Húsvétkor Krisztus feltámadását ünnepli a keresztény világ.

Ennek az ünnepnek a titka egyszerre régi és új; időben történik, de örök; halandó, de halhatatlan. Krisztus ugyanis Isten létére „magára vette az emberi természetet, szenvedett a szenvedőkért, fogoly lett a bilincsbe vertekért, halálra ítélték a gonosztevőkért, eltemették őt a megholtakért, de feltámadt sírjából" (Szárdeszi Melito). Ő feloldozza az elítélteket, életre kelti a halottakat, értelmessé és örömtől sugárzóvá teszi az ember életét.

Ennek az ünnepnek a titka egyszerre régi és új; időben történik, de örök; halandó, de halhatatlan. Krisztus ugyanis Isten létére „magára vette az emberi természetet, szenvedett a szenvedőkért, fogoly lett a bilincsbe vertekért, halálra ítélték a gonosztevőkért, eltemették őt a megholtakért, de feltámadt sírjából" (Szárdeszi Melito). Ő feloldozza az elítélteket, életre kelti a halottakat, értelmessé és örömtől sugárzóvá teszi az ember életét.
    Belőle fakadnak eszményeink, de a jövőbe vetett reménységünk is. Ebben a fényben látjuk meg, hogy mi a feladatunk a világban. A feltámadt Krisztus ad erőt emberi és keresztény hivatásunk teljesítéséhez. Őt ünnepeljük húsvétkor családjainkban és templomainkban. Krisztus minden szenvedést legyőző szeretetével fordulunk embertársaink felé.
    Az ő békéjét kívánjuk minden jó szándékú embernek.

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!
   
Húsvét, 2015.