Rettegés

Nyúl André építési vállalkozó egész életében félt. Fiatalemberként élte át a háborút, reszketett a bombázástól, majd a „kicsi robot"-tól, később a kitelepítésektől. Ez utóbbi nem volt teljesen alaptalan. Apja egy lovassági tábornok csicskása volt, így hellyel-közzel az osztályellenséghez tartozott.

Nyúl André építési vállalkozó egész életében félt. Fiatalemberként élte át a háborút, reszketett a bombázástól, majd a „kicsi robot"-tól, később a kitelepítésektől. Ez utóbbi nem volt teljesen alaptalan. Apja egy lovassági tábornok csicskása volt, így hellyel-közzel az osztályellenséghez tartozott.

   Nyúl André félelmét a tanulásba és a munkába ölte, kiigényelt egy ötszobás totálkáros lakást a város legszebb pontján, majd éjt-nappallá téve dolgozott, hogy lakhatóvá tegye. Később az ávósoktól szorongott. Ebben az időben vásárolt egy ütött-kopott Adler-Juniort, hogy ha a kopók érte jönnének, egérutat nyerhessen. Vett Tihanyban egy olcsón telket akkoriban szinte ingyen adták, de állandóan attól tartott, hogy kisajátítják, vagy kuláknak minősítik. Közben építészmérnöki oklevelet szerzett, rettegve a vizsgáktól, szigorlatoktól.

   Építkezni kezdett hatszáz négyszögöles tihanyi telkén, hogy elbújhasson, ha minden kötél szakad. Budapesti lakásába stílbútorokat vásárolt potom pénzen, szőnyegeket, ezüstöt, festményeket, porcelánt. Szorgalmas volt, minden munkát elvállalt, akár napi tizenkét órán át gürcölt, takarékoskodott. Közben helyt állt a munkában, ontotta a legjobb terveket az Építési Trösztnél. Kiváló Dolgozó, Munka Érdemrend, Ybl díj, ez utóbbi megosztva a főnökével, aki egy ceruzavonást sem tett a terveihez. De egyáltalán nem bánta. Megnősült és családját is elveinek megfelelően nevelte.

   Az elismerések ellenére folyton félt. A vezérigazgatótól, a párttitkártól, a szomszédtól. Gépkocsiját hároméves Audira cserélte le.

   Tihanyi telkét felparcellázta, moteleket alakított ki, parkolóhellyel, teniszpályával, Belépett egy építőipai szolgáltató szövetkezetbe, hamarosan elnökké választották. De állandóan rettegett a revizoroktól, a konkurenciától, a folyton változó pénzügyi szabályozóktól.

   A rendszerváltás után Tihanyt eladta, saját részvénytársaságot alapított, cégét tőzsdére vitte, Negyven alkalmazottal lakóparkot, üzletházat, mélygarázst tervezett, felújított műemlékeket. Rákapott a tőzsdézésre is, tízmilliókat zsebelt be ügyes húzásaival.

   Nyúl Andrét felkereste egy újságíró a Déli Harsona bulvárlaptól, abból az alkalomból, hogy a leggazdagabb emberek TOP 150-es listáján egy év alatt tíz hellyel lépett előre. Nem akart nyilatkozni, félt. Mikor a riporter kikapcsolta a magnót elmondta, momentán attól fél, szorong, retteg, hogy a felesége megcsalja, a lányával erőszakoskodik egy drogos, betörnek a lakásába, csődbe megy a számlavezető bankja, súlyos betegséget kap. Hogy csak a legfontosabbakat említse.

*

   Történetéhez hozzátartozik az ikertestvére is, Nyúl Botond. Érdekes, mindketten ugyanazt a pályát futották be, mindketten meggazdagodtak, egymás után szerepeltek a TOP-150-ben. Egy nagy különbség azonban akadt, egész életben sohasem félt semmitől. Hogy csináltad? – kérdezte tőle André. Nincs ebben semmi titok tesó, válaszolta Botond, nyakig voltam mindig a munkámmal, családdal, karrierrel. Egyszerűen nem értem rá félni, rettegni, szorongani.

Láng Róbert