Révay András: Folyamatos változás
5 perc olvasás
A Koreai Köztársaságban az utolsó évtizedekben lezajló fejlődés a művészetben is jól nyomon követhető. Ez látható azon a tizenkét koreai kortárs képzőművész alkotásait felvonultató tárlaton is, ami március 12-ig ingyenesen megtekinthető a budapesti Koreai Kulturális Központban.
A Koreai Köztársaságban az utolsó évtizedekben lezajló fejlődés a művészetben is jól nyomon követhető. Ez látható azon a tizenkét koreai kortárs képzőművész alkotásait felvonultató tárlaton is, ami március 12-ig ingyenesen megtekinthető a budapesti Koreai Kulturális Központban.
Két megnyitást köszönthetünk egyetlen alkalommal -hangsúlyozta őexcellenciája Yim Geun-hyeong, a Koreai Köztársaság budapesti nagykövete. A kiállítás megnyitása ugyanis egybe esik a budapesti Koreai Kulturális Központ megnyitásának negyedik évfordulójával. A koreai művészet az évszázadok során számos változáson, jelentős fejlődésen ment keresztül. Főleg az utóbbi száz évben szembesült többször azzal a kihívással, hogy választ adjon identitásának kérdéseire, létjogosultságát igazolja. A koreai történelem négy évezredes múltra tekint vissza és ennyi idő alatt valóban nagyon sok változás ment végbe. Többször is komoly nehézségekkel kellett szembenézni. A legutolsó évek gazdasági fejlődése pedig nyilvánvalóan leképeződött a művészetekben is. Mindezeken túlmenően, különböző más kultúrák is hatással voltak rá és kialakultak olyan technikák, melyek nagyon jellegzetesek Koreában, ma is használják őket. A kortárs művészek manapság olyan kérdésekre keresik a választ, hogy a több évezredes kultúra miként csapódhat le modern korunkban, hogyan állja meg a helyét a mai világban és miként válhat személyessé? Ez a kiállítás arra ad lehetőséget, hogy a „koreaiságot" vizsgálhassuk meg a művészet szempontjából. A látogató pedig megkeresheti a maga személyes válaszát arra, hogy mi teszi a művészetet koreaivá?
A Budapesten bemutatott kiállítás az otthoni, „A koreai festészet határai és perspektívái" című eseménynek egy válogatott része – mondta el Sin Sujin, a Cultural Station Seoul 284 (Kulturális Állomás Szöul 284) kulturális komplexum művészeti vezetője, a kiállítás egyik kurátora. A helyszíne nálunk a főváros egykori központi vasútállomásának épületéből átalakított kulturális központ volt. Az állomás 1925-ben épült és 2011-ben döntött úgy a Kulturális Sport és Turisztikai Minisztérium, hogy a hatalmas épületet, ami már vasúti feladatokat nem látott el, átadják a kultúra számára. Az átalakítás eredményként közel 4500 négyzetméter területű létesítmény jött létre, ami a kortárs előadó- és a képzőművészet számára is teret ad. Szükség is van rá, mert egy nemrég lezajlott kutatás, ami a koreai identitás legfontosabb elemeit kereste, arra a megállapításra jutott, hogy az nem más, mint a folyamatos változás! A budapesti kiállítás különlegessége, hogy egyrészt fókuszba állítja ezt a fejlődést, ugyanakkor lehetőséget ad annak felismerésére is, hogy mi az, ami változatlan maradt.
A művek alkotói közül többen is jelen voltak a megnyitón. Kwak Hoon – az itt bemutatott „Öntés" című kerámia alkotója – például, már húsz évvel ezelőtt is ellátogatott egyszer Magyarországra és felfigyelt az itt látható változásokra is. Véleménye szerint a két ország között számos közös vonás van. A hagyományos kultúra területén mindkét helyen valódi gyöngyszemek találhatók, illetve a történelem eseményeiben is mutatkoznak közös pontok. Mindkét ország számos sebet szerzett az ideológiák mentén kialakuló viharokban az elmúlt fél évszázad során. Sok nehézség ellenére mindkét nép elszántan harcolt a szabadságáért és végül is kivívta. Az pedig külön is örvendetes, hogy egyre szélesebb együttműködés alakul ki művészeink és a különböző művészeti ágat között. A koreai művészet a „mi" szellemiségét képviseli. Művészei pedig régóta keresik a választ arra, hogy mi is ez a szellemiség? Ez a kiállítás is ezt az irányvonalat követi.
A kortárs koreai művészet kivívta magnak a helyet a világ különböző, művészeti szellemiségei között. Mind a mai napig folyamatos kihívások és befolyások alakítják. Ugyanakkor ennek a művészetnek már megadatott az alaklom és a lehetőség, hogy vezető szerepet vállaljon. Napjainkra ismét nagy felemelkedés előtt áll, óriási elvárások fogalmazódnak meg vele szemben és – pontosan ezért – hatalmas felelősség hárul rá! Ezért van szükség arra, hogy még egyszer megkérdőjelezzük művészetünk természetét és határait, mindezt úgy, hogy még nagyobb kihívást jelentő és még alapvetőbb kérdéseket teszünk fel magunknak – állapította meg az a tizenkét művész, akik a budapesti kiállítás megteremtésére összefogtak.
A koreai művészet magvától a határaiig – és még azon is túl – különböző alkotásokat gyűjtöttek egybe, hogy megkérdőjelezzék a koreainak nevezett művészetet és szellemiséget. Ez sok vita tárgyát képezi. A legtöbb a meghatározásról szól, és arról, hogy mint műfaj, milyen egyedi jelleget hordoz, formáit, stílusait és anyagát tekintve. Mi teszi koreaivá? A közvetítő eszköz? A papír, az ecset és a tus – amely szintén lényegi eleme a kínai és a japán művészetnek is? De nem egy pontosan meghatározott, konkrét választ keresnek. Sokkal inkább új kérdéseket, amelyek újra kitágíthatják azokat a bizonyos határokat és azt a szellemiséget. Ugyanakkor az itt és most feltett kérdések már nem ugyanazok, mint a korábbiak.
