TÁNCHÁZ 40, jubileumi folklórgála volt a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Thália Színház Nagyszínpadán. Negyven esztendeje, 1972 tavaszán négy amatőr táncegyüttes, a Bartók, a Bihari, a Vadrózsák és a Vasas tagjainak részvételével tartották meg az első budapesti táncházat. A „Zene és tánc, úgy mint Széken" mottóval, a Sebő együttes élő muzsikájával.

 

TÁNCHÁZ 40, jubileumi folklórgála volt a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Thália Színház Nagyszínpadán. Negyven esztendeje, 1972 tavaszán négy amatőr táncegyüttes, a Bartók, a Bihari, a Vadrózsák és a Vasas tagjainak részvételével tartották meg az első budapesti táncházat. A „Zene és tánc, úgy mint Széken" mottóval, a Sebő együttes élő muzsikájával.

 

A „Zene és tánc, úgy mint Széken" zártkörűen induló kezdeményezés hamarosan nyílt klubokban folytatódott: útjára indult a táncházmozgalom. Sikerének és fennmaradásának titka talán abban keresendő, hogy általa széles tömegek és egymást követő generációk életének vált részévé zenei és táncos anyanyelvünk.

A Táncház Egyesület jubileumi gálaműsorában a négy táncegyüttes mai tagjai mutatták be, hogy milyen hatást gyakorolt a nemzetközileg is elismert táncház módszer a színpadi néptáncművészetre. A legfiatalabbakat a legendás pedagógus és koreográfus, Timár Sándor együttese, a Csillagszemű képviselte. Közös ünnepüket gazdagította világhírű énekesnőnk, Sebestyén Márta szereplése.

 

A Thália Színház csordultig megtelt, a sorokban csodálatos szépségű népviseletbe öltözött meglett korú főkötős menyecskék és legények, a régi táncházasok is helyet foglaltak.

A fények kialudtak, és a színpadra lépő műsorvezető többek között az alábbiakkal adta meg a vidám alaphangulatot:

„Nem tudom, tudják e – ha nem akkor máris mondom – mi a különbség az ideg- és az elmebeteg között. Az elmebeteg a kétszer kettőre rögtön rávágja, hogy öt. Az idegbeteg tudja, hogy négy, csak kevesli. Nagyon sok fesztivál-szervező küzd az iménti problémával, vagyis tudja, hogy meg kell valósítani a fesztivált, viszont a ráfordítható pénzt kevesli.

A Tavaszi Fesztivál az idén úgy lett úrrá ezen a problémán, hogy kurtította a napjai számát. Így viszont a táncház-találkozó, ami több évtizede része a Tavaszi Fesztiválnak, idén nem kerülhetett a programok sorába. A Tavaszi Fesztivál vezetése Vitézy Zsófiával arra gondolt, hogy ne maradjon ki a népzene és a néptánc a fesztiválból, ezért megkérte a Táncház Egyesületet az este megszerkesztésére.

Az ötlet az utcán hevert – ahogy mondani szokták – hiszen Táncház 40. Miről is van szó? 1972…Budapest…május 6-a…Liszt Ferenc tér …ott is a könyvesbolt…akkor és ott …elindul egy olyan, városban is újból megélhető, megismerhető közösségi forma, ami egyre erősödve többször körbejárta a Földet, eljutott egészen az UNESCO-ig, ahol a tavalyi év végén a legjobb kulturális megőrzési forma közé választották a táncház mozgalmat. Természetesen a 40 év alatt itthon is egyre gyarapodott az ismertsége és elismerése, egyre gyarapodott a Kossuth-díjasok száma is, ezek között üdvözölhetjük az idén Sebő Ferencet. Hogyan is lehet összegyúrni 40 évet egy estébe, erre ma Diószegi László rendező vállalkozott, ő szerkesztette, állította össze a mai estét. Nagyon örülünk annak, hogy többen itt vannak közöttünk azok közül, akik 40 évvel ezelőtt elindították, ott voltak azon az eseményen. Igaz, hogy Foltyn Jolánt csak lélekben, de Novák Ferencet, Tímár Sándort körünkben üdvözölhetjük. Nagyon sok és nagyon jó szórakozást kívánok."

 

Ezek után függöny fel, és a kék fényben úszó háttér előtt a színpad sarkában a Sebő Együttes tagjai szerényen meghúzódva üldögélnek és végre elindul a gálaműsor. Zene és tánc felváltva követik egymást, és köztük néhány mondatos Sebő emlék-felelevenítéseket hallhatunk.

 

„Sikerült megteremteni azt a nagy szintézist, amit Bartók Béla a zenében megcsinált, hiszen a tánc nyelve akkor kezdett úgy nagyjából kiszivárogni, meg ismertté válni és mindenki nagyon gyűrte magát, hogy megmutassa, ez is egy olyan nyelv, ami igazi önkifejezés, és igazi produkcióval lehet csinálni. Az az igazság, hogy akkor minket Halmos Bélával már inkább maga a népzene érdekelt, mint az önkifejezési formák és akkor kezdtünk igazából a népzenével foglalkozni. A 25. színháznál még az volt a dolgunk, hogy különféle darabokhoz zenét szerezzünk, zenét játsszunk. Az érdekesség az volt, hogy egyes daraboknál az előcsarnokban muzsikával kellett fogadnunk a közönséget. Többnyire a dalaimat játszottuk, a Weöres Sándor, József Attila verseket és népdalokat, szóval mindent, ami csak belefért." – mondta Sebő, és mi más következhetett volna, mint Szécsi Margit verse, a Születésnapra.

Emlékeznek rá régi táncházas olvasóink, ha e sorokat bújják? Jó érzés volt újra hallani, hát nézzük meg írásban is:

 

Szemem alatt álmatlanság virágzik, az én sűrű könnyeimtől elázik.
Lesz még az én arcom igen virágos, lámpás szemem szerelemtől világos.
Már a kakas harminchatot kiáltott, tagadhattok engem, édes barátok.
Gyöngeségtek nem veszem a szivemre, jó a világ, még nekem is jó benne.

 

Sebő felidézett egy nagy pillanatot, mégpedig azt, amikor Sebestyén Márti megjelent a Kassák Klubban. „Odalökődték elém, hogy hallgassam meg ezt a kislányt, mert nagyon szépen énekel. Szerintem még most is szépen énekel."

Osztálytársaim csalogattak el, hogy fantasztikus dolgok vannak a Kassák Klubban.El se mentem eleinte, mert nem tudtam táncolni, annyira gyáva voltam, hogy még házibuliba se mentem el. Attól kezdve, hogy odajártam, új életet kaptam. A tánc annyira életelemem lett, hogy ma már szinte úgy kell lefogni, mert rögtön izgek-mozgok. Ők voltak az én akkori Megasztárjaim. Ezek azok a zenei hatások, melyekből a mai napig táplálkozom." (Sebestyén Márta)

A műsorban részleteket láttunk Székely Orsolya: Hajnalban indultunk és Varjasi Tibor:

I. Táncháztalálkozó c. filmjeiből. Az est zárásaként az első táncházak résztvevőit invitálták a színpadra egy rögtönzött széki párra.

 

A negyvenéves táncház a Magyarországnak világhírt hozó Kodály-módszerhez hasonló „hungarikum". Különös véletlen, hogy a kerek évfordulót megelőző évben került fel az UNESCO „Legjobb megőrzési gyakorlatok" regiszterébe, amivel hivatalosan elismertté és nemzetközi téren is követendővé vált.
A táncház a hagyományőrzés, közművelődés és színpadi művészet különös elegye, ezért az ünnepi megemlékezésnek is tükröznie kell ezen értékeit. A műsor célja az emlékezés, a „hőskorszak" megidézése és a táncház kiemelkedő művészi eredményeinek bemutatása.
A színpadi műsort megelőzően a Thália Színház aulájában – az első, 1972. májusi, Liszt Ferenc téri táncház mintájára – retro-táncházat" tartottak. A Sebő együttes muzsikált, meghívták az akkori szervezőket, résztvevőket. Megidézték a kor hangulatát,  a táncházat a negyven évvel ezelőtti „forgatókönyv" szerint rendezték meg.
A színpadi műsor első részében a táncházat „alapító" Bartók, Bihari, Vasas és Vadrózsák együttesek mellett a gyerekeket a Timár Sándor által vezetett Csillagszemű Táncegyüttes képviselte. A bemutatott műsorszámok a régi időszakban született táncok felújításai, vagy az akkori emblematikus alkotók újabb darabjai.
A második részben az emlékezés az indulást megidéző dokumentumfilm-részletek bemutatásával folytatódott, és a táncház kibontakozásának színpadi eredményeit mutatta be. Az est zárásaként visszatért a városi táncházmozgalom első tánca, a széki csárdás.

 

Az ünneplésben közreműködött: Sebestyén Márta – ének, Halmos Béla, Sebő Ferenc, Nagy Albert, Bartók Táncegyüttes, Bihari János Táncegyüttes, Csillagszemű Táncegyüttes, Vadrózsák Táncegyüttes, Vasas Néptáncegyüttes, Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes, EtnoRom, Galga Zenekar, Gödöllő Táncegyüttes, Nógrád Táncegyüttes, Százszorszép Táncegyüttes, Szentendre Táncegyüttes, Szilvási Gypsy Folk Band, Vadrózsák – Cavinton Táncegyüttes, Vasas – Obsitos Néptáncegyüttes.

Szerkesztő, rendező: DIÓSZEGI László

 

www.btf.hu

 

Lantai József

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük