Ünnep, ha egy könyv megjelenik - EUROASTRA

Messze van, nagy és zárt. Nagyjából, általában ennyit tud egy „nyugati” ember Kínáról és ez a néhány szó még igaz is – bár ami az utolsó illeti, már nem teljesen. Bizonyíték ez a könyv is, mely most jelent meg a KAS Kiadónál. Szerzője, Kocsis András Sándor, saját személyes élményeit osztja meg az olvasóval, az érdekes történeteket rengeteg friss fénykép színesíti. Mindjárt a Prológus fölött egy olyan Konfucius idézet áll, amit nekünk is érdemes megszívlelnünk: „Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket.”

Jelen volt a könyv bemutatóján Medgyessy Péter, Magyarország korábbi miniszterelnöke, róla a szerző, Kocsis András Sándor elmondta: sokat köszönhetünk neki, ugyanis 2006-ban ő indította újra a kínai-magyar kapcsolatokat, amelyek az előző évtizedekben teljesen befagytak. A mai napig is kiváló kapcsolatban van Szi Csin-ping kínai elnökkel. Ugyancsak jelen volt Yu Zemin, történész, költő, műfordító, akiről viszont tudjuk, hogy szinte senki nem tett annyit a magyar irodalom megismertetéséért Kínában – mint ő. Már 36 könyvet fordított le, egyebek között Krasznahorkai László, Nádas Péter, munkáit, várhatóan az idén jelenik meg tőle az első József Attila fordítás.

Olyan művész könyvét tartjuk most a kezünkben – emelte ki Medgyessy Péter – aki valóban egy ritka polihisztor a mai magyar társadalomban. Festő, szobrász, író és mindezek mellett könyvek készítője is. Számomra mindig ünnep, ha egy könyv megjelenik – folytatta – mert ez fontos üzenetet tartalmaz. Azt, hogy a kultúra él, életünk része és a könyv – akármilyen modern világ is van – nem maradhat ki ebből a világból. Továbbra is a mienk, mert ránk van bízva, hogy mit láthatunk a könyvben. Azért több, értékesebb a filmnél, mert a film mondhatni „szájbarágja”, hogy mit kell látnunk. A könyv nem. A könyv rád bízza: vedd észre, mit akart mondani az író, mit akart üzenni a fényképész, miről szól mindez. Az olvasó pedig tovább szövi magában a történetet. A másik ok pedig, amiért öröm nekem ez a könyv, mert Kína roppant értékes. Nagyon kevés példa van arra, hogy a sok ezer éves kultúra után talpon marad a társadalom, nemcsak létezik, hanem az elsők közé tudta felküzdeni magát. Egyiptomnak fantasztikus kultúrája van, de a mai modern világban nem vezető hatalom. Görögország, Róma, szintén csodálatos kultúrát épített, rájuk ugyanez érvényes.

Kína más. Vissza tudta szerezni a régi helyét. Ezért tartom lényegesnek, hogy megjelenjen minél több, Kínáról szóló könyv Magyarországon. Ennek csak talán a címével van egy kis gondom. Száznál biztosan több arca van. Megismerhetetlen és mégis mindenki törekszik a megismerésére. Nem jó, ha nem nyitott szívvel, nyitott elmével próbáljuk megismerni. A mai világ azt diktálja, hogy a feltörekvő, nagy, hatalmastól félni kell. Kínától nem kell! Kína a nyugodt erő! Példa rá az aktuális vámháború, amelyikben az egyik erő agresszív, a másik pedig türelmes, mert tudja, hogy van mögötte ötezer év és előtte is valószínűleg ugyanannyi. Az ellenfelei még segítik is abban, hogy megtudja mutatni: ő más viselkedésre képes. Tud hosszú távon gondolkodni. Ezért tartom nagyra, hogy egy ilyen könyv – a mi ráadásul szép, jó olvasni – megjelenik. Kínát Magyarországon mindig fontosnak tekintették és ez csak megerősödött, amikor úgy gondoltam, hogy érdemes ismét nyitni. Nem hagytam kétséget sohasem abban, hogy mi Európához tartozunk, A hazánk Európa, de biztos voltam abban, hogy Kína nagyon fontos marad a következő néhány száz évben, mert vele kalkulálni kell. Nem haragudni rá, hanem megismerni. Ez a könyv a megismerést segíti. Nemcsak a könyvet bemutató vendég vagyok, hanem tanú is, aki bizonyítani tudja ennek a könyvnek a hitelességét – mondta el magáról Yu Zemin, aki valóban többször kísérte el a szerzőt kínai útjain. Ez nem egy szokásos útleírás, annál sokkal több, mert gazdag élettapasztalatot, tudást tükröz. Az író érdekes történeteket mesél, olyan dolgokról is őszintén beszél, hogy ebben a bonyolult és gyorsan változó világban mit gondol, elemez, sőt, jósol is. Ablakot nyit a mai Kínára, sőt, még egy távcsövet is ad az olvasó kezébe. Persze bizonyos dolgokat kihagyott. Például elfelejtett írni arról, hogy Peking külvárosában található egy 500 éves kis szürke falu, amit Cuan dixiannek hívnak. Életemben én is először jártam ott, vele együtt. A „Cuan” kínai írásjegye annyira bonyolult, hogy most se tudom leírni. Gyerekkoromban az volt Pekingben legeldugottabb és legszegényebb falu. Olyan ősi, még a Ming-dinasztia korából maradt fenn, 500 éves. A legújabb háza is 200 éves. Most is laknak ott, de már jómódúak. (Kína-5) Jártunk Qüfu-ban is, Konfucius szülővárosában. Ellátogattunk a Konfucius-családi kastélyba, a templomba és a családi sírkertbe. A családi temető 2 négyzetkilométeres, nemcsak Konfucius sírja található ott, hanem 78 generációnyi családtag is ide temetkezett Több mint tízezer sír van ott! El tudjátok képzelni? Egyetlen család, többezer éve, egy helyen. Ez az 5000 éves kínai kultúra, máig fennmaradt, és maradni is fog. Olyan, mintha elmennél Görögországba, és ott nemcsak Szókratész sírját láthatod, hanem a leszármazottaiét is? Ez, ugye, lehetetlen, de Kínában lehetséges.

A modern kínai irodalom egyik kiemelkedő alakja, író, költő volt Lu Xun. Az Emlékházában Medgyessy úr is járt, amikor Kínába látogatott, azt a kínai média „jégtörő látogatásnak” nevezte. Akkor egy Petőfi-szobrot ajándékozott az Emlékháznak. Ez a szobor most is ott áll a kertben. Most tovább mesélek egy másik szoborról, amit ebben a könyvben András elfelejtett megemlíteni. A Covid járvány idején Kocsis András csinált egy József Attila-szobrot, az viszont most Xichang városban áll, ez az első József Attila-szobor Kínában. Igaz, hogy ő valóban sokat írt ebben a könyvben, de mégsem írt le mindent. Ezért várom a következő könyvét.