Autóstörténet

A körzeti orvost mindenki szerette. Munkaideje addig tartott, ameddig beteg volt a rendelőjében. Figyelmesen, türelmesen hallgatta páciennseit, akiket jól ismert, apró-cseprő gondjaikkal együtt. Én nem a betegséget gyógyítom, hanem a beteget, volt az alapelve. Még gyógyszert is adott ingyen a rászorultaknak házi patikájából.

A körzeti orvost mindenki szerette. Munkaideje addig tartott, ameddig beteg volt a rendelőjében. Figyelmesen, türelmesen hallgatta páciennseit, akiket jól ismert, apró-cseprő gondjaikkal együtt. Én nem a betegséget gyógyítom, hanem a beteget, volt az alapelve. Még gyógyszert is adott ingyen a rászorultaknak házi patikájából.

   Orvosunknak aznap igencsak elhúzódott a rendelése. És még két súlyos beteghez is hívták, teljesen kimerült. Megbízható segítőtársa, munkaeszköze, jól karbantartott Volkswagen Golf  kocsija kissé megnyugtatta. Szeretett is, tudott is vezetni.

   Volt azonban egy rossz szokása. Kinek nincs manapság? Van, akinek tucatnyi is. Szóval, nem szokott egyenesen haza menni, előbb benézett az éjjel-nappal nyitva tartó Égő Szerelem vendéglőbe és rendelt egy korsó sört. Majd még egyet. Ezután fizetett és eléggé el nem ítélhető módon visszaült autójába, majd indított  hazafelé.

   Ez a forgatókönyv már évek óta ismétlődött, nem lakott annyira messze a rendelőjétől, óvatosan vezetett. Még akkor is, ha éjjel hívták a betegéhez. De egyszer sem okozott balesetet. Még szabálysértésen sem csípték rajta soha.

   De aznap éjjel szokatlan dolog történt. Hazafelé az egyik útkereszteződésben két személyautó ütközött össze. Egy sérült a földön feküdt, többen körülvették. Természetesen azonnal kiszállt a kocsijából. Orvos vagyok, megnézném a sérültet. Nemcsak megnézte, el is látta szakszerűen, a csonttörést rögzítette, fájdalomcsillapító injekciót adott. Közben a mentők és a rendőrök is megérkeztek, köztük egy ismerős.

   Doktor úr, köszönjük a segítségét, mondta az ismerős rendőr. De szépen kérem, ne szálljon vissza a kocsijába. Már megbocsásson, messziről érezni, hogy alkoholt fogyasztott. Sétáljon szépen gyalog haza. Hogyne, természetesen, válaszolt az orvos. Szippantott néhányat a friss hajnali levegőből, várt egy kissé. Látta, hogy a rendőrök mással vannak elfoglalva. Beült az autóba, óvatosan hazahajtott, a kocsit beállította a garázsba és lefeküdt aludni.

   Fél óra múlva csengettek. Kikászálódott az ágyból. Két rendőr állt az ajtó előtt. Uraim, szólt a doktor bűnbánóan, elismerem, hogy ittasan vezettem. Elnézést kérek és természetesen állom a büntetést.

   Nem erről van szó, doktor úr, mosolygott az ismerős rendőr. Elhoztuk a kocsiját, itt áll a ház előtt. De szeretnénk a rendőrautónkat visszakapni.     

Láng Róbert