Erzsébetvárosi Színház

Életem első színházi élménye Vaszary Gábor Az ördög nem alszik c. vígjátéka volt. Az Erzsébetvárosi Színházban, az Aréna út (ma: Dózsa György út) és az Ajtósi-Dürer sor sarkán, a Városliget csücskén, ahogy akkor nevezték. Az épületet Budapest ostroma során lebombázták, majd lebontották. (Kellett a hely a Felvonulási térnek….Ezért bontották le a suzomszédságában a Regnum Marianum templomot is A szerk.)

Életem első színházi élménye Vaszary Gábor Az ördög nem alszik c. vígjátéka volt. Az Erzsébetvárosi Színházban, az Aréna út (ma: Dózsa György út) és az Ajtósi-Dürer sor sarkán, a Városliget csücskén, ahogy akkor nevezték. Az épületet Budapest ostroma során lebombázták, majd lebontották. (Kellett a hely a Felvonulási térnek….Ezért bontották le a suzomszédságában a Regnum Marianum templomot is A szerk.)

   A múlt század negyvenes éveinek elején a színházban bemutatták Csokonai Vitéz Mihály A méla Tempefői c. színdarabját. A vígjáték hőse Tempefői, a szegény poéta, aki a költészetből szeretne megélni, de csakhamar be kell látnia, hogy Magyarországon nem törődnek a költőkkel. Verseit kinyomatta egy szívtelen német nyomdász, Betrieger úr nyomdájában, de az árat nem tudja kifizetni. A nyomdász az adósok börtönébe akarja vettetni. Csokonai a darabban vérszívó, aljas és hasonló jelzőkkel illeti.

   A harmadik előadás után megjelent a színházban két rendőr és az igazgató urat kereste. Hont Ferenc (a Színház és Színművészeti Főiskola későbbi rektora) előjött az irodájából. Miről van szó? A Budapesti Főkapitányság engedélyezési irodájának vezetője látni kívánja önt. Akkor menjünk.

– Hont úr, a Tempefői további előadásait betiltom.

– Nem értem főtanácsos úr, miről van szó?

– Nem hallotta mit mondtam, betiltom az előadást.

– Kérem, adja írásba, hogy Csokonai Vitéz Mihály, nemzetünk klasszikusának színdarabját nem engedi játszani.

– Én nem adok semmit írásba, nem elég, ha én mondom?

– Írás nélkül  sajnos nem veszem tudomásul a betiltást. A darabot játszani fogjuk. (Megjegyzem, ez igen bátor magatartás volt, akkoriban ilyesmiért könnyen a kistarcsai internálótáborban találhatta magát valaki, bírói ítélet nélkül.)

– Hallja, ne csináljon nekem itt diplomáciai bonyodalmakat. Olvassa el ezt a levelet! A Német Birodalom Nagykövetsége tiltakozik, mert a darabban folyton szidják a németeket.

– Főtanácsos úr, mi lenne, ha a színészeink ki sem ejtenénk azt a szót, hogy „német"?

– Hogy-hogy nem ejtenék ki?

– A „német" helyett csalót mondanának a színészek.(Mellesleg a Betrieger" szó hazugot, csalót jelent.)

– Nézze, ha tényleg, egyetlen egyszer sem ejtik ki a német szót, akkor rendben van, Elmehet.

   Attól kezdve valóban nem hangzott el a színpadon a „német" szó, még sok-sok estén át. Tempefői, a bolond poéta nem a németeket, hanem a csalókat tette csúffá.

Láng Róbert