Újraértelmezett cinizmus, avagy miért imádja a szerzői jogi ipar a gyerekpornót?
8 perc olvasás
"A gyerekpornó egyszerűen fantasztikus" – mondta a férfi átszellemülten. – "A politikusok nem értik a fájlmegosztást, de nagyon is értik a gyerekpornót, és azt nagyon is ki akarják szűrni annak érdekében, hogy bevágódhassanak a nyilvánosságnál. Amint rá tudjuk venni őket a gyerekpornó kiszűrésére, onnantól már könnyendén rávehetjük őket a fájlmegosztás blokkolására is."
"A gyerekpornó egyszerűen fantasztikus" – mondta a férfi átszellemülten. – "A politikusok nem értik a fájlmegosztást, de nagyon is értik a gyerekpornót, és azt nagyon is ki akarják szűrni annak érdekében, hogy bevágódhassanak a nyilvánosságnál. Amint rá tudjuk venni őket a gyerekpornó kiszűrésére, onnantól már könnyendén rávehetjük őket a fájlmegosztás blokkolására is."
A dátum 2007. május 27. volt, a férfi pedig Johan Schlüter, a dán Kalózkodásellenes Csoport (Antipiratgruppen) feje. Zárt közönség előtt, sajtónyilvánosság nélkül beszélt. Azt hitte, hogy a teljes hallgatósága kizárólag a szerzői jogi ipar bennfenteseiből áll. Tévedett. Christian Engström, aki immár az Európai Parlament kalózpárti képviselője, valamint Oscar Swartz, net-aktivista is jelen volt.
"Barátaim" – mondta Schlüter, – "Csak úgy győzhetjük le a fájlmegosztókat, ha el tudjuk érni a net szűrését. A politikusok azonban nem értik, hogy miért rossz a fájlmegosztás, és ez gondot jelent számunkra. Ezért kell összekapcsolnunk a fájlmegosztást a gyerekpornóval, mivel ezt viszont már értik a politikusok, és ezt maguk is szívesen kiszűrnék a netről."
"Az IFPI-vel és az MPA-val együttműködve dolgozunk jelenleg is egy gyerekpornó-szűrő kifejlesztésén, hogy megmutathassuk a politikusoknak, hogy is működik a szűrés" – mondta. – "A gyerekpornót nagyon is értik" – ismételte meg, majd szélesen elvigyorodott.
Nem hittem a fülemnek, amikor először hallottam ezt. Azóta azonban világszerte beindították ezt a stratégiát.
Schlüter terve pedig óramű-pontossággal is működött. Dánia elsőként cenzúrázta az (egyébként teljesen legális) AllOfMP3.com orosz zeneboltot, majd pedig a Pirate Bay-t is. A szerzői jogi ipar sikeresen látott neki az internet bomlasztásának.
FRISSÍTETT, ÚJRAPOSZTOLT FŐCÍM Ez egy, korábban a TorrentFreaken megjelent írás újraposztolt, a közelmúltbeli események fényében frissített változata. Schlüter jelenete a The Case For Copyright Reform c. könyv 14. oldalán is olvasható.
Ezért hozza fel a szerzői jogi lobbi újra és újra a gyerekpornót; ezt használják faltörő kosként bármilyen, a saját forgalmazócsatornáikon kívül zajló kulturális folyamat cenzúrázásának igazolására. Bármilyen nyelven rákereshetsz a Google-lel a kifejezésre az adott nyelvi szerzői jogi lobbiszervezet oldalán, és láthatod, hogy mindig, mindenhol, rendszeresen visszatérnek a témához újra és újra.
Svédországban Per Strömbäck szerzői jogi ipari lobbista nyilvánosan is elismerte, hogy a gyerekpornó az egyik legjobb érv, amivel csak elő tud hozakodni. És lám: ha rákeres az ember a Google-lel a gyerekpornó svéd nyelvi megfelelőjére a svéd lobbi weboldalán, máris ott sorakoznak a találatok egymás után. Ha nem létezne ez az összekapcsolási stratégiájuk, egyáltalán nem is foglalkoznának ezzel a témával, és így nyilván nem is kapnánk találatokat – ehhez képest azonban a valós tényállás az, hogy több, mint 70 találatot kapunk.
Az érvelésük egyszerű és egyenes: amint elültetted azt a vélekedést, miszerint ha valakinek van lehetősége az emberek kommunikációjának cenzúrázására, akkor annak egyben felelőssége is, hogy ténylegesen éljen is a lehetőségével, akkor máris megnyílnak a kapuk, és ezek a cenzorok politikailag felhatalmazhatóak bárminek a cenzúrázásra, ami ellen bárki is kifogást emel.
Elég világos tehát, hogy miért is törtet előre a szerzői jogi ipar olyan hevesen ezen a területen.
Az nem számít, hogy a DNS-szintű cenzúrát – vagyis annak a törvénybe iktatását, hogy bizonyos DNS-szervereknek hazudniuk kell – nevetségesen egyszerű megkerülni csupán a DNS-szolgáltatód megváltoztatásával. A lényeg az, hogy kialakíthassanak egy olyan politikai környezetet, amelyben teljesen természetesnek és pozitív dolognak számít a nemkívánt információk cenzúrázása. Ha ugyanis ez megvan, onnantól már sima ügy a hatékonyabb, IP- vagy akár tartalom-szintű cenzúrázási eljárások bevezettetése.
Nemrég érkezett a hír, hogy az USÁban valamelyest késleltették ugyan az ún. hatcsapásos, a szerzői jogi ipar és a netszolgáltatók között kialakítandó konstrukciót, de attól az még az idén hatályba fog lépni. Ez az igen népszerűtlen megállapodás nem másról szól, mint a netnek a szerzői jogi lobbi által való, törvényen kívüli cenzúrázásáról. Mint kiderült, ez is a szerzői jogi iparnak a gyerekpornó iránti rajongására vezethető vissza.
"Elmagyaráztuk [a kormányzónak], hogy a gyerekpornó és a kalózkodás problémája fedik egymást" – mondta Sherman [a RIAA elnöke], – "mivel mindenféle fájlt, legálisat és illegálisat egyaránt P2P-hálózatokon osztanak meg egymással a felhasználók." (New York Times)
Ismerős? Nem csoda. Tökéletes megvalósítása ez a dán Schlüter által felvázolt, a kultúra monopolellenes megosztásának a védtelen gyermekek megerőszakolásával való összemosását célzó stratégiának.
A trükk pedig bevált az USÁban is.
És vajon ki súgott az Egyesült Királyság bíráinak, amikor úgy határoztak, hogy az internet-szolgáltatóknak be kell vetniük a már meglévő gyerekpornó-szűrőiket a Pirate Bay cenzúrázása érdekében is? Amikor nem csak a Pirate Bay cenzúrázása felől döntöttek, de azt is megmondták a netszolgáltatóknak, hogy egész pontosan hogyan és miként is kell kivitelezniük ezt a szűrést? Ez az eset az eddigi talán leglátványosabb példája az összekapcsoló-stratégia sikerének.
És amikor azt hinné az ember, hogy ennél mélyebbre már tényleg nem süllyedhet a szerzői jogi lobbi, akkor nyomban megint rácáfolnak, élénken demonstrálva, hogy bizony, lesz ez még rosszabb is, sokkal rosszabb.
Európában a szerzői jogi ipar sikeresen rávette Cecilia "Censilia" Malmström biztost egy hasonló cenzúra-eljárás létrehozására annak ellenére is, hogy az Európai Bíróság már többször is megálljt parancsolt az ilyesfajta törekvéseknek az emberi jogok, valamint a szabad, cenzúramentes netes kommunikáció védelmében.
No de lépjünk eggyel hátrébb és vizsgáljuk meg azt a kérdést is, hogy elfogadható lenne-e egyáltalán akár csak magának a gyerekpornónak a szűrése is? Elképzelhető lenne, hogy még ha a szerzői jogi ipar valódi célkitűzése, a monopolellenes megosztás ellehetetlenítése nem is védhető, de azért talán a gyerekpornó elleni fellépésük igen?
Erre kétféleképpen is válaszolhatunk. Az első az elvi válasz, melynek az alapkérdése az, hogy helyes-e bármiféle bírói tárgyalást megelőző, csípőből indított cenzúra. A történelem számtalan alkalommal, egyértelműen igazolta, hogy nem, egyáltalán semmilyen körülmények között sem. Történet vége.
A másik válasz az érzelmesebb, amelyet illetően a német Mogis-csoporthoz fordulhatunk. Ők egy egészen egyedi szervezet: olyan felnőtteken igyekeznek segíteni, akiket gyerekkorukban molesztáltak. Rendkívül szókimondóak, és kőkeményen fellépnek a gyerekpornó cenzúrázása ellen.
Miért? Azért, mert mint mondják, a cenzúra elfedi, láthatatlanná teszi a problémát, és ezáltal közvetlenül támogatja a molesztálókat, nagyobb biztonságérzetet nyújt nekik, akik aztán így még több gyermeket veszélyeztethetnek. Mondják továbbá azt is, hogy nem megvakítani kell magunkat a valóságra és az igazságra, hanem szembenézni azzal, és érdemben cselekedni. Bármilyen nehéz is lehet esetleg egyeseknek érzelmileg szembenézni ezzel a kijelentéssel, racionálisan akkor is tökéletesen belátható, hogy egyetlen problémát sem oldhatunk meg pusztán annak a szőnyeg alá söprésével. A Mogis egyik szlogenje is úgy hangzik, hogy "A bűnt büntetni kell, nem pedig elrejteni."
Ily módon kontextusba helyezve tehát a szerzői jogi ipar erőfeszítéseit, máris tisztán láthatjuk, hogy valójában a legkevésbé sem érdeklik őket a gyerekek, csak és kizárólag a forgalmazási csatornáik feletti monopolhatalmuk megőrzése. Cinizmus felsőfokon.
A konklúzió tehát éppen olyan elkerülhetetlen, mint amilyen kellemetlen is egyben: a szerzői jogi lobbi aktívan munkálkodik a gyermekek ellen elkövetett legszörnyűbb bűnök elfedésén. Amit pedig nyilvánvalóan nem azért tesznek, mert szívükön viselik a gyermekek sorsát, hanem mert a cenzúra-mechanizmust aztán felhasználhatják az üzleti céljaik érdekében is, annak a későbbi, megfelelő kibővíttetésével. Mindezzel pedig egyetlen, kizárólagos céljuk a nyilvános kultúrát kiéheztető, zsíros monopóliumuk megvédése.
Nehéz megérteni, hogyan lehetnek egyesek annyira szégyentelenek, hogy valóban ilyesmire ragadtassák magukat, de mint láthatjuk, mégis vannak ilyenek. Nem is kevesen. Mindig, amikor azt hiszed, hogy ennél mélyebbre már tényleg nem süllyedhet erkölcsileg a szerzői jogi ipar, újra és újra meglepnek és bebizonyítják, hogy de igen, nagyon is.
Amint arra Henrik Moltke dán riporter is rámutatott legutóbbi, a szerzői jogi lobbi elleni nyilatkozatában, "Az idő múlásával csak egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ezek egyáltalán semmitől sem riadnak vissza." Ő emlékeztetett erre a jelenetre, és lehetett is élőben szemtanúja annak, ahogy hirtelen az egész közönség elcsendesedett, amikor a legközelebbi találkozásunk alkalmával emlékeztettem Schlütert ezekre a megjegyzéseire. (Kösz, Henrik!)
Fordította: Németh Gábriel
Az eredeti írás magyar változata megjelent:
