Zöldcsütörtök

Ford Madox Brown (1821-1893): Péter lábmosása London, Tate GalleryÁprilis 9. Virágvasárnap van, a Húsvét előtti utolsó vasárnap. Ezen a napon ünnepli a katolikus egyház Jézusnak szamárháton való dicsőséges bevonulását Jeruzsálembe. Négy nap múlva Zöldcsütörtök.

Ford Madox Brown (1821-1893): Péter lábmosása London, Tate GalleryÁprilis 9. Virágvasárnap van, a Húsvét előtti utolsó vasárnap. Ezen a napon ünnepli a katolikus egyház Jézusnak szamárháton való dicsőséges bevonulását Jeruzsálembe. Négy nap múlva Zöldcsütörtök.

   A húsvét a kereszténység második legnagyobb ünnepe, időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. A húsvéti hagyományok, szokások és ételek  ősi termékenységrítusok emlékét őrzik. Zöldcsütörtök (Nagycsütörtök), Nagypéntek és Nagyszombat a húsvétot megelőző negyven napos böjt utolsó három napja. Ezen a három napon emlékezünk meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról.

   A Zöldcsütörtök elnevezés arra utal, hogy e napon a hívők a böjt miatt valami zöld színű ételt, sóskát, parajt, kelkáposztát, salátát fogyasztottak. A húsvéti szent három nap az utolsó vacsora miséjével kezdődik, amikor is megemlékezünk Krisztus  Getsemáné-kerti utolsó vacsorájáról, amikor Jézus azt mondta a kenyérre és a borra, hogy ez az ő teste és vére.

   A középkorban Zöldcsütörtökön történt a nyilvános bűnösök kiengesztelése. A vezeklők egész nagyböjtben az előcsarnokban kérték a templomba menő híveknek érettük való imádságát. Később a koldusok helye, akik a nekik nyújtott alamizsna fejében a hívek boldogulásáért, halottjaik üdvösségéért imádkoztak. Akkor a vezeklők a templom előtt leborultak, majd a Miserere-zsoltárt énekelve, bevezették őket, kinyitván a templom minden ajtaját. Ez jelentette  a teljes bűnbocsánatot.

   Zöldcsütörtök egyetlen nagymiséjén megszólalnak az orgona, a csengők, meg a harangok, hogy utána egészen nagyszombatig elhallgassanak. Közismert szólás, hogy e napon a harangok Rómába mennek. Hazánkban így magyarázzák a történetet. Az 1674. év Nagyszombat napján Rómában a Szent Péter-templomában a sekrestyés, amint a templom tornyába felment, idegen öltözetű ifjat talált mély álomba merülve. Mikor felébredt nem értette mi történt vele, amíg végre latin nyelven elmondotta, ki ő. Kopeczky Mihály, késmárki diák, aki látni akarta az Örök Várost és híres templomait. Mert azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, ő is elhatározta, hogy a haranggal együtt megteszi ezt az utat. Felmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, amíg a Szent Péter sekrestyése  föl nem ébresztette. Csoda történt.

   Ezen a napon a pápa tizenkét szegény koldusnak és gyereknek lábait megmossa (mandatum), annak emlékezetére, hogy Krisztus megmosta a tizenkét tanítványának lábát. A Habsburg-uralkodók is követték, ezen a napon tizenkét szegény öregnek megmosták a lábát.

Láng Róbert