„Ha az egyetlen célom a történetmesélés lenne, könyveket írnék”

Hogyan definiálhatom azt a közösséget, amelynek a tagja vagyok? Mi tesz engem egyedivé benne? Definiálható, körülhatárolható-e bármilyen politikai, társadalmi rendszer? És egyáltalán – ki vagyok én? Ivana Müller abszurd humorral nyújt alternatív válaszkísérletet ezekre a kérdésekre a Közös nevező című darabjában. Szociopolitikai játszóteret a teremt a színpadon, elgondolkodtató csoportdinamikai csatatérré változtatva azt.

Hogyan definiálhatom azt a közösséget, amelynek a tagja vagyok? Mi tesz engem egyedivé benne? Definiálható, körülhatárolható-e bármilyen politikai, társadalmi rendszer? És egyáltalán – ki vagyok én? Ivana Müller abszurd humorral nyújt alternatív válaszkísérletet ezekre a kérdésekre a Közös nevező című darabjában. Szociopolitikai játszóteret a teremt a színpadon, elgondolkodtató csoportdinamikai csatatérré változtatva azt.

A Közös nevező című darab tíz különböző nemzetiségű embert állít színpadra, és az ő térbeli pozicionálásukkal megmutatja, hogy minden választásunk, minden döntésünk, még a legegyszerűbb is, komoly következménnyel jár(hat). Az előadásban fény derül arra, hogyan lehet akár a legegyszerűbb csoportdinamikai mechanizmusokkal is politikai-, és/vagy társadalmi rendszereket szemléltetni. A padlóra festett körök és vonalak között egy halmazábra elemeivé válnak a szereplők, akik minden állításukkal véleményt formálnak saját magukról, és egy adott társadalmi rendszerről. Értékekről, amelyek meghatározzák őket, és azt is, amit képviselnek. Dohányoznak-e, félnek-e a kutyáktól, vagy éppen hogy állnak a homofóbia kérdéséhez. Ezek a kijelentések jelölik ki  a „halmazábrában" elfoglalt pozíciójukat, a többiekhez való viszonyukat. A rendszer persze dinamikusan változik a legabszurdabb és a legegyszerűbb kijelentések hatására. A közösségek tagjai felcserélődnek, de az egység folyamatosan mozgásban van. Aztán a játék versennyé alakul, és minden jelenet végén várjuk, ki mondhatja ki a végső győzelmi mondatot „Én győztem".

Ivana Müller koreográfus korábban összehasonlító irodalmat tanult Zágrábban, számos táncos kurzuson és workshopon vett részt Horvátországban és Amsterdamban. Később Hollandiában koreográfiai tanulmányokat is folytatott, és az előadó-művészet területén kezdte meg pályafutását. Darabjait lehetetlen tiszta műfajokba sorolni, hiszen egyaránt használ installációs elemeket, szöveget, táncot, videót. „Olyan nyelvet használok, ami ötvözi a fotográfiát, a videóművészetet, a táncot és a beszédet… Talán mert nem tudom definiálni magam pusztán az egyikkel vagy a másikkal. De nem is törekszem egy meghatározott közönségnek alkotni, vagy egy adott kritikusi kör elismerését elnyerni …Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy HOGYAN használom a médiumokat vagy a műfajokat, annál, hogy MELYIKET használom." (Ivana Müller)

Nálunk bemutatott darabját sem lehet egykönnyen felcímkézni. De a közölni kívánt tartalom kétségtelenül eltalálja a közönséget, felráz és elgondolkodtat mindenkit. Narratíva nélküli narratíva, történet nélküli mese mindennapjainkról, a körülöttünk levő világokról, melynek szilárd kereteit az előadás újra és újra megkérdőjelezi…

A Közös nevező a TRAFÓ Közös ügy című sorozatának része, a CAFe Budapest 2014 Kortárs Művészeti Fesztivállal közös program.