„Válasz a válságra” – konferencia a vendéglátós utánpótlásról
13 perc olvasás 
A Turizmus-Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság „Válasz a válságra" című konferenciasorozata már egy éve zajlik, a 2010. november 30-i konferencián a vendéglátóipari szakképzés ágazati helyzetének áttekintése, munkaadók – képzőhelyek összehozásának segítése, a rendszer jobbítására vonatkozó javaslatok megfogalmazása volt napirenden.
A Turizmus-Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság „Válasz a válságra" című konferenciasorozata már egy éve zajlik, a 2010. november 30-i konferencián a vendéglátóipari szakképzés ágazati helyzetének áttekintése, munkaadók – képzőhelyek összehozásának segítése, a rendszer jobbítására vonatkozó javaslatok megfogalmazása volt napirenden.
A vitaindító előadásokból:
Dr. Böröcz Lajos a Vendéglátó és Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége (VIMOSZ) főtitkára utalt rá, az elmúlt évben, amikor a válság a legmélyebb volt, sok cég automatikusan elbocsátásokkal, a személyzet leépítésével reagált, s nem gondolta végig a lehetőségeket. Az ilyesfajta automatizmuson kívánnak változtatni a szakma fenti képviselői, amikor a programsorozattal megvilágítják, milyen költségmegtakarítási lehetőségek vannak, milyen módon lehet az értékesítés csökkenését megállítani, esetleg növelni is. Az első rendezvényen az emberi erőforrással való gazdálkodás egyes kérdéseivel foglalkoztak, de felmerült az igény a mindenkit érintő szakképzés gondjaival való foglalkozásra is. Ez a konferencia szolgál ennek feloldására, az ágazati szakképzés helyzetének áttekintésére, minden érdekelt fél, a munkaadók, a munkavállalók, az iskolák, a kamara és a kormányzat képviselőinek jelenlétében.
Ezzel a témával mind a munkavállalók, mind a munkaadók rendszeresen találkoznak európai szinten is, éves beszámolási kötelezettségben kell számot adni róla, hogyan áll ennek a szakképzésnek a helyzete, a most alakuló rendszer jobbítása az egyes országokban. Az ágazati párbeszédek tanácsa ezért is hozta létre a szakképzési munkabizottságot, amely kb. egy évig foglalkozott a témával. Egyik vezető kollegája az építőiparból érkező
Schéder Mihály volt. Az éves felmérés eredményeként megállapíthatóvá vált; az ágazati igényeket a korábbi képzési rendszer nem tudta megfelelően figyelembe venni, emellett a területi koordináció is hiányzott.
A finanszírozási rendszer hibáit pedig mindenki érezte a saját bőrén. Nagyon hiányzott az ágazati szemlélet.
Az ágazatnak 2 milliárd Ft-nyi befizetési kötelezettsége van, 1,4 milliárd befizetésre kerül (2007-es adatok szerint),
a többire nincs befolyása, sokszor rálátása sem. Sok új dolog is történt a közelmúltban, komoly finanszírozással indultak programok, a statisztikában ezek még nem mutatkoznak meg. Az irányítás és a finanszírozás az, ahol mindenképpen változásokra van szükség. A területi és ágazati irányítás erősítésére van szükség, az európai országok gyakorlatának megfelelően az ágazati partnereknek szerepet kell kapniuk, s a regionalitás is erősítendő.
A kérdésekkel külön foglalkozott az Európai Munkaadói Szövetség, egyik hosszú anyaguk és ajánlásuk is arról szól, hogy a válság után versenyképes Európához olyan szakképzési rendszernek kell létrejönnie és működnie, ami a versenyképességet segítő munkaerőt bocsát a vállalkozások rendelkezésére.
Kollegák mondják, a korábbi két év során el megy a kedve annak a gyereknek is a szakképzéstől, aki eleinte hajlik rá. A végzős nyolcadikosok közül nagyon kevesen indulnak a szakképzés irányába. Ez az ágazat különösen súlyos helyzetben van az átlagkereset adatai ellenére. A működőképességre irányuló javaslatok a megjelentek véleményéből is formálódhatnak.
Elsőként Kóbor Zoltán, a Gundel Károly Szakképző Iskola igazgatója, a Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Iskolák Szövetségének alelnöke szólt róla, hogyan látják az iskolák a szakképzés helyzetét.
A magyar szakképzés, ezen belül a turizmus és vendéglátás főbb jellemzőiről elmondta, az egyik nagy problémakör a szabályozók kérdése. Az elmúlt években rendkívüli módon felgyorsult a jogszabályalkotás a szakképzésben. Korábban 4-6 évente jelent meg alapvető jogszabály változás, most már hónapokban mérhető ez az idő. Be sem tudnak vezetni egy új képzési formát, vagy egy új kerettantervet, máris itt a következő. Csak saját iskolájukban 38 különböző óratervvel dolgoznak a 73 osztályban. A kiadott bizonyítványokban is különbséget kell tenni, hogy mire kapta meg a tanuló a bizonyítványt.
A szabályozók területén különös gondot jelent a tanulószerződésekkel kapcsolatos felelősségek, jogviszonyok, kötelezettségek megoldatlansága, ill. ha az meg is van oldva, nincs kellően tisztázva. A tanulószerződés megkötésének folyamatában és a vele kapcsolatos jogi eljárásokban az iskola nem vesz részt. Ugyanakkor a tanuló
tanulói jogviszonnyal kötődik az iskolához. Ez sok nehézséget okoz, pl. amikor a tanuló bejelenti, felmondja a tanulói szerződést, s máshova megy tanulni. Ezt adminisztrálni kell, s nagyszámú (2.057) tanuló esetében ezt nem is olyan egyszerű követni, különösen, ha nem is tudják, hol tartózkodnak éppen a tanulók.
Gondot jelent a szakmai és vizsgakövetelmények, ill. a központi programok feldolgozása is. Ezzel a munkáltatók is ugyanígy küzdenek, hiszen ezekben a dokumentumokban nem szakmai ismeretek fogalmazódnak meg, nem ismeret-alapú a követelményrendszer megfogalmazása, hanem kompetencia-alapú. Ez nem lenne gond, ha ott lennének mellette az ismeretek is. A kompetencia-fejlesztés nagyon fontos, de mintha a fürdővízzel együtt kiöntöttük volna a gyereket, amikor ezeket a dokumentumokat megalkottuk.
Az egész modulrendszerű szakmai követelmény-rendszer felépítéséből következik a modul rendszerű vizsga bonyolultsága, nehézsége. Egy modul rendszerű vizsgán való részvétel legjobb esetben is három nap, de inkább öt, sőt, ha az iskola ügyetlenül szervezi meg a vizsgát, akkor akár 7-8 nap is, ami már nem törvényes…(öt napba kéne beleférni). Csak úgy lehet megoldani, hogy reggeltől estig, megfeszített ütemben zajlik. Volt olyan vendéglős vizsga, ahol egy tanulónak egy nap alatt tízszer kellett felelnie. Ez felelősséggel és megfelelő színvonalon nem oldható meg. Nem is beszélve a költségekről.
Nagyon gyorsan bekerülnek a szakképzésbe új képzési formák, mint az idén szeptemberben indult, előrehozott szakképzés. Komoly viták vannak, hogy jogszerű volt-e az elindítása. El kellett indítani, pedig a dokumentumai csak a nyáron készültek el. Amikor meghirdették és a szülőket kezdték róla tájékoztatni, akkor még maguk sem tudták mi lesz mögötte. Most van három hónap tapasztalat, de már az új kormányzati szándékok szerint ez a fajta szakképzés megszűnőben is van, ugyanakkor szerepel az iskolák beiskolázási ajánlataiban.
Az RFKB-k (regionális fejlesztési és képzési bizottságok) működése nem eléggé hatékony, az RFKB-k most alakulnak. Számaikat sajátos szempontok szerint határozzák meg. A hét régió döntéseit összevetve, nagy ellentmondások tapasztalhatók. A Közép-magyarországi régióban pl. a vendéglátás-túrizmus csak tűrt, de inkább visszafejlesztendő területnek tekintett dolog, Északkelet-Magyarországon viszont a támogatott kategóriába tartozik.
A felsőfokú szakképzés és a szabályzók körüli bizonytalanságok is már régóta megjelennek a rendszerben.
A főiskolák, egyetemek végzik a felsőfokú szakképzést, több esetben a középfokú intézményekkel együttműködésben, de mi is lesz a sorsa a felsőfokú szakképzésnek, hogyan illeszkedik be a mai szakmák rendszerébe?
Az intézmények szintjén felmerülő problémák:
-Az oktatók képzése, továbbképzése nincs megoldva. Ez részben anyagi, részben szervezési kérdés.
Az iskolák jó ideig kaptak valamely, nagyon minimális támogatást továbbképzésre, néhány 10 ezer Ft-ot fejenként, ez iskolai szinten nem éri el a félmillió Ft-ot, így kevesen részesülhettek belőle. Hiányoznak azok a továbbképzések, amelyek nem csak egyes részterületekre irányulnak, hanem az egész képzettséget tudnák emelni, pl. mestertanárrá, vagy hasonló szintre. (Összefügg a megbecsülés kérdésével…)
Nagyon nehéz szakképzett, hozzáértő kollégát találni a vendéglátó iskolákba. A társiskolákkal együtt, szinte minden évben hirdetnek szakoktatói álláshelyeket, de sokszor pótmegoldásokra kényszerülnek, mert szakképzett, tapasztalt és a képzésben jártas kollégát nem nagyon találni. Ennek több oka van, egyik legfontosabb a közalkalmazotti bérezés csekély volta.
Az iskolák forrásai csökkennek, a mindenkori éves költségvetési törvényben az iskolák rendelkezésére álló források már évek óta csökkenő tendenciát mutatnak, egyre kevesebb forrás jut el a fenntartóhoz, a fenntartók pedig, mivel tőlük is évek óta von el a kormányzat, ők is az intézményeiknél tudnak költséget csökkenteni. Tehát kétféle forrás-elvonás működik az intézményeknél, csökken az állami támogatás és a fenntartók is költséget próbálnak csökkenteni az iskoláknál. Ez azt jelenti, hogy nem tudják, a novemberi számlákat (fűtés, villany) miből fogják kifizetni. Valamit majd átcsoportosítanak, ügyeskednek… Az idei költségvetés úgy indult, hogy a dologi kiadásukat 70%-ban tudták finanszírozni. Ez arra kényszeríti az intézményt, hogy bevételeket szerezzen. Folyamatos a vita a kollégákkal, mi az iskola szerepe. A hatékony szakképzés nem vitatott, de ennek fenntartásához olyan tevékenységeket is fel kell vállalni, ami nem tartozik az iskola elsődleges szerepköréhez. Ez elviszi az energiák jelentős részét, nagyon kényes ez az egyensúly az iskolán belül.
A TISZK-átszervezés: (térségi integrált szakképző központok)
Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert nem jött létre a szükséges, a hátterét képező racionalizálás, erőforrás összpontosítás, de nem csak ebben az iskolában, az ország egyetlen TISZK-jében sem. Van ahol viszonylag gyorsabban halad efelé, de gondot jelent, hogy általában forrást és befektetést igényel…
A tanulók szintjén megjelenő problémák:
Maradék-elven jönnek a szakképzésbe, a szakközépiskolába, szakiskolába. A gimnáziumok mind-mind előttük vannak a sorban, s csak azok a diákok jutnak el a szakközépiskolába, akik a gimnáziumba már nem. Olyan nagy méretű a férőhely-szám a gimnáziumi rendszerben, hogy jelentősen lecsökkent a tanulók száma, s azok „minősége" is. A '80-as évek közepén kb. 40 ezer férőhely volt a szakiskolákban, jelenleg 5-5,5 körül. Csaknem tizedére csökkent a szakközépiskolákban tanulók száma. Nagyon gyenge a tanulói motiváció. Nem látnak a tanulók maguk előtt életpálya modellt, ezt fel kellene nekik mutatni.
Sokszor jelent gondot a magatartás, az iskolába járás. Óriási mértékű a hiányzás. Itt is érvényesül a nagyon gyors jogszabály-változások hatása; az elmúlt öt évben fél évente született valamilyen intézkedés a tanulói hiányzások csökkentésére, de csak az iskolák és a foglalkoztatók adminisztrációs terhei növekedtek velük. Nem lehetett megállítani ezt az óriási mértékű hiányzást.
A tanulói elvárások pedig nagyok! Gyorsan adjon a képzés nagy jövedelmet, kevés munkával. Komoly viták vannak emiatt a tanulókkal az iskolákban. Tapasztalható, hogy a munkáltatók emiatt kényszerülnek a tanulói szerződések felbontására.
A közeljövőben jelentősen csökkenni fog az iskolába lépő generációk létszáma. Ez az egész szakképzésben jelent majd gondot, hiszen, ha fennmarad a jelenlegi gimnáziumi létszám, akkor még további elszívó hatást fog jelenteni a szakképzés számára, országos szakember hiányt vetítve elő. Bizonyos szakmákban, szakma-csoportokban ez már erőteljesen érezhető, a vendéglátásban még nem annyira, de máshol már konkrétan.
A vendéglátósok az országos képzési jegyzékben a 18. szám alatt szerepelnek. Ezen belül kevés a szakmák száma, nem eléggé differenciált. Az OKJ-ra (Országos Képzési Jegyzékre) való átállás idején az átállás egyik legnagyobb vesztese ez a szakma-csoport volt. Azóta is ennek a levét issza. Kevés az iskola-rendszerben oktatható szakmák száma, s viszonylag magas az iskola-rendszeren kívül oktatható szakmáké.
Nagy gondot jelent, hogy a szakmai és vizsgakövetelményekben, valamint a központi programokban nem valósul meg a szakmacsoporton belüli átjárhatóság. Nincs közös modul a szakács, pincér és a cukrász képzésben, tehát
az elv, ami a modul rendszerű szakképzésben megjelent, hogy ha valakinek van egyfajta szakképesítése és szeretne egy másikat, ne kelljen előröl kezdenie a képzést, nem valósul meg, pedig teljesen rokon szakmákról van szó. A jelenleg hatályos dokumentumokban ez ellentétesen szerepel.
A képzési idő gyakori változása (3 év, 2 év, 3 év) az elmúlt tíz év során arra vezetett, hogy most három féle idősíkban kell gondolkodni. Sem a tanulók, sem a munkáltatók nem látják át ezt a feleslegesen bonyolult rendszert.
A profit-alapon, ellenőrzés nélkül működő képzők elszívó hatása külön szívfájdalom…
Mire lehetne építeni?
Minden képző intézménynek nagyon intenzív kapcsolata van a szakmai partnerekkel. Erre mindenképpen lehet építeni, ezt a kapcsolatrendszert még tovább lehetne erősíteni, a kommunikációt még intenzívebbé lehetne tenni,
van miből kiindulni ! Más szakmacsoportokkal szemben igaz ez a megállapítás.
A tárgyalt szakmacsoportban magas a gyakorlati képzési arány. A kormányzat kommunikációjában lehet hallani, hogy meg kell teremteni a 70-30 % arányt a gyakorlat és az elméleti képzés között, ez a szakács, pincér, cukrász szakmákban már megvalósult.
A szolgáltatási ágazat népszerűségére is lehet építeni, hiszen nem küzdenek az iskolák tanuló-hiánnyal, annak ellenére, hogy kevés a szakiskolai tanuló. Az iskolákban pedig igen erős a gyakorlati képzési kapacitás.
Mire lenne szükségük az iskoláknak?
Egységesedő szakmai szemléletre, arra, hogy tudjuk, mit vár el tőlük a szakma, s lehetőleg ebben valami egységes szemlélet alakuljon ki.
Nagyon fontos lenne a szakma-specifikus finanszírozás. Nem lehet összehasonlítani a kereskedő-eladó képzést
és a szakács, vagy cukrász képzés anyagköltségét. Nagyon áttekinthető és nagyon kiszámítható jogi szabályokra lenne szükség. Feladat-finanszírozás szükséges, mert a jelenlegi fűnyíró-elv szerinti finanszírozás egyáltalán nem tudja megoldani a képzés problémáit. Nagyon fontos lenne az iskolák és az iskolai dolgozók érdekeltségének megteremtése, szakmai tanárok, szakoktatók képzésének átgondolása, s legfőképpen a nyugodt munka-körülmények megteremtése.
A konferencia további előadói:
Kovács László szakmai igazgató-helyettes, Gundel Szakközépiskola; „A gyakorlati képzés és tanulószerződések feltételrendszere a fogadóhelyek aggályainak megválaszolása"
Péter Adrienn, Képzési- és Szervezetfejlesztési főosztályvezető, Danubius Hotels Group; „A gyakorlatosok helye a munkaadó munkaszervezésében"
Kasza Lajos humán és szervezetfejlesztési igazgató, Eurest, „A munkaadó problémái a szakmai gyakorlatok jelenlegi rendszerével az ágazatban"
Dr. Odrobina László főosztályvezető, Nemzetgazdasági Minisztérium, „Kormányzati szándékok a szakképzés átalakítására"
Dr. Szilágyi János szakképzési igazgató, MKIK, „A szakképzés átalakulása a Kormány és a Kamara új szerződésének függvényében"
Dr. Niklai Ákos, MGYOSZ alelnöke, Kárpátia Étterem Kft. ügyvezető igazgatója, „Munkaadói elvárások„
Zárszó: Dr. Várnai Zsuzsanna, a VISZ ügyvezető elnöke, a Turizmus- Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság munkavállalói oldal társelnöke
http://fppti.hu/tiszk/tiszk_gyik.html
Harmat Lajos
