Horpácsi Illés :Kérdések és Viták A Boldogasszony Névvel Kapcsolatban

Ma Nagyboldogasszony ünnepét üli a katolikus világ. Az ünnep és a Boldogasszony név eredetérõl most közreadjuk Horpácsi Illés igen nehezen elérhetõ, de annál érdekesebb tanulmányát.

Horpácsi Illés :Kérdések és viták a Boldogasszony névvel kapcsolatban

A múlt század akadémiai értekezéseinek sorában jelent meg Kálmány Lajos érdekes fejtegetése Boldogasszony õsvallásunk istenasszonya címen. Kálmány Szeged vidéki gyûjtése alapján és a Mária-ünnepek neveibõl pogány kori elõzményre következtetett. Egyik nyomós érve a gyermekágyas asszony fekvõhelyének Boldogasszony ágya elnevezése.

A Révai és a Pallas lexikon szerint: ?Népünk a Boldogasszonyról sok olyast is hisz, ami részben õskori pogány emlékek… nyomaira enged következtetni". A két lexikon elsõül ilyen emléknek a ?Boldogasszony ágyá"-t említi. A NéprLex.-ban Manga János Nagyboldogasszony szócikknél Kálmány véleményét ismerteti, aki szerint a néphit ?boldogasszony"-a keresztény hatásra azonosult Szûz Máriával. Néhol, például Göcsejben és a palócoknál a szülõágyat Boldogasszony ágyának nevezték. Bálint Sándor véleménye a Boldogasszony alatt: ?Feltehetõen õsi asszonyistenség neve". A népszerûsítõ médiában is találkozunk ilyen felfogással. Rászlai Tibor 1990-ben a Mária-kultusz történetét felvázolva, a pogány õsök Boldogasszonyára is hivatkozik. Ugyanebben az évben Hankó Ildikó egy újságcikkben Emese álmára utal, és pogány Boldogasszony-tiszteletet említ. Néprajztudósaink közül Dömötör Tekla A magyar nép hiedelemvilága címû mûvében így ír: ?Bizonyára voltak nõi istenségek is; a Mária-ünnepek neve (Nagyboldogasszony, Kisasszony) s a hozzájuk fûzõdõ képzetek ezt majdnem kétségtelenné teszik" (i. m. 34).

Kálmány, akihez mindezek a vélekedések jórészt visszanyúlnak, úgy képzeli, hogy több boldogasszony is létezett. Egyik érve az, hogy a Szeged vidéki népnél Nagyboldogasszony kizárólag Szent Anna. Erre a felvetésre már Katona Lajos megfelelt (Ethn. 16: 15), amikor rámutatott a tévedés forrásául szolgálható Mettertia-ábrázolásokra. Ilyen például az, ahol Szent Anna, akit a régiségben és Szeged vidékén kívül sehol nem neveznek Boldogasszonynak, legfeljebb Szent Anna asszonynak, a képen ?a nagy"-nak látszik. Nyomósabb érvnek tetszik Boldogasszony ágya. Az ország nagyobb részén ezt szülõágynak, gyermekágynak nevezték, és sok helyen rontást távoltartó szokásokkal és kellékekkel vették körül, amelyek függetlenek a Szûzanya személyétõl.

Azt gondolom, hogy a szülõágynak Boldogasszonyról való elnevezése keresztény hiedelembõl ered. Ez Keleten támadt a VI. században. Az ábrázolások szerint Szûz Mária szülõágyban fekszik, körülötte egy vagy két bába. A hiedelem Bizáncból Nyugatra is elkerült, és itt a XIV. századig tartotta magát. Aquinoi Szent Tamás is kénytelen volt ?Summa theologicá"-jában a kérdéssel foglalkozni. Kimutatja, hogy Betlehemben bármennyire is valódi, de csodás születés történt, amelynél a Szent Szûz nem gyöngült el, és nem szorult segítségre. Amint Lukács evangélistánál olvasható: ?Szülte az õ egyszülött fiát, bepólyálta, és jászolba fektette". Õ maga. Jajczay János Karácsony a mûvészetben címû mûvében jelentõs nyugati templomokból a XI-XIV. század közötti idõbõl több gyermekágyas képet is közöl. Mintegy tíz nagyobb olasz városból és Zágrábból meg Párizsból. Majd ezt írja: ?A VI. sz. folyamán a Szent atyák magyarázata, apokrif írások, legendák és a keleti befolyás alatt, a bizánci és román stílus, valamint a gótika idején barlangszerûvé válik a színtér. A Szûz fekszik, mint a gyermekágyasok szoktak. Egy vagy két új szereplõ is lép a színtérre. Éspedig a segítõasszonyok, akik a születés körül tevékenykednek".

A Boldogasszony név elemzésében, a pogány kori eredeztetéssel szemben, az áttörést Mollay Károly egyik elõadása hozta meg. Ennek egy részében vizsgálja nevünk eredetét is (MNy. 80: 6-8). Az asszony és a boldog pogány kori elemekbõl alakult, amelyek szerinte Szûz Mária leggyakoribb jelzõjének (beata) és az asszony szó szinonimájának (domina) magyar népi megfelelõi.

Magam a Boldogasszony összetételt nem népi eredetûnek, hanem egyházinak látom. Hiszen a Szûz Máriával kapcsolatos latin elnevezésekhez csak latinul és magyarul egyaránt tudó személyek tudták a megfelelõ magyar szót megtalálni. Az is egyházi személyekre vall, hogy Szûz Mária nevei közül a 'királynõ' jelentésût választották, jelzõnek meg a boldogot.

A boldog Szûz tisztelete ugyanis az egyház története során többféle formában van jelen, koronként más-más hangsúllyal. Az elsõ ismert Mária-könyörgésben a III. sz.-ból mint Istenanya szerepel: ?Sub tuum praesidium confugimus Sancta Dei Genitrix!" Szent Jeromostól kezdve ismeretes a Regina Mundi, a Világ Királynõje megszólítás is, de sokáig nem kapott nagyobb nyomatékot. A X. sz. elejére az egyházi állapotok igen mélyre süllyedtek. A bencés renden belül azonban hamarosan elkezdõdött Clunyben egy reformmozgalom, amelynek hatása aztán az egész európai kereszténységre átterjedt. Az egyházi és keresztény életnek ebben a felmenõ ágában kezdõdött a magyarság térítése. A reformmozgalom elindítói, Cluny bencései lelkiség terén vezérül az Istenanyát választották. Két vonását hangsúlyozták: közbenjárását (Irgalmasság Anyja = Mater misericordiae) és királynõi voltát (Regina, Domina). Ettõl kezdve Szûz Mária képei és szobrai koronával ábrázolják õt. Ekkor születik meg a Bóden-tó bencés szigetmonostorában a ?Salve Regina, Mater misericordiae" kezdetû ének a királynõrõl, aki egyúttal Irgalmasság Anyja. (L. Radó Polikárp, Az egyházi év. 202-4). A Mária-kultusznak ez a formája jelenik meg a kereszténységre térõ Magyarországon: a királynõé és hatalmas közbenjáróé, oltalmazóé. Ezt fejezi ki Mária õsrégi jelzõjével: a Beata Regina vagy Domina; asszony szavunk akkori elsõdleges jelentésével: Boldogasszony. Egyébként az egyházi liturgiában és a népi vallásos énekekben, könyörgésekben egyaránt régtõl fogva használatos a jelzõ nélküli, archaikus jelentésû Asszony és Asszonyunk. Mint például a franciában és az angolban is: Notre Dame és Our Lady.

Mollay tudatos, magyar népi választásnak tekinti a szláv eredetû szent helyett a magyarban meglevõ boldog szót. Szerintem az indítékot az egyházi szóhasználat adta. Szûz Mária jelzõjeként a Beata ugyanis igen régi keletû. Hálaimájában, a Magnificat-ban maga is ezt használja: ?Lám mostantól boldognak hirdet minden nemzedék": beatam me dicent. A szentmisében használatos közgyónás régebbi szövegváltozatában a szentek között kiemelkedõ módon tisztelt három személy jelzõje: beatus, az apostol fejedelmeké és minden szenté: sanctus. Tehát: ?Confiteor Deo omnipotenti, beatae Mariae semper virgini, beato Johanni Baptistae, beato Michaeli archangelo". A Mária-, vagy Boldogasszony-ünnepek megnevezésében és egyebütt a Beatae Mariae Virginis birtokos jelzõ szerepel, azaz: boldog, (mai szóhasználattal) boldogságos Szûz Mária.

Szólnunk kell még a Boldogasszony hava = január hónapnévrõl és a Boldogasszony-ünnepek neveirõl. A hónap nevének magyarázatával eddig sikertelenül próbálkoztak: nem találtak ugyanis Mária-ünnepet januárban. Pedig két napon is szerepelt. Az egyik január 23., a boldog Szûz Mária eljegyzésének ünnepe. Ma is élõ még zsolozsmája és miseliturgiája a magyarországi cisztercieknél. A másik ünnep január 1. Õsrégi idõktõl kezdve összetett ünnep volt: 1. karácsony nyolcada; 2. Jézus névadása; 3. a könyörgésekben az Istenanya ünneplése. (A legújabb liturgikus reform rendelkezése folytán ma ?Mária Isten anyja" ünnepe.)

A Mária-ünnepek a Szûzanya életének jelentõs mozzanatait ünneplik. Magyar nevük többnyire Boldogasszonynap, vagy egyszerûen Boldogasszony, illetõleg Asszonynap és Asszony. Ez utóbbiak a Kisasszonynap és a két Asszonynap köze (augusztus 15-szeptember 8-ig) elnevezésekben. Ezen ünnepek megkülönböztetése a liturgiával vagy az évszakkal kapcsolatos. A nevek a kódexektõl kezdve föllelhetõk kéziratos és nyomtatott mûvekben, és egyaránt használatosak az igehirdetésben meg a hívek szóhasználatában. Idõrendben: Gyertyaszentelõ B. A. a gyertyás körmenettõl vette nevét, mint az olaszban és a franciában: Candelaria, Chandeleur; Gyümölcsoltó B. A. táján, kora tavasszal van az ideje a gyümölcsfák oltásának; Sarlós B. A. napja körül kezdõdött az aratás; Havi vagy Havas B. A. az egyházi név: a ?de Nive" fordítása; Nagyboldogasszony ünnepének titkában teljesedett ki az Istenanya nagysága: az ég és föld mennybe fölvett királynõje lett; Kisasszony napja a kis úrnõ, kis királynõ ünnepe: aki Isten örök tervében mint mennybe fölvett királyné szerepelt, az már születésekor is az.

Angliában a Mária-ünnepeket az egyházi latin névvel jelölik. Kettõnek azonban angol neve is van. Az egyik a Gyümölcsoltó: Lady Day, a. m. Úrnõnap, Asszonynap. A másik Nagyboldogasszony napja, amelyik a magyar Sarlós B. A.-hoz hasonlóan az évszaki munkával van megkülönböztetve: Lady in Harvest, azaz Betakarítási Úrnõ. Az egyik ünnep az istenanyaság kezdete, a másik megdicsõülése.

Összehasonlítottam Máriának az egyházi liturgiában használt latin neveit és jelzõit három különbözõ magyar forrásban szereplõkkel. Olyant egyikben sem találtam, amelyiknek ne lennének latin, egyházi megfelelõi. A három forrás a következõ: 1. Szent vagy, Uram! orgonakönyv (Alcíme: Õsi és újabb egyházi énekkincsünk tára); 2. A tudós és püspök Jordánszky Elek mûve: Szûz Mária magyarországi kegyelmi képeinek rövid leírása. 1836; 3. A múlt században a Sopron megyei Babóton használt, sok helyrõl összeírt búcsúvezetõi könyv. Mindháromban elõforduló egyéb nevei Máriának: Szûz, Szûzanya, Isten Anyja, Krisztus Anyja, Anyánk, Szószólónk, Pátrónánk, Asszony, Asszonyunk, Asszonyság, Nagyasszony, Királyné vagy -nõ. A leggyakoribb jelzõk: boldog, boldogságos, szent, szentséges, szép, dicsõ, dicsõséges, mennyei, fájdalmas, birtokos jelzõként: egeknek, mennyországnak, angyaloknak, világnak. Eltérés a három forrásban csak kevés akad. A Boldogasszony nevet legtöbbször Jordánszky használja: az egyes kegyelemképeknek címe is mindig ez. Legritkább a búcsúvezetõi könyvben. Az Asszonyunk, Királyné nevek mindenütt gyakoriak. A boldog jelzõ alapfokban a Szûz név elõtt, leggyakoribb a búcsúvezetõi könyvben. Ma helyette a boldogságos járja, ami eredetileg a beatissima fordítása volt a –ság képzõnek itt fokozó értelmû szerepével. Mivel a boldog melléknév egyre inkább lefoglalódott a világi élet szavául, vallásos jelzõként – a kanonizációs boldog mûszót kivéve – a boldogságos maradt meg. Ma már a beatá-t is így fordítjuk.