Képzelt riport
2 perc olvasásFőméltóságú uram, ön katonaként egész életében egyenes ember volt. Ha megengedi, én is egyenesen teszem fel kérdésimet. Vállalna szerepet most közéletünkben?
– Kérdése meglepett. Százötven éve születtem. Azt hittem, már elfelejtett engem a magyar nép.
– Tévedni méltóztatik. Könyvek jelennek meg életéről, szobrokat állítanak emlékének, lépten-nyomon hivatkoznak beszédeire, utcákat akarnak elnevezni önről, újjáalakult a Vitézi Rend, istentiszteleteket tartanak emlékére, unokája nemrég hatásos beszédet mondott egyik városunkban a Horthy Miklós Alapítvány rendezésében.
– Örömmel láttam a koronás címert egyik folyóiratukban. Magyarország királyság lett?
– Nem egészen. Köztársaság vagyunk. De arra gondoltunk, főméltóságod lehetne a kormányzó.
– Köztársaságban kormányzó?
– Ha királyságban lehetett negyedszázadig kormányzó, akkor köztársaságban sem lehetetlen.
– Recht. Ez igaznak tűnik. Harcias fajú nép még a magyar?
– Meghiszem azt. Bár egyelőre csak verbálisan, de számos országgal harcban állunk, még az Egyesült Nemzetek Szervezetével is. Nem beszélve az erőszakos bűncselekmények számáról.
– Milyen az ország gazdasági vérkeringése?
– Megvagyunk. Őszintén szólva alkatrészgyártó, összeszerelő és bedolgozó ország lettünk.
– Miért nem bízzák az ipar fejlesztését Weiss Manfréd báró utódaira?
– Sajnos részben idegenrendészeti intézkedések miatt elhaláloztak, részben kivándoroltak.
– Es tut mir leid. Utolértük már Ausztriát a nép életszínvonalát tekintve?
– Ahhoz még harminc év lenne szükséges. Ha az osztrákok egy helyben topognának.
. Azért ez nem olyan nagy baj. A jólét, gazdagság puhít, míg a nélkülözés és önfeláldozás hősöket nevel.
– Főméltóságod alapelvei nem változtak. Ezt már hallottuk 1936-ban.
– Nézze, őszinte leszek. A kormányzóságot még meg kell fontolnom.
– Ennél többet nem is kérnénk főméltóságodtól. Egy fehér lovat für alle Fälle készenlétbe helyezünk.
Láng Róbert