Vihar Béla

Az ifjú vadász fogott egy madarat az erdőben. Haza akarta vinni, hogy kalitkába téve akkor gyönyörködjön a hangjában, amikor csak kedve tartja. De a madár megszólalt. Szabadon szeretnék élni. Ha elengedsz, kapsz tőlem egy madártojás nagyságú gyémántot. A vadász elengedte a kis állatot, aki felröppent egy fára és azt mondta: Becsaptalak, bocsáss meg, nekem nincs gyémántom. A csalódott ifjú dühében újra meg akarta kaparintani a madarat, megpróbált utána mászni a fára, de lepottyant. A történetnek három tanulsága van. Először: ne higgyünk a csodákban, egy madárnak nem lehet gyémántja. Másodszor: ne vállalkozzunk lehetetlenre, a felröppenő madarat nem érhetjük utól. Harmadszor: ne bánjuk meg azt, amit már egyszer eldöntöttünk, ha már elhatároztuk, hogy szabadon engedjük az állatkát, ne akarjuk újból megfogni.

Az ifjú vadász fogott egy madarat az erdőben. Haza akarta vinni, hogy kalitkába téve akkor gyönyörködjön a hangjában, amikor csak kedve tartja. De a madár megszólalt. Szabadon szeretnék élni. Ha elengedsz, kapsz tőlem egy madártojás nagyságú gyémántot. A vadász elengedte a kis állatot, aki felröppent egy fára és azt mondta: Becsaptalak, bocsáss meg, nekem nincs gyémántom. A csalódott ifjú dühében újra meg akarta kaparintani a madarat, megpróbált utána mászni a fára, de lepottyant. A történetnek három tanulsága van. Először: ne higgyünk a csodákban, egy madárnak nem lehet gyémántja. Másodszor: ne vállalkozzunk lehetetlenre, a felröppenő madarat nem érhetjük utól. Harmadszor: ne bánjuk meg azt, amit már egyszer eldöntöttünk, ha már elhatároztuk, hogy szabadon engedjük az állatkát, ne akarjuk újból megfogni.

Aki szereti a képzőművészetet és Bécsben jár, nézze meg a Kunsthistorisches Museum

Brueghel-termében a Példabeszéd a madárról című, id. Pieter Brueghel 1568-ban festett képét. Az előtérben lévő alak meséli a történetet, rámutatva a fáról a madár után mászó, éppen lepottyanó fiúra. Valószínűleg Arany János A hamis tanú című balladájának egyik sora is a történetre utal. Korabeli nyelvezettel: „Nem azé a madár, a ki elszalajtja."

*

   Egy százéves öregembert faggatott pályakezdő dédunokája a sikeres élet titkáról. Ő hosszas gondolkozás után a következőket mondta. Kevés dologhoz ragaszkodj életben, de ahhoz nagyon. Adódik majd számodra néhány fontos dolog, amit meg akarsz csinálni, a többi mellékes, a többire nem szabad sok energiát pazarolni. Ezeken a fontos feladatokon, mondhatni hivatásodon kívül nem szabad eltérned az alapvető erkölcsi normáktól, amelyek szabályozzák a világot, a társadalmat. Minden másban arra kell törekedni, hogy a lehetőségekhez képest alkalmazkodj embertársaidhoz. És még egyet. Ne legyél mások terhére és tudd, hol vannak képességednek határai.

*

      Elnézést kérek az Olvasótól, ha ezúttal nem a megszokott módon írtam. A történeteket emlékezetből idéztem, volt magyar tanárom és osztályfőnököm, Vihar Béla (1908-1978) mesélte nekünk. Nemcsak kiváló nevelő, hanem József Attila díjas költő és író is volt, akinek könyveit kikölcsönöztük az iskolai könyvtárból és ronggyá olvastuk. Jó barátja volt Weöres Sándor, aki egyszer egy szonettet is írt hozzá. Országosan akkor lett ismertté egy időre, amikor a televízióban Sinkovits Imre szavalta az „Egy katona megy a hóban" című költeményét. Az „egész ország" erről beszélt. Talán emlékeznek rá, vagy szüleiknek, nagyszüleiknek eszükbe jut a neve. Emléktáblája egykori lakhelyén, Budapesten, a Damjanich utca 26/b. számú házon található.

Láng Róbert