Tapintat

Közbeszédünk, közéletünk, közgondolkodásunk lehetne egy kicsit tapintatosabb. Netán sokkal tapintatosabb. Legalábbis nekem jobban hatna a kedélyemre. Mondanék egy-két kifejezést, ami sérti a fülemet.

Előttem egy hivatalos papír az öregség nyugdíj megállapításáról. Tessék mondani, miért kell ezt a jelzőt használni minden idevonatkozó esetben? Miért nem lehet egyszerűen nyugdíjnak nevezni? Tudom, az a magyarázat, hogy meg kell különböztetni a másfajta nyugdíjtól. Éppen ez a másik közérzet rontó problémám.

Van ugyebár rokkantsági nyugdíj. Sőt, rokkantsági járadék, rokkantsági ellátás és kivételes rokkantsági ellátás is. Miért kell szembesülni az érdekeltnek állandóan azzal, hogy ő rokkant. Lehetne például a „speciális” szót használni hivatalos iratokban, médiában, közbeszédben? Olyan nagy baj lenne azt mondani, írni, hogy speciális nyugdíj, speciális járadék, speciális és kivételes ellátás? De hogy tovább kötekedjek, az ellátás szó sem tetszik nekem. Fekvőbetegnek jár az ellátás. Lépjünk egy merészet, egy még egyszerűbb megoldás felé. A-nyugdíj (öregségi), B-nyugdíj (rokkantsági), C-nyugdíj (özvegyi). És így tovább.

Nézzünk egy másik hivatalos papírt. A fogyatékos gyermek ellátására vonatkozó szabályok. Vagy: fogyatékkal élő gyermekek OEP által finanszírozott fogászati ellátása. A speciális szó nem bántó, a gyermekekre is használható lenne, Mennyivel jobban hangzik, legalábbis az én fülemnek, a „speciális gyermekek fogászati ellátása”.

A gyermekgondozási segély sem tetszik. Segélyre a bajba jutott szorul, erről pedig szó sincs. Lehetne gyermekgondozási járadék, hiszen törvényesen jár. Ugyanez vonatkozhatna a munkanélküli és másfajta segélyekre is.

Befejezésül kérek mindenkit, akit illet, hogy legalább távlati terv készüljön arra, hogy ami törvény szerint jár, azt ne kelljen kérvényezni. Járjon hivatalból. Határidő: 2030. december 31. A számítógépek gyors okosodása idején ez nem lehet probléma. Egyetértünk?