BOROGYIN, Alekszandr Porfirjevics (1833-1887)

Egy grúz herceg törvénytelen fiaként született Szentpéterváron. A kor szokásaihoz híven valamelyik szolga nevén anyakönyvezték. Borogyin új családjában igen gondos nevelést kapott.

Egy grúz herceg törvénytelen fiaként született Szentpéterváron. A kor szokásaihoz híven valamelyik szolga nevén anyakönyvezték. Borogyin új családjában igen gondos nevelést kapott.

Gyerekkorában ügyesen játszott fuvolán, csellón, zongorán, megtanult franciául, németül és angolul is. Tizennégy éves korában írta első versenyművét fuvolára és zongorára, bár inkább a kémiai-orvosi tudományok érdekelték. 1850-től a szentpétervári orvosi-sebészeti akadémián tanult, amelyet kitüntetéssel elvégzett, majd doktori címet és kémia professzori állás kapott az akadémián. Államtanácsosként is dolgozott. A barátaival kamarazenélt. Balakirev útmutatásával kezdett komolyabban zenével foglalkozni. 1864-ben ismeretséget kötött Muszorgszkijjal, majd Kjuival és Rimszkij-Korszakovval. Ebből az együttesből és Glinka örökségéből született meg az orosz Ötök csoportja nevű mozgalom, amelynek példaképe Glinka és az orosz népdal, néptánc volt, az irodalomban pedig Gogol.

Borogyin külföldi utazásai során találkozott Liszt Ferenccel, akivel aztán levelezést folytatott (1893-ban ezek a levelek franciául megjelentek). 1885-ben megbetegedett kolerában, s mikor felesége és anyósa is beteg lett, depresszióba esett. Már nem tudott ellenállni a halálos betegségnek. Nevéhez három szimfónia és két vonós-kvartett fűződik, főműve, az Igor herceg című operája befejezetlen maradt.

Igor herceg

Borogyin 1869-87-ig dolgozott ezen a művén, de sok más elfoglaltsága miatt nem tudta befejezni (a munkát 1890-ben zárta le Glazunov és Rimszkij-Korszakov – ebből adódnak egyenetlenségei). A zeneszerző írta a szövegkönyvet is egy régi hőskölteményből, orosz népzenei elemekkel. A címszereplő, Igor 1185-ben a kijevi fejedelemség vezére igyekezett megvédeni az országot az ismétlődő tatár (polovec) betörésektől. Mindig hűségesen szolgálta a hazáját. A pétervári Nagyszínház közönsége számára hatásos színpadi táncos operát és előjátékot készítettek belőle a szerzők.

Az operai sztori

A templom előtt gyülekező tömeg búcsúztatja a polovecek ellen hadba induló Igor herceget. Ám ekkor a napfogyatkozást rossz előjelnek tekintik, kérik a vezért, hogy ne induljon el. Igor mégis elmegy. A feleségét, Jaroszlavnát Galickij hercegre bízza.

Az I. felvonásban máris kiderül, hogy Galickij visszaél a hatalmával, a részeg csőcseléknek a saját királyságát ígéri, lányokat rabol a dőzsölésekhez, senki nincs biztonságban. Rossz hír jön: Igor és fia, Vlagyimir fogságba kerül.

A II. felvonásban Koncsak kán lánya beleszeret Vlagyimirba. Igort felkeresi egy kereszténnyé vált poloveci harcos, Ovlur, és megszöktetné, de Igor ellenáll a kísértésnek. Koncsak kán szövetséget kínál hősies foglyának, amit hazája nevében nem fogadhat el. 

A III. felvonásban a kán hadai újabb harci zsákmánnyal térnek vissza az orosz földről. Igor már nem gondolkodhat, szöknie kell, hogy a népét mentse. A szökés valahogyan sikerül, de Vlagyimir marad, feleségül veszi a kán lányát.

A IV. felvonásban Jaroszlavna a nép pusztulásán sír, de hipp-hopp feltűnik két lovas, az egyikükben felismeri a megmentő Igor.herceget. Itt az opera – némi következetlenségek után – befejeződik. A hallgató azonban szép kórusokban és táncokban gyönyörködhet. Olykor három felvonásban adják elő az operát.

DOBI ILDIKÓ