Paul Young könyve: Éva

Az Alexandra Kiadó gondozásában a nyár során jelent meg a kanadai születésű szerző, WM. Paul Young kötete,  az Éva, melyet tekinthetünk a bűnbeesés merész újraértelmezésének.

Az Alexandra Kiadó gondozásában a nyár során jelent meg a kanadai születésű szerző, WM. Paul Young kötete,  az Éva, melyet tekinthetünk a bűnbeesés merész újraértelmezésének.

 WM.Paul Young maga is negyvenéves pályája csúcsának tekinti ezt a történetet. Vallja, a 21. század a nő százada, melyben újra kell értelmezni a nő szerepét, mert a szerelem és a női nem kulcsfontosságú a teremtésben.  

A szerző kutatásai alapján felmerülhet a kérdés, valóban hibás Éva a bűnbeesésben?  

A történet egy dimenziók közötti szigeten játszódik, ahol egy partra vetett, különös genetikával bíró fiatal lány látomásai kivételes módon alakíthatják az emberiség jövőjét. Young gyerekkorát misszionárius szüleivel Új-Guinea bennszülött törzsei között töltötte.  

Történeteit eleinte csupán közeli barátainak és családtagjainak írta, mindaddig, míg fiatalkori útkeresésre épülő műve, A Viskó  ismertté nem tette nevét a nagyközönség körében, 22 millió kötet fogyott belőle.

 Mindkét regénye szerepelt már a New York Times sikerlistájának első helyén.  Young jelenleg Oregonban él családjával, hat gyermeke és számos unokája körében.

Az Éva 2016. októberi közönség-bemutatóján Dr. Perintfalvi Rita biblia-kutatóval, a biblikus tudományok doktorával Barok Eszter újságíró, blogger beszélgetett. 

 A szerző első könyvét eredetileg nem is kívánta publikálni, saját családjának szánta, világnézetének és életének összegzéseként. A kiadási lehetőség megnyílásával vált a könyv tömegsikerré.  

A siker után kiadója további szakrális, bibliai, spirituális témákra kínált megjelenési lehetőséget, legérdekesebbnek egy alternatív teremtés-történet tűnt. 

 Young nem könnyen szánta rá magát a kiterjedt teológiai tudást és szakrális jártasságot igénylő témában való elmélyülésre. Végül mégis az írás mellett döntött, s az Éva első angol kiadása 2015-ben megjelent.  

 Jacques Ellul francia keresztény-anarchista filozófus szerint; „a biblia minden egyes bekezdése 77 változatban értelmezett, plusz még egy értelmezése létezik, amit csak az Isten tud". https://en.wikipedia.org/wiki/Jacques_Ellul

Feltehetjük a kérdést, vajon miként szabad hozzányúlni egy szerzőnek ezekhez az értelmezésekhez és hogyan fogadják ezt a fajta hozzáállást az egyházak?

 A bibliakutató szerint alapvető kérdésekről van szó, melyek kiinduló motívuma egy bibliai történet, a bűnbeesés története a Teremtés 3. fejezetéből. A könyv szerzője is felveti, ő mint férfi, mint író és mint gondolkodó jogosult-e véleményt alkotni, vagy a történetet átalakítani? 

 Vannak olyan fundamentalista keresztény gondolkodók akik azt mondják, a Biblia szövegét szó szerint kell venni, s nem lehet értelmezni. Sőt, nem is kell értelmezni, mert az értelmezés már eleve magában rejti a veszélyt, hogy abba belekerül az értelmező személy(isége) is. Vegyünk mindent szó szerint.   

 Észak-amerikai neo-fundamentalista körökben létező elképzelés a kreacionizmus.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kreacionizmus

Szó szerint elhiszik és gondolják, hogy a világot az isten hat nap alatt teremtette és a hetedik napon megpihent. Nem azt gondolják, hogy ez egy képies kifejezés, metafora, hanem egy szó szerinti történet, ami szerint kell gondolkodniuk.  

 Milyen módszereknek lehet itt létjogosultsága? –  teszi fel a kérdést a bécsi egyetemen végzett katolikus kutató,  Dr. Perintfalvi Rita, akinek figyelme a biblikus tudományok doktoraként, Ószövetség-kutatóként kiterjed a feminista szövegelemzési és a felszabadítás-teológiai módszerekre is.   

 A keresztény hagyományok gyökere közös. A történelmi egyházakban az '50-es évektől kezdve alakul ki annak lehetősége, hogy kimondják; „a Biblia egyrészt isten szava, de másrészt egy emberi alkotás is".  Ez azt jelenti; nem hisszük azt, hogy a Bibliát Isten szó szerint lediktálta volna bárkinek. A verbális, szó szerinti inspiráció egy korábbi, ókori-középkori tan.  

 A '70-es évektől történet-kritikai módszerek születnek, amelyek azt mondják, a Biblia is éppen olyan irodalmi mű, mint a világirodalom összes többi műve; van keletkezés-története, egy kor, amelyben született, a szövegeknek műfaja van, ott van az az ember, akit meghatároz az adott kultúra, az a történetiség, az a gondolkodásmód, amibe belenő, pl. a görög-római gondolkodásban a patriarchális szemlélet. Ezeket figyelembe kell venni, amikor a szövegeket meg akarjuk érteni.

 A most tárgyalt mű a megszokott, ortodox, keresztény gondolkodással szemben Isten női testiségét és arcát állítja elénk. Ez az ábrázolás sok helyen kelt megütközést keresztény körökben. A szerző nem feminista meggondolásból választja ezt az ábrázolást, hanem Isten férfi és női aspektusát is meg akarja jeleníteni. Miért lenne isten inkább egy szakállas bácsi, mint egy afro-amerikai nő? Nincs különbség, mondja, valószínűleg mindkét aspektusa megvan.

A szerző nem hisz a szó szerinti értelmezésben, metaforaként képzeli el az egész Bibliát. Olyan képeket próbál a könyvben megjeleníteni, amelyek ehhez a kettősséghez kapcsolódnak.  

 A kettősség ezen ábrázolásának mai hatását illetően tudni kell, hogy a három ábrahámita vallás, a zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám egyaránt monoteista (egyisten-hívő) irányba fejlődött. Az emberi gondolkodás, elképzelés szintjén az egyetlen istent is az akkor vezető pozícióban levő férfiként képzelték el.    

 Az ószövetségi szövegek tanulmányozásakor érdekes dolgokat találunk. Maga az ószövetségi vallás nem volt mindig monoteista, ennek felvetése is zavarba ejtő sokak számára. Az ószövetségi embernek több istene volt egymás mellett. Volt egy főisten, ez volt Adonáj (szó szerint is megjelenik a kötetben). A több isten léte megengedte a nőies vonások megjelenését, ezek nyoma ma is megtalálható metaforikus képekben. Pl. Izaiás (Izajás, Ézsaiás) prófétánál találunk olyan képeket, ami azt mondja istenről, hogy egy szülő asszony, vigasztaló anya (Izajás, 66.könyve). Látjuk ennek a gondolkodásnak a nyomait, s azt is, hogy a férfikép a történelem során alakult ki valamikor, de ez nem volt mindig így, magában Izraelben sem.   

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ézsaiás_próféta 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ézsaiás_(keresztnév) 

 Ez a fajta (férfikép) gondolkodás, patriarchális berendezkedés hosszú időre kizárta a nőt a szakralitásból, nem lehetett partner, nem tölthetett be súllyal bíró szerepet az egyházban, különösen az állam és az egyház szoros összefonódásának idején.   A könyv nyit abba az irányba, hogy a spirituális irányzatokban a nőknek is megvan helye.

Magában a bestseller irodalomban ez az „isten női arca" gondolat nem egyedi, s kicsit a Mária-kultusszal vegyíti a pogány hagyományokat (pl. Paulo Colby munkássága Brazíliában).   

 A kutató munkássága során tapasztalta, a zsoltárok középpontjában egy irgalmas isten-kép áll. Ennek eredetét kutatva találjuk, hogy a héber nyelvben az irgalom szó megfelelője anya-méhet jelent. Tehát Isten irgalmasságát egyfajta közelségként képzelték el, olyan közelségként, amilyen közel egy édesanya a magzatához lehet. Amikor a férfi-istenről gondolkodtak, olyan irgalmas istent idéztek fel, aki olyan közel engedi magához az embert, mint az anya a magzatát. 

Az Ószövetségben néha a férfias és nőies képek egymás mellé kerülnek, így üzeni számunkra a szöveg, hogy az isten se nem férfi, se nem nő, ill. férfi és nő egyszerre. Ez a filozófiai ellentmondás azt jelento; isten sokkal több, mint az a kép, amit róla alkotunk.  

Az első keresztény közösségek idején, Pál leveleiben, megjelennek a női vezetők; Phoebe (Főbe), Mária, Persila, Persis és mások. Hét női vezetőről beszél a római levél maga is. Az akkori keresztény közösségek idején tehát spirituális közösségi vezető lehetett a nő.  

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pál_levele_a_rómaiakhoz#cite_note-4

A Galate levélben fogalmazták meg, ha már megkeresztelkedtünk, akkor Krisztusban nyerünk új identitást, s ebben nincsen többé férfi, nincsen többé nő. Nincsen alá-fölé rendeltség.   

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pál_levele_a_galatákhoz

Ezek az első közösségek ilyen minták alapján alakultak, egyfajta kontraszt-társadalmat képeztek; „mivel mi Krisztusban új emberré lettünk, nem akarunk többé olyanok lenni, mint a világ körülöttünk, nem akarjuk a nőt alárendelni, mert a nő az isten képe, testvér, vagyis egyenrangú, ezért építsünk ilyen közösségeket".  

A kereszténység államvallássá válása után a nő egyre jobban kiszorul a vezetői szerepből, a katolikusoknál a mai napig nő nem lehet pap. Sőt, 2000-ben született egyházjogi szabályozás szerint; az a nő, aki csak megkísérli a pappá szentelést, ugyanazt a bűnt követi el, mint az a pap, aki pedofília bűnébe esik. Ferenc pápa hozhat változást ezekben a témákban…Első lépcsőfoka a női diakonátus lehet.  http://lexikon.katolikus.hu/D/diakonátus.html  

Az ábrahámita monoteista vallásoktól eltérően, a neo-pogány vallásokban a papnő egyenlő súlyú a pappal…A megkülönböztetés mögött hatalmi okok lehetnek; Évában, a nőben a kísértőt kezdték látni, a kísértést is elsősorban szexuális értelemben kezdték alkalmazni, ami oda vezetett, hogy „egy nő csak akkor nem veszélyes, ha anya, mert akkor éppen nem a férfiak kísértésével foglalkozik, vagy ha szüzességet fogad.  

Erről beszélnek az egyházatyák is a 4. században; „a nő majd akkor nyeri el a tökéletességet, ha feladja szexualitását, lemond a gyerekszülésről, mert akkor már olyan tökéletessé válhat, mint egy férfi".  Azaz, a tökéletesség útja a nőiségtől való megszabadulás. Magát a nőiséget sem képes elfogadni ez a fajta gondolkodás.  

 A könyvben a szerző Évának is egyfajta Szűzanya természetet ad, mikor azt mondja, igazából Ádám az, aki elkövette a bűnt és nem Éva, aki bocsánatot kér istentől, vallomását isten elfogadja, s szűz fogantatást ígér neki.  

A szűz-, és anya-minta feloldása (a férfi-dominancia alakulása); ha a nő a kísértő, akkor a férfinak védenie kell magát, mert a nő évszázadokon keresztül kísértésbe viszi. A férfi valamiképp érzi a nő szexuális erejét, a nő képes irányítani őt a szexualitáson keresztül. Ennek ellensúlyozására a férfi egyrészt alárendeli magának a nőt, s uralkodik felette, ill. elveszi tőle szexualitását a szüzességben való élettel.  

A Teremtés 2.7-ben áll;  „Isten megteremti Ádámot a föld porából." A héber ádám szó nem tulajdonnév volt, hanem egy gyűjtő kifejezés, értelme emberiség. Vagyis isten megteremti az embert, akinek ekkor még nincsen neme. Ez nem egy férfiember, hanem egy földi létező, akiből az isteni lehelet képez embert.  

 A Vatikán 1993-ban mondja ki, a sok Biblia-értelmezés, szövegkezelés közül egyetlen tiltott; a szó szerinti!

 Mai tudományos szemmel nézve, akár azt is mondhatjuk, Krisztus előtt 2600-től kezdve rossz irányba mentek a dolgok, az Éva történet ugyanis még a babiloni fogság idejéből datálódik…  

A Young kötet egyfajta fantasy-nak is tekinthető, ami elgondolkodtat bennünket és ösztönöz a Biblia forgatására is… 

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_korszak_kereszteny_nokeperol_mindszenty_jozsef_az_edesanya_cimu_irasa_kapcsan   

http://www.konyvjelzomagazin.hu/hir/alternativ-bunbeeses.tortenet 

 http://magyarnarancs.hu/tudomany/nem-tudnak-mit-kezdeni-a-szexualitassal-98861

 http://simonandschusterpublishing.com/howard-books  

 http://wmpaulyoung.com