vezetniük. A hazát kell szolgálniuk mindhalálig!

Az ünnepség a Szózat hangjaival, majd a tisztjelöltek díszmenetével és a zászlók elvonulásával ért véget.