Révay András: Kilencvenezer pillanat
5 perc olvasás
Új, időszakos kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Sajnos csak rövid ideig, november 20-ig lesz látható, ám akit érdekel a valódi tehetségek világa, nem fogja megbánni, ha szán egy kis időt a megtekintésére. A magyar fotóművészet „nagyasszonyaként" tisztelt Keleti Éva, Prima Primissima díjjal kitüntetett, érdemes és kiváló művész, 85. születésnapja alkalmából 85 – neves színészeket ábrázoló – fényképe került a falakra.
Új, időszakos kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Sajnos csak rövid ideig, november 20-ig lesz látható, ám akit érdekel a valódi tehetségek világa, nem fogja megbánni, ha szán egy kis időt a megtekintésére. A magyar fotóművészet „nagyasszonyaként" tisztelt Keleti Éva, Prima Primissima díjjal kitüntetett, érdemes és kiváló művész, 85. születésnapja alkalmából 85 – neves színészeket ábrázoló – fényképe került a falakra.
Keleti Éva szakmai életútja három nagy részre tagolható: a Magyar Távirati Iroda (MTI) fotográfusaként dolgozott, majd 1976-tól képszerkesztő, szerkesztő és fotográfus az Új Tükörnél, később a Színházi Életnél, megszűnésük után pedig képügynökség-vezető volt. Munkássága elsősorban a magyar kulturális élethez, kiemelten a magyar színházi fényképezéshez köthető. Mára már ikonikussá vált felvételeinek sokaságát őrzi az MTVA/MTI archívuma. Mindazok, amik nem oda kerültek, most a Nemzeti Múzeum történeti képtárát gazdagítják, olyan kiválóságokkal együtt, mint például Ács Irén, Vadas Ernő, Miklós Jutka, Langer Klára képei. Itt őrzik majd a képeket a jövő nemzedéke számára, akik ezekből hitelesen ismerhetik meg, milyen volt a magyar színjátszás a hetvenes – nyolcvanas években.
Keleti Éva képei egy szóval jellemezhetők, valamennyi szívhez szóló – mondta el róluk Mácsai Pál színművész és az ő szavait idézte a kiállítás kurátora, Szarka Klára fotótörténész, az életmű gondozója is. Ezek a képek összekapcsolnak embereket és korokat. A közelmúltat a mával. A gyűjtemény a Nemzeti Múzeum számára azért is különösen értékes, mert az itt látható 85 fotográfia még sehol kiállításon nem szerepelt, és ami még ennél is jelentősebb, az alkotó az 1976 után készített felvételeinek eredeti negatívjait, diáit – amelyeknek többsége nem publikált – 2015-ben a múzeumnak ajándékozta. A kiállítás címe, a „Kontakt", többértelmű. Egyrészt jelenti azt a papírcsíkot, amit a negatívról közvetlenül másoltak, hogy a nagyításokhoz arról válogassanak, de jelenti a kiépíthető kapcsolatot emberek, valamint a jelen és a jövő között is.
Érdekessége a kiállításnak, hogy a képaláírásokat is a fotós szerkesztette. Személyes, szubjektív benyomásokon alapulnak. Gesztesi Károlyról például ez áll majd az 1988-ban készült kép alatt: „A bulvársajtó egyik kedvence. Kazimir Károly fedezte fel a színpad számára. Dzsessz-zenészként tengerjáró hajókon játszott, mert nem bízott színészi önmagában. Arról is híres, hogy sok felesége volt." A képeken átsüt a fiatalok szeretete. Nagyon jól látszik ez az érzés a kiállítás címképének választott és a szórólapon is szereplő fotón, melyről Zsótér Sándor nevet ránk „kiscsikó" korából. Sétálgatva a képek között nagyon sok szép, lírai pillanatban lehet részünk, elsősorban a színház, de a tánc világából is. Noha a bemutatott képek színpadi művészekről készültek, ebből a kiállításból kirajzolódik Keleti Éva emberi és fotográfusi portréja is.
A múzeum időpillanatokat őriz – mondta el a képek bemutatásakor Lengyel Beatrix történész, muzeológus, a kiállítás múzeumi kurátora, a történeti fényképtár vezetője. A Keleti Éva által a múzeumnak adományozott anyagban 1229 különböző fotóriport szerepel, ami összesen kilencvenezer(!) negatívkockát jelent. Ennyi időpillanatot őrzött meg és tesz számunkra tanulmányozhatóvá. Fénnyel írott történelem ez Magyarország történetéről. Valamennyi szeretetteljes művészi fotográfia, ábrázolása annak a munkának, amit a színészek alkotó folyamatként élnek át, és amit a következő korszakok majd hasznosíthatnak. Látjuk, hogy az elmúlt húsz évben a digitális fotózás milyen hatalmasat változott – képek keletkeznek és elmúlnak – nem tudjuk, hogy utánunk milyen technikák következnek majd. Mindenesetre, egy meghatározott időszakra vonatkozóan lesz mihez nyúlniuk a kutatóknak.
Gazdag tárháza a rendszerváltást megelőző és követő éveknek, és aminek a jelentősége az idő múlásával csak növekedni fog. Hiszen a múzeum újra és újra előveszi majd, értelmezi és különféle módon a közönség számára láthatóvá, ismertető erejűvé teszi ezeket a felvételeket. Ma még feltáratlan információk lesznek megismerhetők, a felvételek történeti, fotótörténeti kapcsolatai lassan bontakoznak majd ki, az egymást követő korszakok kíváncsisága, érdeklődése mentén. A képeken nagyon sok olyan arcot is láthatunk, akik még közöttünk vannak, aktív művészek, szeretjük őket, a kedvükért megyünk el a színházba. A múlt és a jelen együttese el is gondolkodtató. A régi „nagyokról" nem mondtuk, hogy sztárok, pedig igazán kiemelkedő, jelentős művészek voltak. Ma pedig percéletű TV-műsorokban pillanatokra feltűnő arcok tulajdonosait másnap már sztárként emlegetik. Nincs ez így jól és az értékek helyretételében talán ez a kiállítás is segíthet. A múzeumban négy alkalommal, szombat délelőttönként Keleti Éva tárlatvezetést is tart, emellett november 13-án beszélgetést szerveznek a fotográfus és színművészek részvételével. A kiállítás a Nemzeti Múzeumban november 20-án zárul, meglepetés filmvetítéssel.
