Belügyi Félév: Schengentõl Prümig és A PNR-ig

December végén megszüntethetik a határellenõrzést az új tagállamok és a régiek közötti szárazföldi és tengeri határokon, jövõ márciusban pedig a repülõtereken is – magyar szempontból ennek a menetrendnek a megõrzése az elmúlt fél év legfontosabb fejleménye a bel- és igazságügyi együttmûködésben.

Közösségi szempontból a legjelentõsebb változás azonban alighanem a prümi egyezmény beemelése a közösségi jogrendszerbe. Említést érdemel persze a légiutas-adatok ügyében kötött megállapodás is az USA-val.

Az Európai Tanács júniusi brüsszeli ülésén megerõsítette azt a menetrendet, amely alapján az új tagállamok szárazföldi és tengeri határain ez év december végén, a repülõtereken pedig jövõ év márciusában megszüntethetik a belsõ határellenõrzéseket. A 27-ek állam- és kormányfõi a csúcstalálkozón elfogadott zárónyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy a Schengeni övezet kiszélesítése könnyíteni fogja a polgárok mindennapi életét és ezért továbbra is az EU elsõ számú prioritásai közé tartozik. A zárónyilatkozat üdvözli az ?SIS-1 mindenkinek" elnevezésû projekt megvalósításának elõkészületeit, amelynek keretében a régi, eredetileg 15 tagállamra szabott schengeni információs rendszert (SIS-1.) alkalmassá teszik az újonnan csatlakozott országok befogadására.

Korábban egyes tagországok – mindenekelõtt Ausztria – annyiban igyekeztek lazítani a schengeni övezet bõvítésével kapcsolatos kötelezettségvállaláson, hogy a csúcs számára javasolt szövegben dátum helyett a "belátható jövõben" megfogalmazás szerepelt volna. Ez azonban az érintett országok ellenállásán ugyanúgy fennakadt, miként a dátumos verzió mellett tört lándzsát az Európai Bizottság, és a júliustól EU-elnökséget ellátó portugál kormány minisztere is.

Az Európai Tanács egyúttal arra buzdította a csatlakozni szándékozó országokat, hogy teljesítsék valamennyi követelményt, ami elvezethet a szárazföldi és a tengeri határokon a belsõ ellenõrzések 2007. december végéig, a reptereken pedig legkésõbb jövõ év márciusáig történõ felszámolásához, ?feltéve, hogy a pályázó országok valamennyi feltételnek megfelelnek". Az állam- és kormányfõk ezzel párhuzamosan arra sürgették az Európai Bizottságot, hogy a korábban rögzített idõkeretben fejezze be a munkát, hogy legkésõbb 2008. decemberéig elkészüljön a Schengeni Információs Rendszer (SIS II) sokkal nagyobb kapacitású második verziója.

Szakértõk azonban a már Schengen-tag EU-országok belügyminisztereinek júliusi pozsonyi találkozóján elhangzottak miatt arra figyelmeztettek, hogy veszélybe kerülhet az év végére kitûzött határidõ a szárazföldi schengeni tagság elérésére, ha szeptember középig nem végzi el valamennyi tagállam a megerõsített schengeni információs rendszer ("SIS mindenkinek", avagy "SIS1+") tesztelését. A miniszterek Pozsonyban ülésezve jelezték azon igényüket, hogy augusztus végén vagy szeptemberben helyszíni ellenõrzést tarthassanak az egyezményhez elviekben év végén csatlakozó újabb tagállamokban. Pillanatnyilag kilenc "Schengen-tag" – Belgium, Dánia, Finnország, Görögország, Izland, Norvégia, Olaszország, Spanyolország és Svédország – nem esett még túl a tesztelésen. Bizottsági illetékesek szerint ezen országokban is igen gyorsan munkához kell látni, ha azt akarják, hogy a bel- és igazságügyi miniszterek szeptember 17-én összeülõ tanácsa érdemben értékelni tudja az eredményeket. "Ha kicsúszunk ebbõl a határidõbõl, akkor reális a veszélye annak, hogy elkezdhetnek dõlni a dominók az év végéig felállított forgatókönyvben" – jegyezte meg ennek kapcsán egy tanácsi illetékes.

Többeket némileg aggaszt az is, hogy az osztrák kormány még láthatóan nem adott fel minden reményt arra, hogy legalább a vele szomszédos országok felé még a jövõ év elején is néhány hónapig esetleg fenntarthassa a Schengen-féle határellenõrzést, és a teljes körû nyitásra feléjük szárazföldön is csak márciusban, a repülõterekkel egy idõben kerülne sor. Bécs korábban formálisan is kísérletet tett arra, hogy keleti szomszédaival esetleg egyfajta – ebben egyetértõ – memorandumot hozzon tetõ alá. Egyelõre azonban minden effajta osztrák törekvés magára maradt: nem csupán az érintett országok zárkóztak el a felvetéstõl, de Franco Frattini bel- és igazságügyi biztos is leghatározottabban elvetette a "részleges Schengen-bõvítés" lehetõségét.

Szakértõk szerint Bécs a jövõ júniusi ausztriai futball Európa Bajnokság miatt örülne a jelenlegi schengeni rezsim kitolásának. Az EB idejére ugyanis – az ilyen volumenû rendezvények esetében már ismerõs módon – az osztrákok is ideiglenesen helyre akarják állítani a részleges határellenõrzést, ami viszont az ehhez szükséges létszám állományban tartását is feltételezi. Mindez osztrák megítélés szerint kevésbé lenne problematikus, ha a jelenlegi schengeni rendszert tényleges csak áprilistól kellene felszámolni, szemben azzal, ha már január 1-tõl minden határõrt vissza kellene hívnia.

Megfigyelõk ennek ellenére kételkednek az osztrák törekvések fenntarthatóságában, és emlékeztetnek arra, hogy az EU állam- és kormányfõi találkozója már egymást követõ több ülésén is dátumszerûen megerõsítette a decemberi schengeni bõvítést. Ami után – ahogy az egyik brüsszeli diplomata fogalmazott – felettébb nehéz lenne ugyanezen legfelsõbb szintû vezetõk számára éppen a decemberi csúcson nyilvánosan felvállalni, hogy a "dolog mégsem sikerült".

Prümi Egyezmény: kimaradt a forró nyomos üldözés

A bel- és igazságügyi minszteri tanács júniusi ülésén a tagállamok egyhangúan jóváhagyták az úgynevezett Prümi Egyezmény átemelését az Európai Unió alapszerzõdésébe. A 2005. május 27-én aláírt szerzõdés lehetõvé tette az együttmûködésben résztvevõ országok – akkor Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Spanyolország – rendõrségei számára, hogy kölcsönösen hozzáférjenek egymás DNS- és ujjlenyomat-adatbankjaihoz, és a lopott jármûveket tartalmazó adatbázisokhoz.

Az eredeti szerzõdés – akkor még és abban a körben – utat nyitott volna azelõtt is, hogy a hatóságok a tagállami határokon keresztül üldözzenek egy-egy elkövetõt. A júniusi egyhangú tanácsi határozattal végül "közösségiesített" egyezménybõl az utóbbi lehetõség – brit és ír nyomásra, tekintettel az északír helyzetre – kimaradt, de a többi elemében lényegében megegyezik az eredetileg EU-kereteken kívül indult kezdeményezés legfontosabb pontjaival.

Magyarország kezdetben – több más tagállamhoz hasonlóan – azért vonakodott a prümi szerzõdéshez csatlakozni, mert az adatszolgáltatás vonatkozásában bizonyos alkotmányos (adatvédelmi) korlátozások csak részleges együttmûködést tudnának lehetõvé tenni. Egy késõbbiekben végzett vizsgálat azonban ezt részben kezelhetõnek minõsítette, lehetõvé téve, hogy a konkrét megkeresések alkalmával eseti alapon döntsenek a hatóságok.

A tagországok állam- és kormányfõi júniusi csúcstalálkozójukon kimondták: a Prümi Megállapodás legfontosabb részeinek uniós jogi keretbe helyezésérõl szóló döntés hozzájárul majd a határokon átnyúló rendõri együttmûködés intenzívebbé tételéhez.

Légiutasok adatai az USA-nak

A tagállamok július folyamán a légiutasok adatainak átadásáról szóló kétoldalú EU-USA egyezmény tervezetét is jóváhagyták. A megállapodás értelmében 2008. január 1-jétõl azok az európai légitársaságok, amelyek megfelelnek bizonyos mûszaki követelményeknek, automatikusan megadják majd az Egyesült Államokba repülõ utasaik 19 különféle adatát az amerikai hatóságoknak (push-rendszer). A valamennyi EU-tagállamra nézve kötelezõ megállapodást egy levélváltás egészíti ki, amelyben az USA garanciákat ad a megadott adatok kezelésérõl.

Az Európából az Egyesült Államokba tartó légiutasok adatait (Passanger Name Records, PNR) az EU 2004-tõl teszi hozzáférhetõvé az amerikai belbiztonsági minisztérium számára. Utóbbi szabadon hívhatott le (pull-rendszer) 34 különféle adatot egészen 2006-ig, amikor az Európai Bíróság – eljárásbeli hibára hivatkozva – érvénytelennek nyilvánította az errõl szóló kétoldalú megállapodást. Ezt követõen egy ideiglenes egyezmény szabályozta az amerikaiak adathoz jutási jogait, ám az 2007. július végén lejár – ezért volt sürgõs az új, hét vére szóló megállapodás megkötése, ami a Tanács döntése nyomán vált lehetségessé.

Az EU maga is osztja az amerikaiak biztonsági aggályait a transzatlanti légiutasokkal kapcsolatban. Abban is egyetértenek a Huszonhetek Washingtonnal, hogy a PNR-adatok alapvetõ fontosságú információkat tartalmazhatnak a terrorakciók és más súlyos bûncselekmények elleni harc számára. Ahhoz viszont az Unió ragaszkodott a tárgyalások során, hogy az adatok amerikai felhasználását illetõen komoly korlátozások lépjenek életbe. Az elérhetõ adatok körének szûkítésén túl (34-rõl 19-re) több más, ez célzó garancia is bekerült a megállapodásba.

Eszerint tehát az adatok legfeljebb hét évig tárolhatóak egy aktív (több szerv számára is hozzáférhetõ) adatbázisban. Ezt követõen átkerülnek egy úgynevezett alvó, csupán különleges esetekben megnyitható, nem operatív adatbázisba. Az adatokat csak a terrorakciók és a hozzájuk kapcsolódó cselekmények megelõzésére lehet felhasználni, valamint olyan további, súlyos bûncselekmények elleni küzdelem során, amelyek természetükbõl adódóan határon átnyúló jellegûek.

Az érzékenynek minõsített adatokat (amelyekbõl valakinek a faji vagy etnikai hovatartozására, politikai véleményére, vallási vagy filozófiai meggyõzõdésére, szakszervezeti tagságára, szexuális szokásaira vagy egészségi állapotára vonatkozóan lehetne következtetéseket levonni) az ezeket amerikai részrõl fogadó belbiztonsági minisztériumban meg kell szûrni és ki kell törölni, kivéve, ha – különleges esetekben – megtekintik ezeket is. Ezekrõl az esetekrõl azonban a Bizottságot azonnal értesítik. A belbiztonsági minisztériumon (Department of Homeland Security) túlmenõen más amerikai intézmények csak a terrorizmus és más súlyos bûncselekmények elleni harc érdekében férhetnek hozzá az európaiak által megadott adatokhoz.

BRUXINFO