2013. február 16-án 10 órától 1 óráig a Szépművészeti Múzeumban „Üzenjen műveivel"! Tekintse meg Uecker műveit és alkosson valamit, amit magával vihet! Műtermi nap felnőttek, kamaszok és gyerekek számára. A belépés ingyenes.

 

2013. február 16-án 10 órától 1 óráig a Szépművészeti Múzeumban „Üzenjen műveivel"! Tekintse meg Uecker műveit és alkosson valamit, amit magával vihet! Műtermi nap felnőttek, kamaszok és gyerekek számára. A belépés ingyenes.

 

A Szépművészeti Múzeum, Dór Csarnokában 2013. március 10-ig tekinthető meg UECKER Képpé formált anyag c. kiállítása.

A neves német kortárs képzőművész, Günther Uecker munkásságának elmúlt ötven évét tekinti át a Szépművészeti Múzeum tárlata. A szögképeivel és a legendás ZERO csoporthoz való tartozása okán már fiatal korában ismertté vált művész mintegy 25 alkotásával találkozhat a közönség a Dór Csarnokban látható kiállításon. A német alkotótól számos művet őriz a Szépművészeti Múzeum, Poétikus sorcímű objektje a nemrég nyílt 20. századi és kortárs kiállítás egyik jeles darabja.

 

Miért éppen szögek?

Miért éppen fehér?

Miért éppen tinta?

Miért is ne?

 

Günther Uecker már több alkalommal állított ki Magyarországon. Először 1977-ben szerepelt a Szépművészeti Múzeumban (Művészeti irányzatok az NSZK-ban 1945 után), majd 1987-ben a pécsi Vasarely Múzeumban rendeztek neki egyéni kiállítást. 1993-ban a Nemzeti Galériában, 2008-ban Veszprémben állított ki. A Szépművészeti Múzeum szervezésében a Városligeti tavon, az Art on Lake kiállításon, 2011 nyarán mutatta be Víz-vitorla című művét, majd 2012 tavaszán a St. Gallen-i kalandok. Hartung, Tàpies, Uecker és az Erker-jelenség című tárlaton szerepeltek papírmunkái. Ezúttal egy egyéni kiállítással, az elmúlt ötven év főbb alkotásait felvonultatva tér vissza hazánkba a 82 éves művész.

 

Günther Uecker 1930-ban született a németországi Wendorfban, majd tizenkilenc éves koráig a Balti-tengernél lévő Wustrow-félszigeten élt, ami 1933-tól a német hadsereg egyik bázisa volt. A háborús élmények, a hadiállapotok meghatározták egész életét. A légvédelmi gyakorlatok, a pilóták, majd az orosz katonák megjelenése és kegyetlenkedése, a halottak látványa örökre mély emlékeket hagytak benne, melyek később megjelentek műveiben.

 

Miután elhagyta Wustrow-t, először Wismarban, majd Berlinben tanult festészetet. 1953-ban Düsseldorfba ment, ott 1955 és 1958 között járt a Képzőművészeti Akadémiára, ahol rendkívül nyitott és haladó szellemiségű kortárs képzőművészeti közeg fogadta. Ekkor kezdett el érdeklődni a vallásfilozófia, teozófia, Rudolf Steiner, az egzisztencializmus, Jean-Paul Sartre, Ludwig Wittgenstein iránt. Az 1950-es évek végére jelentősebb változás figyelhető meg művészetében, amikor az ún. „képobjektjeivel" kilépett a kétdimenziós alkotói világából. Ekkoriban, 1955-56 körül használta művein először a szöget is, amely azóta szinte védjegyévé vált. 1958-ban ismerkedett meg a ZERO csoport művészeivel, Heinz Mackkal és Otto Pienével, akik 1961-ben meghívták, hogy vegyen részt a ZERO csoport harmadik bemutatkozásán. 1966-ig, a társaság megszűnéséig számos alkalommal szerepelt velük közös akciókban, demonstrációkban, kiállításokban. A képek mellett 1961-ben elkészítette első filmjét, majd ezt a következő két évtizedben összesen negyvenöt kísérleti film követte. Az1960-as évek közepe óta számos nagy nemzetközi kiállításon vett részt (pl. Velencei Biennále, kasseli documenta), s munkásságát számtalan díjjal ismerték el (pl. Goslar város Kaiserringje [Császári gyűrű]). 1975 és 1995 között a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémia professzora volt.

A Szépművészeti Múzeumban rendezett kiállítás Uecker munkásságának elmúlt ötven évét tekinti át főműveken keresztül, s a látogató árnyalt képet kap a német művész alkotásairól. Az előtérben az1960-as években készült kinetikus fény munka található, majd a teremben középen elrendezve, időben egymást követve láthatóak a legfontosabb szobrai és installációi a Homokmalom (Sandmühle, 1970) című alkotásától a Fekete esőig (Schwarzer Regen, 2006). Kétoldalt a falakon a középen kiállított művekhez kapcsolódó nagyméretű képek kapcsolódnak. A kiállításon Uecker kísérleti rövidfilmjeiből is bemutatásra kerül egy válogatás, valamint a Michael Kluth által 2004-ben készített dokumentumfilm, amely Uecker művészetével és munkamódszerével ismerteti meg a közönséget.

 

A második világháború utáni évtizedben Európában egy új absztrakt festészet, az informel jött divatba, mely szó szerint formátlanságot jelent és amelynek képviselői a szigorú mértanú szervezettség helyett a világháborút megélt ember lelki belső valóságát igyekeztek kifejezni. Uecker azonban már ekkor, első képeinek megalkotásakor is különbözött az informel művészektől, átgondolt struktúrákkal dolgozott, melynek gyökerei az1920-as, 1930-as évek avantgárdjának előképeiben keresendők. Hamarosan a struktúrák függőleges és vízszintes vonalakká álltak össze képein, egy deszkából és szögekből készült „gereblyével" karcolta a képeit, majd 1957-től ezt váltotta fel a szög. A szög és maga a szögelés kapcsolatot teremtett a hétköznapi valóság és a művészet között, új kifejezési formává és esztétikai fogalommá vált művészetében. A képfelületet megművelendő területként tekintette, melyet a szögek beverése által birtokba vesz. A szög hamarosan erőteljes strukturális elemmé vált, mely megbontotta a sík nyugodt felszínét és hatalmába kerítette a teret. Ő maga így fogalmaz: „Tulajdonképpen egy meghosszabbítás, amit a kezemben fogok. Az ujjam meghosszabbítása. A lényeg az új elősegítése, folyamatosan. Csalódást okozni a megtévesztésnek a művészetben, mert ez lehetővé teszi, hogy ezen keresztül az ember kiürüljön."

 

Meghatározó változást hozott művészetében a ZERO-művészekkel, Otto Pienével és Heinz Mackkal való megismerkedése. A ZERO-mozgalom nemcsak Németországban, hanem Olaszországban, Franciaországban, Hollandiában is saját nemzeti központtal rendelkezett, s bár kapcsolódtak egymáshoz a kiállítások kapcsán, céljaik országonként változtak. Ami közösnek tekinthető, az a hagyományos táblakép elutasítása és a fény mint téma középpontba való állítása volt. Ennek csúcspontja az 1964-es documentára készített közös Fénytér (Lichtraum) című kompozíció volt. Ueckernél ekkor már a szögek térképző hatással is rendelkeztek. Ezt az elvet alkalmazta akkor, amikor többnyire a berendezési tárgyakba (televízió, zongora, szék, vagy éppen az itt kiállított éjjeliszekrény) szögeket vert be. Ezzel megfosztotta a tárgyakat eredeti funkciójuktól és esztétikai minőséggel ruházta fel őket.

 

A szögekkel szemben sokkal meditatívabb alkotás a Dór Csarnok elején kiállított Homokmalom. A kör alakban elterített óra formájú homokban a „mutató" csendesen és lassan forog. Itt a homokórához hasonlóan minden az elmúlásról és a szüntelenül előrehaladó időről szól, de értelmezhető a világ örök körforgásának szimbólumaként is.

Az1970-es évektől egyre többször utazott Európán kívüli országokba, így járt Japánban, Latin-Amerikában, Afrikában, Laoszban, melyek új inspirációs forrást is jelentettek számára, ugyanakkor elmélyítették figyelmét a szegénység, a gyarmati elnyomás, a kultúrák eltűnése és megváltozása iránt. Innentől kezdve egyre hangsúlyosabbá vált művészetében a pusztító fegyverek miatt érzett fenyegetettség és a természet kizsákmányolása iránt érzett aggodalom. Az idetartozó alkotások a Sérülések-Kötődések (Verletzungen – Verbindungen) korszakhoz köthetők, és a természeti környezettől a saját emberi létig minden területet felölelő, világméretű válság érzését idézik elő. Ehhez a periódushoz kapcsolódik az itt kiállított Erdő (Wald,1988-1991) című műve, mely az ember által okozott természeti veszélyeztetettségre utal. A mű elpusztult fák szétfűrészelt törzseiből áll, melyeknek felső részére enyvvel kevert hamut kent. A sérülést védendő erre a rétegre kötszert tett vagy szögekkel fedte be.

 

Ehhez a témakörhöz kapcsolódik a Szántóföld (Acker) és a Felkelés (Aufstand) című műve is, melyeken szárított levelek, ágak és füvek jelképezik a meggyalázott környezetünket. A Hamuemberek (Aschenmenschen) és a Dühödt (Furios) című, enyvvel és hamuval készült alkotásokat a csernobili atomkatasztrófa és az általa okozott környezetszennyezés inspirálta. A Hamuembereken a hamu a halált szimbolizálja: Uecker a földre terítette a vásznat, enyvvel bekente, hamut szórt rá, majd belefeküdt és a haláltusáját vívó emberhez hasonló mozdulatokat végzett.

 

A Black Mesa (1985) műtárgycsoport a nevét egy arizonai indián rezervátumban található, uránban gazdag hegy nevéről kapta. A hegyet az amerikai hatóság ki akarta termelni, holott az az indiánok szent hegye, az istenek mindenhatóságának jelképe volt. Az erre készült művek mind a környezet, mind az ember identitásának veszélyeztetettségét jelképezi. Uecker a fatörzsek végére éles késeket kötözött, melyek a földbe fúródnak és a sebezhetőségre utalnak, illve a kizsákmányolt erőforrásokat jelképezi a fatörzsek közé felaggatott vizes tál (Függő tó) és a kődarab (Függő kő).

 

Egy újabb, 2006-os munkával (Fekete eső) zárul a kiállítás, mely szintén a környezet témaköréhez kapcsolódik és a hiroshimai atomtámadásra reflektál. A pestisre használt fekete halál kifejezésre utalva a felhőkből hulló radioaktív csapadékot fekete esőnek nevezték el. A szennyezett esőt Uecker egy ősi kínai művészeti technikával szemlélteti: hosszú papírtekercsekre kvázi írásjeleket festett tustintával. Az alkotás szembeállítja Kína lenyűgöző kultúráját a jelen pusztításával.

 

Uecker munkásságát az állandó megújulás, formálódás jellemzi. Munkáinak visszatérő motívumai, a pont és a vonal, struktúra és a láncolat, a fehér és a fekete folyamatosan jelen van, és mindig az aktuális tartalomnak ad helyet. Témái mindig életének tapasztalatai, aktuális történések, és így kordokumentumok is. Humán közérzettel reagál a társadalmi változásokra, felhívja a figyelmet és válaszokat keres.

 

A kiállítás kurátora: Alexander Tolnay, művészettörténész.

Társkurátor: Bódi Kinga, a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze.

 

http://www.szepmuveszeti.hu/

 

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük