Utánlövés. Utánlövés?

Az ember gyarló és kíváncsi lény, amit talán szégyellni kéne, de mert ez van, értelmetlen lenne. Így e sorok írója töredelmesen bevallja, hogy kíváncsi, aminek egyik mellékhatása, hogy amikor egy újságírós levelezőlistán jól elvitázott egy kolleginával, beírta nevét a nagy népi, izé netes keresőbe, a Google-ba, és amikor az kidobta egy tőle távoli on line medium szerkesztőjeként, odalátogatott majd távozott.

Az ember gyarló és kíváncsi lény, amit talán szégyellni kéne, de mert ez van, értelmetlen lenne. Így e sorok írója töredelmesen bevallja, hogy kíváncsi, aminek egyik mellékhatása, hogy amikor egy újságírós levelezőlistán jól elvitázott egy kolleginával, beírta nevét a nagy népi, izé netes keresőbe, a Google-ba, és amikor az kidobta egy tőle távoli on line medium szerkesztőjeként, odalátogatott majd távozott.

 Pont. Aztán a böngésző, már ki tudja miért, az automatikus kiegészítés jóvoltából előkotorta ezt az url-t, és mert az ember kíváncsi megnyomta az Enter-t. S mert most több időm is volt, hát végiglapoztam néhány rovatot, mígnem az egyik tartalomjegyzékében egy ilyen címen akadt meg a szemem, hogy azt mondja "Lélektréning nem csak menedzsereknek",

Talán mondanom sem kell, hogy Johannes, illetve saját korábbi írásom ötlött fel, és nekiálltam az olvasásnak. A teljes cikk elolvasható a http://cyberpress.sopron.hu/article.php?id=6195  címen, akit érdekel, és nem is annak ideidézése a lényeg, hiszen a november elejére datált cikkről az elejin kiderül, hogy egy februári hírre hivatkozik egy napilapunkból. Jogos lenne a felvetés, hogy mire, hiszen az már jócskán elmúlt.

De addigra már elindult a virtuális hógolyó, és újra jöhetett a keresés, hogy nincs-e meg on line formában is az ott idézett cikk. Megvolt, a NOL-on jelent meg "Amerikai lélektréning" M.Gy. billentyűzetéből, és már alcíme is sokatmondó "A félelem, a düh és a hiányérzet gátolja a teljesítményt". Az említett módszer lényege onnan idézve, "hogy az embereket sorsukkal, személyiségük valóságos értékeivel, saját illúzióikkal és hazugságaikkal szembesítik". Ehhez pedig olyan jelleggel kell dolgozatokat írni, ami felér egy lelki sztriptízzel. Már akkor, ha valaki őszinte akar lenni. Egy újabb idézet szerint "A tréningen részt vevők bevallása szerint katartikus hatású szembesülni addigi életükkel. Ez az, ami miatt sok vállalat, éppen a mostani bizonytalan helyzetben, elküldi legfontosabb munkatársait ezekre a meglehetősen drága tanfolyamokra."

De vajon tényleg erről van-e szó? Lehet, de nem feltétlenül biztos. Hiszen ismerjük a fejvadász cégek meglehetős hatékonyságát. Márpedig a lélekedzés sem ingyenes és karitatív tanfolyam. Tehát mi lehet a jó benne? Természetesen akár el is hihetjük azt, amit olvashatunk róla az említett hazai on line lapban.

De lehet a dolognak egy másik olvasata is sajnos. Mert a szokásos kisördög azt is súgogathatja, hogy íme, feltalálták ismét a langyos vizet. Ha például az egyházak történelmére tekintünk, valami ilyes szerep betöltése is részük volt az uralkodói lakokban az udvari papoknak. Ahogy az sem volt ritka, hogy önismeretre nevelés gyanánt a tudásszerzés mellett számosan számos időt töltöttek a vezető rétegből szerzetesek között. Ahol az említett folyamatos önvizsgálatra való képesség elsajátítása akkor és ott az oktatás részévé vált.

Van azonban ehhez képest most egy bökkenő, mert a "lélektréning" során az említett tükröt olyanok tartják a céges vezetők elé, akik maguk is a piaci világ igencsak aktív szereplői. Így igen komoly aggódások lennének rajtam úrrá, ha nekem kellene ilyenen részt vennem. A résztvevő lehetőségei kettősek lehetnek. Valaki vagy őszintén szembenéz és megírja az önkivizsgáló dolgozatokat, de akkor erősen zsarolhatóvá válik, vagy hazudik. Az utóbbi esetben a tanfolyam nem érte el célját, és legfeljebb a színészi képességek tesztelésére alkalmas. De induljunk ki a jó csomagolás keltette naivitásból, és az előbbiből. Az őszinteségből. Ebben az esetben a "tanfolyam" végére a résztvevő mind a cég, mind a képző felé joggal érzi magát kiszolgáltatottnak. Innentől a tanfolyamot követő hiperaktivitás mögött én egészen mást sejtek. Mert tehát miután a vezetőt beutalták a tanfolyamra, ahol szétbontották a pszichikumát és pőrére vetkeztetve megszámolták az ő lelki anyajegyeit, a delikvens kiszolgáltatottá válik, mint említettük.

Ebből a helyzetből könnyen érezheti az egyetlen kiútnak, ha hiperaktivitással kíván megfelelni MINDENNEK, nehogy a beosztottjai vagy a fejvadász cégek tudomására hozzák egy-két belső pöttyét. Így a fokozott teljesítmény mögött nem katarzis, hanem egy önmagától megfélemlített ember hiperfrusztrációja áll, mivel a világ egyik legerősebb mozgatórugója a félelem. Ezért aztán, egyfajta lelki rabszolgaként, tényleg TELJES energiájukkal a céget szolgálják.

Éppen ezért cseppet sem csodálkoznék, ha a tanfolyam részvevői között erősen csökkenne a 10 éves túlélési ráta (infarktus, öngyilkosság, rák) egy tetszőleges kontrollcsoporthoz képest. És bár a hír nem friss, sajnos a könnyen lehet, hogy időszerű.

Egyébként persze talán az sem teljesen véletlen, hogy anno az egyházaknak igencsak meg volt a maguk világi hatalma is, még akkor is, ha ez olykor csak a hatalom passzív haszonélvezetét jelentette.

Andrew_s

(A cikk eredetileg 2002. 11. 18-án kelt, és az elveszett Euroastra anyagban megjelent cikk eredetije. Ha valaki aktualitást érez benne, akkor nem időutazáson vesz részt)