Dr. Hautzinger Gyula: Kapolcsi 27. Művészetek Völgye- a Völgyfesztivál
3 perc olvasásÚristen! Ki gondolná, hogy a kiváló Márta István „színházi ember” fejéből, 1989-ben kipattant ötlet nyomán itt, a Bakony vidékén, az Eger (a helyiek Sédnek nevezik!) patak partján lévő, a valaha a rómaiak idején Via Magnának nevezett szép községünkben idén már 27. alkalommal került megrendezésre a bizton állítom, hazánk legnagyobb kulturális fesztiválja. Igyekszem, minden évben ellátogatni ide, és talán nem tévedek, hogy idén található itt a legtöbb kiállító, és talán a július 30-ig tartó vigadalom a látogató csúcsokat is döngetni fogja.
Úristen! Ki gondolná, hogy a kiváló Márta István „színházi ember” fejéből, 1989-ben kipattant ötlet nyomán itt, a Bakony vidékén, az Eger (a helyiek Sédnek nevezik!) patak partján lévő, a valaha a rómaiak idején Via Magnának nevezett szép községünkben idén már 27. alkalommal került megrendezésre a bizton állítom, hazánk legnagyobb kulturális fesztiválja. Igyekszem, minden évben ellátogatni ide, és talán nem tévedek, hogy idén található itt a legtöbb kiállító, és talán a július 30-ig tartó vigadalom a látogató csúcsokat is döngetni fogja.
De mi is ez a sokoldalú, sokarcú seregszemle? Az átlagos, csak mert útba esik látogatónak, hatalmas kirakodóvásár, amelyen szinte minden megtalálható. A fa-játékkészítőktől, az ólomkatona öntőkön keresztül, a könyvárusokig. A bizsu készítőktől az üvegtárgyak alkotóiig mindenki kirakja a portékáját. És igen sok-sok keramikusig. Közöttük is évről-évre itt van, évtizedek óta kedvencem: Vertel Andrea, aki nem átallja ponyvára vinni a művészetét, ezáltal ötvözve az országos hírű nagy művész csodás, kissé groteszk alkotását az utca emberének igény szerinti kereskedelmi elvárásával.
De a patakpartján lévő mindkét oldalon járható promenádon sétálva, mindenki kielégítheti aktuális kulináris igényeit is. Bográcsban rotyog a csülkös-pacal, sülnek a finomabbnál-finomabb sültek. És aki igazi, nagymamánk korabeli rétest is kíván kóstolni, az is megtalálja kedvencét. Leöblíteni a sok finomságot, igazán széles a kínálat. A sörtől, a bortól a házi készítésű rafinált üdítőkig itt minden megtalálható.
És ha már beszéltem a vásárfiáról, a kulináris élvezetekről, feltétlenül be kell számolnom a Kapolcs szellemi nagyságát adó – kulturális eseményekről. Rendkívül széles a skála. Számomra nagyon szimpatikus, hogy a nyári „buliszezon” harsogó, giga-tömegekkel tartott rendezvényeivel ellentétben, itt nem átallnak akár pár tíz-fő részvételével, stúdió rendezvényeket tartani. Sokat. Egy-egy magánház erre az időszakra átadott udvara-pitvara lépten-nyomon kultúránk gyöngyszeme. Szerencsém volt, hétköznap délelőtti látogatásom során én is bekukkanthattam kamerámmal egy vidám, bohókás népies rendezvényre.
A párszáz lélekszámú Kapolcs erre a tíz napra megtelik. Főleg fiatalok azok, akik sátrakkal ellepik az ilyenkor sátorhelynek kiadott porták kertjeit, hogy reggeltől-éjszakáig részesei legyenek a színes kavalkádnak. Azoknak sem kell félniük, akik autóval, esetleg pár órára kívánnak csak megállni. A községben, a helyiek közreműködésével jól irányított parkolók várják az érkezőket.
A teljesség igényére való törekvéssel meg kell említenem, hogy a közeli Taliándörögdön és Vigántpetenden is tartanak rendezvényeket. Sokszor megfogadtam már. Jövőre, ezeket is meglátogatom. Még van két nap! Aki akar, még elérhet ebbe a csodálatos völgybe.
