Spinoza

Budapest-Erzsébetváros, Dob utca. Itt található a Spinoza-ház. Zenés étterem, bár, társalgó, zsebkendőnyi színpad, csak kamaraelőadások férnek el rajta. De miért nevezték el Spinozáról? Talán magyar kapcsolatai vannak-voltak? Szögezzük le gyorsan, nincsenek magyar vonatkozásai. Hacsak az nem, hogy minden művét lefordítottak magyarra és egyes gimnáziumokban érettségi tétel.

   Benedictus Spinoza (1632-1677) holland filozófus, a felvilágosodás korának megkerülhetetlen személyisége. Elég nehéz lenne munkásságát röviden összefoglalni, művei és a róla írt művek könyvtárnyi terjedelműek. A XVII. században a polgárság társadalmi mozgalmai már nemcsak a művészeti (reneszánsz), vagy vallási (reformáció) kérdések iránt lettek fogékonyak, hanem a kor valamennyi kérdése (iparosítás, nevelés, államigazgatás) is érdeklődésük középpontjába került. Spinoza művei tökéletesen megfeleltek kora követelményeinek.

   Fő műve, az Etika minden fejezete definíciókból, tételekből és ezek bizonyításaiból áll. Egyrészt azt szeretné ezzel a módszerrel szemléltetni, hogy az egyszerű tételekből levezethetők a bonyolultabb, összetett elméletek, másrészt az ő korában szokás volt a filozofikus írásokat a matematikai levezetésekhez hasonló objektív szigorúsággal kifejteni. A könyv öt fejezetből áll: 1. Istenről, 2. A szellem eredetéről és természetéről, 3. A szenvedélyekről,    4. Az emberi szabadságról, 5. Az emberi szabadság és az ész hatalmáról.  

   A könyv rövid összefoglalását meg sem próbálom, talán a hatásáról valamit vázolnék. Spinoza minden egyházat magára haragított. Ateistának bélyegezték, mert Istent a Természettel azonosította. Nem hitt a túlvilágban. Ez akkoriban elég kockázatos lehetett. A hatalmat is magára haragította, mert a királyok istentől kapott hatalmával szemben túlhangsúlyozta az emberi szabadságot és az ész hatalmát. Nem beszélve arról, hogy a lélek fogalma helyett azt vallotta, hogy az ember testből és elméből áll. Később korrigálnia kellett oly módon, hogy „az emberi lélek Isten végtelen értelmének része.” Majd ismét korrigált. „Bármit is gondoljunk az anyagról, az életről, az érzékiségről, az értelemről, ezek létező dolgok.”

    Az sem tetszhetett a hatalomnak, hogy Spinoza szerint „az államnak az egyének szabadságát, tehát hatalmát kell biztosítania.” Spinoza „találta ki” a gondolat- és szólásszabadság fogalmát, akár az állam ellenében is. Nem csoda, hogy korában és tulajdonképpen a mai napig is a hatalom igyekszik filozófiáját negligálni.

   A leghelyesebb államformának tartotta a hatalom olyan mértékű elosztását, amely leginkább szolgálja a békét és az egyensúlyt. Talán ezért választotta a ház a Spinoza nevet.

Láng Róbert