A Liszt-ház Weimarban

 „A tehetség kötelez!” – ez volt a jelszava a XIX. század egyetlen világszerte is a legnagyobbak közé sorolt magyar muzsikusának, Liszt Ferencnek. A jelszó jegyében sokoldalúan kiaknázta saját különleges képességeit, mint kora egyik legkiemelkedőbb, lenyűgöző hatású zongoraművésze, merészen újító zeneszerző, karmester, nagy vonzáskörű pedagógus és zenei író. Magyarország hűséges szülötteként páratlan nyitottsággal szívta magába mindazokat az értékeket, amelyekkel mozgalmas élete során Európa különböző országaiban találkozott, ugyanakkor mindenütt önzetlenül és hatékonyan hozzájárult a zenei kultúra fejlődéséhez

   Világhírű zeneszerzőnk tizenhét évet élt a türingiai Weimarban, ahol az Újnémet Iskolában tanárként és zeneszervezőként dolgozott. Több évtizedes koncertezés után itt végre alkalmat talált arra, hogy zenekari versenyműveket írjon. Az 1850-es években európai színvonalú zenei központtá virágoztatta fel Weimart. A lakosok büszkék voltak rá, a „világhírű osztrák-magyar zeneszerzőre”, szobrot állítottak emlékére és házát múzeumnak rendezték be.

   A mester kalandos éveket élt Weimarban. A történelmi események közül itt érte a hír a magyar szabadságharc bukásáról, illetve az aradi kivégzésekről. A városhoz közeli altenburgi kúriában fogadta barátját Richard Wagnert, akinek segített elbújni, mert a drezdai felkelésben vállalt szerepe miatt üldözték. Ugyanebben a kúriában élt együtt Carolyne von Wittgenstein hercegnővel, amit a korabeli szokás elítélt ugyan, de az udvar, Károly az uralkodó szász nagyherceg, mégis elnézett.

   Liszt jól keresett, termékeny szerző volt és udvari karmesterként is  dolgozott, évente három hónapi szolgálati idővel, 1600 talléros honoráriummal. Először a „Trónörököshöz” nevű szállodában szállt meg, a piactéren, a város központjában, majd az udvari kertészet épületébe, a Marien Strasse 17-ben található kétszintes kockaházba költözött. Liszt 1869-1886 között, mindig a nyári hónapokban lakta weimari házát, és műveinek mintegy kétharmadát itt írta. Dolgoznak a restaurátorok Liszt zongoráján is, amelyet más hangszerekkel együtt a város kastélyában, a „Liszt – Egy európai Weimarban” címmel nyíló kiállításon mutatnak be, mint a tárlat az egyik legszebb darabját.

   A fiatal Kocsis Zoltán 1973-ban zongorakoncertet adott Weimarban. A Liszt-házban a Mester zongoráján lejátszotta a többi között a La Campanila c. briliáns etűdöt. (Érdemes a YouTube-on megkeresni a koncertet.) Ezzel a művel Liszt be akarta bizonyítani, hogy nemcsak hegedűvel, hanem zongorával is lehet üveghangokat és csak a hegedűre jellemző futamokat játszani.

Láng Róbert