Elbocsátó szép üzenet

Drága Kinga! Először is bevallom, szeretlek és mindig szeretni foglak az idők végezetéig, talán még azon túl is. Ez a két hónap életem legszebb időszaka volt, nem is tudom, hogy kellene megköszönni, talán nem is lehet igazán. Emlékszem sétáinkra a Margitszigeten, a csodálatos wellness-hétvégekre Bóni gróf kastélyszállójában, a VOLT Fesztiválra, meghitt vacsorákra a Halászbástyán, az égővörös rózsacsokrokra. Barátnőd Enikő azt mondta, álompár vagyunk. Eltalálta.

   Igazi bajok akkor kezdődtek amikor rájöttem, mennyivel különb vagy nálam. Százszor jobbat érdemelsz. Téged megillet a Rózsadomb, Jaguár, Bahama-szigetek, Dom Pérignon, Versace. Amit én tudok adni, az Erzsébetváros, Suzuki, Horvát-tengerpart, Törley, Háda.

   Emlékszem a megismerkedésünkre, hát az sem volt piskóta. A Madách-színházban a Macskák szünetében egyszerre szólaltunk meg a büfében: kérek egy tonikot!  Összemosolyogtunk. Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy ismerted Eliot világhírű könyvét, a Macskák-at, ebből készült Webber ugyancsak világhírű musicalje. Én viszont tudtam, hogy Eliot hazájában a könyv épp olyan népszerű olvasmány, mint nálunk a Micimackó. És rájöttünk, mindketten szeretjük Szabó Magdát.

   Bizony, működött közöttünk a kémia, sőt, a fizika és a biológia is. Sajnos más tantárgyak is vannak az élet iskolájában, történelem, esztétika, környezetismeret és hasonlók, de ezt most hagyjuk.

   Két hónap nem nagy idő. Mégis életem legnagyobb szerelme voltál, vagy és maradsz. Most kellett visszakozni, nem, várni, nem habozni, és menni, menni a józan ész után. Egy másik útra lépni, egyszer sem visszanézni, a búcsú ma még nem fáj annyira talán. Bocsáss meg Kinga!

   És ne haragudj Enikőre, ő nem tehet semmiről. Eleinte hallani sem akart róla.  Kizárólag én vagyok a hibás, hogy összejöttünk.

Láng Róbert