Ötven éve történt

1970-ben a Pénzügyminisztérium Számítóközpontja egyhetes tanfolyamot indított számítógépes ismeretek terjesztése céljából. A képzésnek a Gödöllői Agrártudományi Egyetem adott otthont, szállást, ellátást. Az ország különböző pontjairól érkezők először az informatika alapjaival ismerkedtek meg.

Két napig a számítógépek történetét hallgattuk. Az első gép (1945) mozdony nagyságúra sikeredett, súlya 30 tonna, 18 ezer rádiócsövet tartalmazott, amelyek óriási hőt termeltek. Sok áramot használt fel, átlagosan 15 percenként meghibásodott. A programozáshoz 6.000 kapcsolót kellett átállítani.

A második generációban (1950) a tranzisztoroknak köszönhetően a számítógépek mérete csökkent. Megvalósításában kiemelkedő munkát végzett hazánkfia Neumann János. A kettes számrendszer alkalmazása a memória- és programtárolást és az utasításrendszer alkalmazását tette lehetővé. Módszerét a tudomány Neumann-elvnek hívja.

A harmadik generációs számítógépek (1960) integrált áramköröket használtak. Egy időben több feladatot láttak el a multiprogramozásnak és a párhuzamos működtetésnek köszönhetően. Megjelent a programozási nyelv, a BASIC. Fejlődésnek indult az adatátvitel is, az integrált áramköröknek köszönhetően a gépek mérete szekrény méretűre és egy tonnára csökkent.

Miután a számítógépek történetével végeztünk, a BASIC nyelvet igyekeztünk elsajátítani. Ez a formáció alapvetően három feladatot lát el, ennek megfelelően három üzemmódja van, parancs, szerkesztő és programfuttató. Korábban minden új számítógép konstrukció más vezérlő nyelvvel működött, ezért a gép kezelését újra és újra kellett megtanulni. A BASIC lényegében egységesítette a programnyelveket. Nova miniszámítógéppel gyakoroltuk a programkészítést. (A személyi számítógép első példánya csak egy évvel később vált ismertté.)

Az egyhetes tanfolyam befejeztével minden résztvevő úgy érezte, most már igazán ért a számítógépekhez. Sajnos ehhez nekem még évtizedeket kellett várni.