Viták a borról

Ha keresünk egy olyan témát, amivel társaságban biztosan élénk beszélgetést indíthatunk el, de kerülni akarjuk a politikát, akkor az „életmódváltás” erre tökéletesen megfelel. Valahogy benne van a levegőben. Nincs olyan nap, hogy rádió, televízió, magazinok ne foglalkoznának vele. Látunk, hallunk, olvasunk ezer tanácsot, hogyan élhetünk soványabban, egészségesebben, hosszabb ideig. Kapunk különféle riasztó statisztikákat: Magyarország a túlsúlyosak, az alkoholisták számát tekintve az élvonalba tartozik. Az eligazodás nehéz és mindig vannak aktuális divatok is a témák között. Mostanában az egyik ilyen az alkoholfogyasztás.

Valahogy elfeledkezni látszunk egy nagyon egyszerű tényről: az alkoholt tartalmazó italok nem egyformák, hatásuk sem azonos – hangzott el a Veritas Winebarban folytatott szakmai beszélgetésen. Mégis jócskán akadnak, akik megkülönböztetés nélkül, mindet tiltanák, ám ennek értelméről már érdemes gondolkodni. Valóban káros-e minden alkoholt tartalmazó ital? Erre két választ is adhatunk és mindkettő lehet igaz: igen, mindegyik káros – nem, egyik sem káros! Az inkvizíció történetéből jól ismert, hogy a vallatók megesküdtek, semmiféle ártalmas dolgot nem adtak a vádlottnak, aki mégis meghalt. Jól tudták, tiszta víz itatásával is meg lehet ölni valakit – csak elég sokat kell vele lenyeletni! Ennek a módját ők jól ismerték, és a tiszta víz ugyebár nem ártalmas. Helyben vagyunk, a mérték az, ami számít! A teljes szeszmentesség zászlóvivőit a bizonyított tények sem késztetik meghátrálásra, ha követőik száma nő és „tanításukat” jó pénzért eladhatják. Pedig ha a hosszú élet egyik garanciája a szeszmentesség volna, akkor a muszlim országokban lenne a legmagasabb az átlagos életkor – de nem így van, tessék utána nézni! A világ legkevesebb alkoholt ivó országai Afganisztán és Jemen, meglehetősen hátul vannak a listában, még az olyan jó egészségüggyel működő gazdag ország, mint Szaúd-Arábia sincs az első 50-ben. Akkor talán érdemes volna a vizsgálatainkat más irányba fordítani. Például nemcsak azt nézni, hogy mennyit iszunk, hanem az is, hogy mit. A „szesztörténelmet” tekintve látjuk, az italfogyasztás jellege az idők során és társadalmi csoportok között is folyamatosan változott. Ha pedig rászánunk egy kevéske időt annak megismerésére, hogy mit ittak őseink, hamar rábukkanunk egy meglepő tényre. Van egy ital, amelyik évezredek óta őrzi a helyét – a bor! A római légiók katonái nem a bort keverték vízzel, hanem a vizet a borral – a fertőzések elkerülés érdekében. Ismerjük Jézus szavait is a borról, bátran kimondhatjuk, a bor a kultúra része lett. Csak hát ez fordítva is igaz: el kellene sajátítani, elterjeszteni, a fiatalokkal is megismertetni a borkultúrát. Anélkül, hogy itt most átmennénk a tudományos ismeretterjesztés kissé száraz vidékeire, megemlítünk – csak jelzésszerűen – néhány igazolt állítást. Bebizonyosodott, hogy az alkohollal való visszaélés súlyosan káros az egészségre, de számos epidemiológiai és klinikai bizonyíték viszont alátámasztja a mérsékelt mennyiségű alkohol és különösen a bor egészségvédő szerepét. A bor különbözik a többi alkoholos italtól, és mérsékelt fogyasztása nemcsak hogy nem növeli a krónikus degeneratív betegségek kockázatát, hanem egészségügyi előnyökkel is jár. A rendszeres, de visszafogott borfogyasztás a testsúlyhoz viszonyított testzsír mennyiségére is jótékony hatással van. Érdemes tehát a vacsorát édesség helyett egy pohár finom vörösborral zárni. Az antioxidánsokban gazdag vörösbor növeli a jó koleszterin szintjét, előnyös a vérnyomásra, tehát a fő haszonélvezője a szív! A kutatók figyelme mostanában mindinkább a rezveratrol (C₁₄H₁₂O₃) felé irányul, melyről folyamatosan derülnek újabb és újabb előnyös tulajdonságok. A sokat emlegetett, hasznos polifenolok a fehérborokban is megtalálhatók, jótékony hatásuk ott is érvényesül.

Végül szólnunk kell a bor laboratóriumokban nem mérhető sajátosságairól is. Fogadjuk meg Vörösmarty szavait: „Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába.” Nem jelentéktelen a társadalmi, közösségszervező szerepe. A borivó országok, például Olaszország, Spanyolország lakói között erősebbek a társas kapcsolatok. Az olasz Osteriákban ma is megszokott, hogy délután, estefelé, az utcán, a bakokra rakott deszkából asztalok lesznek, a környező házakban lakók körülülik, kirakják a magukkal hozott ételt, csak a bort veszik helyben. Isznak–esznek, beszélgetnek, megvitatják a világ folyását. Ám az ilyen barátságos kis helyek nálunk már régen hiányoznak. Lehet, hogy itt kellene kezdeni? Talán az sem volna megoldhatatlan feladat, ha megpróbálnánk a magyar identitást újra a borhoz kötni. Gyönyörű bordalaink, a költők boros versei ebben sokat segíthetnének!