Hírességek kisiskolásként használt személyes tárgyaiból nyílt kiállítás a budapesti Allee Bevásárlóközpontban
11 perc olvasás
.preview.jpg "hírességek kisiskolásként használt személyes tárgyaiból nyílt kiállítás a budapesti allee bevásárlóközpontban 3")
A 1353-as adományvonalon most rászoruló gyerekek iskolakezdését lehet támogatni – Töltsük meg együtt 1000 rászoruló gyermek iskolatáskáját!
A 1353-as adományvonalon most rászoruló gyerekek iskolakezdését lehet támogatni – Töltsük meg együtt 1000 rászoruló gyermek iskolatáskáját!
Wolf Kati, Rakonczay Gábor és Wessely Márti személyesen is részt vett annak a különleges tárlatnak a megnyitóján, melyen az ők, illetve Kovács Kokó István, Janicsák Veca, Csemer Boglárka Boggie, Erdélyi Balázs, Puskás Peti, Segal Viktor, Felméri Péter által felajánlott, az iskoláskorukhoz köthető személyes tárgyakat állította ki az Ökumenikus Segélyszervezet.
És hogy mi a közös bennük? Az, hogy ők is voltak iskolások.
Sokszor csak utólag látjuk, hogy egy-egy kisiskolásként használt tárgy – vagy annak hiánya – milyen fontos volt későbbi életünk, pályánk szempontjából. Egy füzet, egy táska, egy kotta, egy tolltartó, egy szemüveg – mindennek megvan a maga rendeltetése. Hogy ez mennyire így van, alátámasztja az is, hogy megőriztek számukra meghatározó tárgyakat, emlékeket, amelyeket az Ökumenikus Segélyszervezet Iskolakezdés együtt! elnevezésű, rászoruló gyermekek tanévkezdését segítő adománygyűjtő kampányának keretében most egy exkluzív kiállítás mutat be.
A fent említett nevek sikeres, ismert, elismert és pozitív példaképek, akik felajánlásukkal az Ökumenikus Segélyszervezet Iskolakezdés együtt! elnevezésű adománygyűjtő kampányhoz csatlakoztak, s ezzel a rászoruló gyermekek iskolakezdési támogatásának fontosságára hívják fel a figyelmet. A hírességek személyes tárgyai augusztus 26-ig tekinthetők meg a budapesti Allee Bevásárlóközpont földszinti átriumában, ahol a tárgyakhoz kapcsolódó, eddig sehol máshol nem hallott történetetek is elolvashatók.
A 1353-as adományvonal szeptember 30-ig hívható.
Az Iskolakezdés együtt! akcióról röviden:
Sok gyerek már az első becsöngetés előtt rosszabb esélyekkel indul, mint társai, mert szülei nem tudják megvenni a szükséges tanszereket, eszközöket. Az Ökumenikus Segélyszervezet Iskolakezdés együtt! címmel idén is összefogást hirdetett, hogy 1000 rászoruló gyermek iskolatáskáját tölthesse meg hiánypótló taneszközökkel. Hogy számukra is e tárgyak és ne azok hiánya határozza meg sorsukat, bárki segíthet a 1353-as adományvonal hívásával (250 forint/hívás), online a www.segelyszervezet.hu oldalon, a nagyobb postákon kihelyezett perselyek illetve csekkek felhasználásával, továbbá átutalással az Ökumenikus Segélyszervezet 11705008-20464565-ös adomány-számlaszámára.
A közlemény rovatba kérik feltüntetni: Iskolakezdés. Köszönjük!
Végül tekintsék meg a tárgyakhoz kapcsolódó és a kiállításon olvasható történeteteket:
Boggie énekesnő
Boggie zenei tanulmányait 13 éves korában kezdte. 2011-ben Sebestyén Áronnal részt vettek a Csillag születik című műsorban. 2013-ban megjelent Boggie címet viselő albumuk a Tom-Tom Records kiadásában. 2013 végén jelent meg Parfüm című videoklipjük, a Nouveau parfum című eredeti változattal egy időben. 2014 elején ugrott meg a nézettsége a jó promóciónak, az eredeti ötletnek köszönhetően. A klip többmilliós nézettséget hozott.
Ez életem második szemüvege. Amikor általános iskola 2. osztályában elkezdett romlani a szemem, akkor nagyon nem akartam a szemüveget. Féltem elmenni a szüleimmel a szemészhez és mondtam nekik, hogy én nem szeretnék szemüveges lenni. Azzal áltattak, hogy "ne félj, lehet, hogy csak egy szemcseppet kapsz, és nem is kell szemüveg". Én ebben őszintén bíztam. Persze, végül kellett szemüveg….- 1,5-el kezdtem, azóta csak kicsit romlott, most -2,5-es szemüveget hordok. Ma már tudom, mindenki a javamat akarta, a szemüveg ugyanis nagyon sokat segített. Gyorsabban ment az olvasás, az írás, összességében a tanulás, és egy idő után már nélkülözhetetlen volt a szemüvegem. Ez az odafigyelés, támogatás a tanítók, a szülők részéről egy kisiskolás számára mindennél fontosabb.
Erdélyi Balázs válogatott vízilabdázó
Hatodik osztályos koromban az életem az iskoláról és a sportról szólt. A sport már korán fegyelemre, kitartásra tanított, és ez a jegyeimen is meglátszott. Jó, néha azért egy-egy figyelmeztetés is becsúszott, de hát egy hatodikos fiúnál ez természetes. Minden tantárgyat szerettem, a mai napig szeretek olvasni. Nagyon jó tanáraim voltak, akik szenvedéllyel tanítottak, adták át nekünk tudásukat. Akiről észrevették, hogy valamiben tehetséges, azt erősítették, bátorították. Én is így indultam el a vízilabda irányába.
Szüleim odaadó támogatása, az általuk biztosított körülmények nélkül nem tudtam volna elérni azokat a sikereket, amelyeket ma felmutathatok. Felnőtt fejjel tudom csak igazán értékelni, hogy milyen szerencsés kisiskolás voltam.
Felméri Péter humorista
Kevesen tudják, de az első Humorfesztivál, amin szerepeltem, annak ellenére volt sikertörténet a számomra, hogy a zsűri keményen megkritizált és semmilyen helyezést nem értem el. 2005 áprilisában az Erdélyi Humorfesztiválon elhatároztam, hogy életemben először egyedül, egy általam írt darabbal kiállok a színpadra és megmutatom a világnak, hogy mennyire vicces Felméri Péter. A jelenet egy Csillagok háborúja paródia volt, amit csak nehezített, hogy az összes karaktert én magam formáltam meg úgy, hogy adott pillanatban párbajt is vívtam önmagammal. A közönségben volt, akinek tetszett és volt, akinek nem.
Viszont a zsűrit vezető Nagy Bandó Andrással hatalmas szópárbajt vívtunk, amikor elkezdte kritizálni az előadásomat. Nagybandó poénkodott rajtam, én meg vissza, a közönség pedig tombolt. Ennek a kis improvizált utójátéknak nagyobb sikere volt, mint a teljes darabnak, amit hetekig írtam. A végén Nagybandó felállt, és kezet rázott velem a színpadon, ami olyan gesztus volt, amivel senki mást nem tüntetett ki a versenyben. Végül nem nyertem, sőt második vagy harmadik sem lettem. Viszont az a lendület, sőt harag, amit a színpadon kapott kritika iránt éreztem, arra késztetett, hogy a következő évben újra versenybe szálljak, és sikerült is megszerezni az első helyet.
Janicsák Veca énekesnő
18 éves volt, amikor eljutott a Csillag Születik tehetségkutató műsor középdöntőjébe. A műsort követően gyermekkori barátjával, Wagner Emillel megalakította a Pop & Roll zenekart, amely főként saját szerzeményeiket adta elő, és melyekhez Veca írt angol szövegeket. Több film és sorozat dalát énekelte. 2010-ben elindult az X-Faktor című produkcióban, ahol a verseny legjobb női énekeseként a negyedik helyezést érte el.
Ez a tolltartó gimis éveimből származik. Azért van még mindig ilyen jó állapotban, mert anyukám arra nevelt, hogy becsüljem, értékeljem mindazt, amim van, így mindig nagyon vigyázok a dolgaimra. Ma már nagyon hálás vagyok szüleimnek, hogy lehetővé tették számomra, hogy tanuljak, képezzem magamat, és igyekeztek egészséges és normális embert nevelni belőlem. Remélem többé- kevésbé sikerült nekik.
Kovács Koko István olimpiai és világbajnok ökölvívó az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete
A tanulás és edzések után jól esik egy kis szórakozás. Nem volt ez másképp a 80-as évek végén sem. Kedves emlékem e Dózsa György Művelődési Központ tagsági igazolvány (1988, éves tagsági díj: 20 Ft.!!!), melyet a hátoldalára pingált Beastie Boys és Duran Duran felirataim mellett az utóbbi zenekart megidéző frizurámmal készült kép tesz igazán személyes emlékké. És persze azok az élmények, amelyekről csak azok tudnak mesélni, akik ezen igazolvány boldog tulajdonosaként bejutottak a művház diszkójába. Most, mikor harmadik diplomámon dolgozom a Testnevelési Egyetemen, már tudom: a diákság nem ér véget a ballagási tarisznyákkal, életünk végéig fontos és van is mit tanulnunk. Féltve őrzöm egykori diákigazolványom és diákbérletem- egy soha vissza nem térő időszak felbecsülhetetlen értékű dokumentumai. Az éveké, amelyek mindenki életében meghatározóak. Nekünk, felnőtteknek, fontos felelősségünk van abban, hogy a mai gyermekeknek milyen emlékeik lesznek diákkorukból és milyen esélyeik a jövőre nézve.
Nagyon fontos számomra, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagyköveteként egy csapat részeként én is tehetek azért, hogy az iskolás évek a nehéz körülmények között nevelkedő gyermekek számára is örömteliek legyenek, és a felzárkózás esélyét kínálják.
Puskás Peti énekes
Életem első hangszere ez a furulya. Még általános iskolában kaptam, amikor szüleim észrevették, hogy van érzékem a zenéhez. Nagyon örültem neki, mindenhová vittem magammal, büszkén mutattam a barátoknak. Ez volt a legtutibb játék. Éjjel-nappal fújtam, egy idő után a család már kérlelt, hogy hagyjam abba. Bármennyire is hihetetlen, ez a kis hangszer alapozta meg zenei tudásomat, amelyet kitartó tanulással fejlesztettem tovább.
Szüleim mindig mellettem álltak, támogattak, és ezért nagyon hálás vagyok. Ők is büszkék rám, amikor a Megasztárban versenyeztem, ők voltak a leglelkesebb szurkolóim. Az adta a legnagyobb erőt, hogy tudtam, a családom ott ül a nézőtéren. De ugyanígy támogattak, amikor Dani testvéremmel bejelentettük, hogy együttest alapítunk. Velünk együtt örültek-örülnek a sikereinknek. Szerintem ennél fontosabb, nagyobb érték nincs is. Szerető, támogató családban felnőni, így indulni el az életben….
Rakonczay Gábor óceánátkelő hajós
A fotó remekül szimbolizálja, hogy egy kisiskolás srác már sokszor tökéletesen tudatában lehet későbbi hivatásának és életcéljának. Ám ez az egyik legfogékonyabb kor, amikor a legsérülékenyebbek is vagyunk, így ha nem kapunk kellő figyelmet és segítő támogatást, akkor évekre, vagy akár egy egész életre feledésbe merülhet az, amihez mélyen és legbelül affinitásunk van. Esetemben, mivel én nem hajóscsaládba születtem, huszonhárom éves koromig el lett nyomva az a vágy, amire – most tíz év óceáni hajózás után, – már tudom, hogy feltehetem az életemet. Az ember dönthet: pusztán álmodik, vagy megvalósítja az álmait, ám legtöbbünk mire felnőtt lesz, oly mélyen elnyomja ezeket a vágyakat, hogy gyakran a szakember is csak nehezen tudja őket elhozni. Így visszagondolva már az oviban is vitorlás hajókat rajzoltam, pedig akkor még a Balatonon sem láttam hajókat. Rajzaimon mind nagy felfedezőhajók voltak, amelyek maguk mögött hagyják az ismert szárazföldet, és elindulnak az ismeretlen és végtelen horizont felé. Persze egy nem hajós környezetben nevelkedő fiú a hajós kalandok helyett mit kap? Hát azt, hogy „Gábor, már mindent felfedeztek, az óceánon nincs több kaland. Higgadj le, és keress valami értelmes szakmát, amiből felnőttkorodban normálisan meg tudsz élni." Ez a cseppet sem építő, de teljesen átlagos intelem pedig egészen az egyetemi évekig kitartott. És ez az, amit minimális odafigyeléssel elkerülhetünk, hogy egy mostani kisiskolás úgy tudja már most építeni az életét, amit mélyen ő maga választott. Így egy olyan irányba tudja vezetni az életpályáját, hogy egész életében és még a legnehezebb időszakokban is pontosan tudja, a saját sorsát éli.
Segal Viktor mesterszakács
Ez a füzet számomra azokat az időket idézi fel, amikor először tudatosult bennem az, hogy ha kiemelkedőek szeretnénk lenni abban, amit egy életre hivatásunknak választunk, ahhoz előbb tudatosan, kitartóan, elkötelezetten kell tanulnunk. Egy Szent-Györgyi Albert idézet foglalja össze mindazt, amit számomra az iskola, a tanulás jelent a családi összetartás, támogatás mellett. "Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni."
Wessely Márta gasztronómiai újságíró
Számomra a szeptember mindig várakozással volt tele. Az új tanév új barátokat, új lehetőségeket és finom illatú új füzeteket rejtett és lehetőséget kínált arra, hogy az összes spórolt pénzemet a sarki papírboltban hagyjam néhány gyümölcsillatú kínai radírért és cserélhető hegyű ceruzáért, amit heteken át néztünk a barátnőmmel. Amíg Anya bekötötte a kék csomagolópapírba a füzeteket, addig én gondosan berendezhettem friss szerzeményeimmel a tolltartómat, amely talán a legszemélyesebb tárgyam volt az iskolában. Ez a tolltartó volt az első darabom, igazi tartós lengyel áru, amelyet az éves zakopanei nyaralásunkon vettünk. Mondhatni: vele kezdődött minden. Sok-sok utódja volt, de a mai napig őrzöm, mert számomra kedves – az íráshoz és a rajzhoz – köthető eszközöket tároltam benne és az alján ott díszeleg Anya kézírásával a nevem.
Wolf Kati énekesnő
A mai napig nagyon szeretem Bartók zenéjét, hallgatni is, játszani pedig még inkább. Szerencsés vagyok, mert olyan közegben nőttem fel, olyan szülők mellett, akik értették Bartókot, és megtanították, hogy kell hallgatni ezt a semmihez nem hasonlító zenét. Az is kiváltság, hogy olyan tanáraim voltak, akik tudták, melyek azok a gyermekeknek szóló Bartók darabok, amelyek által a kicsiknek is játék, élmény lesz a zene, kibontakoztathatják tehetségüket, megvalósíthatják önmagukat. Minden tanévkezdés alkalmából eszembe jutnak a vidám zeneórák, próbák, az otthoni, örömteli zongorázások, éneklések. Szüleim, tanáraim soha nem erőltettek semmit, hagytak nekem időt a játékra is, de közben tudatták velem, hogy csak akkor érhetem el céljaimat, ha kitartóan dolgozok, tanulok. Ebben a szellemben nevelem lányaimat, egyengetem útjukat.
Lantai József
