Zaklatás

Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, nem zaklattam soha senkit. Sőt, tisztelek mindenkit, még azt sem kérem cserébe, hogy mások tiszteljenek engem. Csak hagyjanak békén. Gauius Julius Phaedrus, trák származású görög író  nem tisztelt mindenkit. Tiberius császárról írt könyvének tiszteletlen áthallásait  a mindenható államfő nem vette zokon, de alvezére Seianus kiszúrta és a költőt haláláig zaklatta. Hogy mi ebből a tanulság? Jobb, ha az ember nem ír könyvet, nem haragíthat magára senkit.

   Egy szó, mint száz, nem zaklattam senkit és nem is fogok, megígérem. Nem érdekelnek a vitanapok, mellébeszélések, szóváltás, szópárbaj, szócséplés, komámasszony, hol az olló, ne nevess korán, üsd a harmadikat. Szó, szó, szó, ahogy Hamlet mondja Poloniusnak. Nem érdekelnek az irányzatok, izmusok, titkosított akták, szembenézés a múlttal, ne zaklassanak ezekkel.

   Nem hiszem, hogy Hajmássy Péter, aki unitárius és pozitivista elveket vall, különb ember, mint Hajmássy Pál, aki baptista és egzisztencialista. Nincs buta ember, legalábbis abban az értelemben, hogy felismerje mi előnyös számára és mi nem. A zaklatás elvetése nem erény. Semmilyen negatívum nem erény. Én kérem, nem voltam tagja semmilyen szervezetnek. Kérem a jutalmamat!

   Hát akkor mit szeretnék? Nem titkosítom, megmondom. Olyan szomszédom legyen, akinek odaadom a lakáskulcsomat, ha elutazunk és közben jön a telefonszerelő. Balthasar Gracián XVII. századbeli spanyol író, Az életbölcsesség kézikönyve c. mű szerzője szerint minden ember független személyiség. Szép gondolat. Lám, az amerikaiak alaptörvényüket Függetlenségi Nyilatkozatnak nevezik. Akinek sikerülne módosítania, azt Fizikai Nobel-díjra terjeszteném elő. Minden ember egyenlőnek születik. A kórházban. Aztán hazaviszik a palotába, vagy a favelába.

   A Ku-Klux-Klan nem zaklatott senkit. Csak egyet akart a fehérektől. Ne házasodjanak össze feketékkel. Az egyenlőség nevében. Mert e feketéktől ugyanazt akarták, ne házasodjanak össze fehérekkel.

   A vezetőknek, főnököknek, nagy hatalmú döntéshozóknak Petőfit idézném. Tiszteljétek a közkatonákat! c. verséből.

„Ők az elvet hirből sem ismérik,

És a haza? kemény mostohájok,

Izzadásuk díjában nekik csak

Kenyeret vet s rongyokat dob rájok,

S zászlajához hogyha odaállnak,

Nyomorért csak új nyomort cserélnek. –

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.”

Láng Róbert