Kapupénz
3 perc olvasásHálapénz a házmesternek. Délmagyarország 1936 október 4-i számból
Ez a szó is eltűnt nyelvünkből. Hála a besurranó tolvajoknak és más bűnözőknek. Néhány évtizeddel ezelőtt a házak kapui nappal nyitva voltak Budapesten. Reggel 6-tól este 10-ig. Éjjel hazatért a lakó, csengetett a házmesternek, aki feltápászkodott az ágyból, ha mélyalvásból riadt fel, akkor káromkodott, papucsot, köntöst húzott és kinyitotta a kaput. Ezért kapupénz járt neki. Nem borravaló, kötelező tarifája volt.
A házmester valóban mestere volt a szakipari munkáknak, zárak, csöpögő vízcsapok, elromlott vécétartály, kisebb kőműves munkákat is elvégzett, ha meg tudott állapodni a bérlővel. Nem takarította a házat, nem mosta fel a lépcsőházat, nem lapátolt havat, az ilyesmi a viceházmester dolga volt, de ez nem tartozik ide.
Egy szó, mint száz, a kapupénz a házmester jövedelmét képezte. A lakókönyvet is többnyire ő vezette (ki volt az az okoska, aki a dereguláció hevében ezt megszüntette?), ha kellet, még a lakbéreket is összeszedte és átadta a ház tulajdonosának.
A kapupénz valaha olyan fontos dolog volt, hogy Móricz Zsigmond novellát, Vészi Endre tévéjátékot, Szép Ernő verset írt róla.
De ki találta fel a kapupénzt? Már a rómaiakat kivéve, akik kedves halottaik szájába obulust (kapupénzt) tettek, hogy kifizessék az alvilági révészt, amikor átszállítja őket a Styx folyón. A feltaláló az Anker Biztosító Társaság volt. Első magyarországi fiókja 1864-ben nyílt meg a pesti Deák-téren, az úgynevezett Gyertyánffy-házban, amelyet ezek után Anker-udvarként emlegettek. Ebben a házban vezették be először a lakók névsorának kifüggesztését a kapubejárónál, valamint a kapupénz fizetését a kaput este 9 óra után kinyitó házmesternek.
Visszatérve a múltra, a bérházakat 1948-ban államosították. A háziuraknak (korábbi háztulajdonosoknak) is lakbért kellett fizetniük. Már ha nem vitték el őket Recskre. A házmesterek maradtak, otthonuk szolgálati lakás lett. Volt, aki különleges bizalmi feladatot is kapott, de ez a történészekre tartozik. Aztán a házmesterek elköltöztek, családot alapítottak, építkeztek, vállalati igazgatók lettek, elég az hozzá, hogy lassan elfogytak. Maradtak a nyitott kapuk.
Talán ekkor szaporodtak el a betörések, erőszakos cselekmények a liftben, lépcsőházban. A bérházak elkezdték zárni a kapukat egész nap, ebből aztán bonyodalmak keletkeztek, nem tudott bemenni a postás, családorvos, látogató. Divatba jöttek a kapucsengők először a lakó leballagott a kapuhoz és kinyitotta. Aztán a kaputelefonok következtek, akkor már a lakásból is ki lehetett tárni a kaput, ha a lakó akarta.
Így múlt el a kapupénz, Isten nyugosztalja. Lett közös költség, benne a ház takarításának szemétszállításnak, hóeltakarításnak a költsége. Ebből is látni, hogy a pénz nem vész el, csak máshová kerül. Ezt nevezik a pénz megmaradásának elvének.
Láng Róbert