Jean-Paul Marat filozófus és aktivista az 1789-es Nagy Francia Forradalom győzelme után a konvent tagja lett. Szerény természetű ember lévén, kis albérletben lakott a Rue de Vaugirard egyik lepusztult házában. Egy napon meglátogatta barátja Robespierre, a Közjóléti Bizottság vezetője.

Meg vagy te húzatva Jean-Paul, korholta. Hogy lehet ilyen patkánylyukban lakni egy közjogi méltóságnak? Nézz ki magadnak egy másik lakást és vedd bérbe. Igazad van, felelte a jóbarát, de lakbért fogok fizetni szigorúan piaci alapon.

Pár nap múlva Marat kinézett magának egy rendes lakást Párizstól huszonhárom kilométerre. Legfeljebb majd minden reggel belovagolok a munkahelyemre, délután meg vissza, gondolta. Az illetékes hatóság 140 frankban szabta meg a havi bérleti díjat méltányossági alapon, természetesen figyelembe véve a forradalomban szerzett érdemeit. Pár hónap múlva Marat meg is vette a lakást 1400 frankért.

Ám a konvent egyes tagjai, elsősorban a girondisták, vétót emeltek. A szabadság és a testvériség az oké, de hol az egyenlőség? Százezrek laknak még Párizsban kis albérletben. De Joseph Fouché konvent tag, nyugalmazott főkapitány megnyugtatta a hőbörgőket. A megállapított vételár arányos, etikus, méltányos és tisztességes. Az ingatlan a hazaáruló Capet Lajosé volt, aki elhanyagolta. A szobák magasak, a fűtési rendszer korszerűtlen. Nincs hozzá garázs. Nem is összkomfortos a ház, nincs benne légkondicionáló. A kertben lévő tavacska vize algás. Marat polgártárs majd rendben tartja a házát és a kertjét.

Álljon meg a menet! – kiabált közbe egy másik girondista, a kompresszoros klímaberendezést John Gorrie fizikus csak 1824-ben találja majd fel. Na, most hagyjuk abba, felelt dühösen Pétion de Villeneuve a konvent elnöke, nem azért vagyunk itt, hogy utópisztikus találmányokkal foglalkozzunk, hanem hogy jó döntéseket hozzunk. Különben is egy bizottság megvizsgálta az ügyet és semmi szabálytalanságot nem talált.

Így került Versailles-i kastély Jean-Paul Marat tulajdonába 50 százalék árengedménnyel, hiszen lakott volt, ő maga lakta. Az ingatlan azóta is a Marat- família utódainak tulajdonában van. A tranzakció jogszerűségét azóta is vizsgálják a Palais de Justice jogászai, de eddig még nem találtak rajta fogást.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük