Révay András: Bástyafok az U betűn
5 perc olvasás
Sok jel figyelmeztet bennünket az ősz beálltára. Ezek közül az egyik – nem is a legkellemetlenebb – hogy ismét folytatódnak a Média Borklub rendezvényei a Meridon étteremben.
Sok jel figyelmeztet bennünket az ősz beálltára. Ezek közül az egyik – nem is a legkellemetlenebb – hogy ismét folytatódnak a Média Borklub rendezvényei a Meridon étteremben.
Szép múltat tud már maga mögött a klub, hiszen a tagjai éppen a hatvanadik alkalommal jöttek össze egy kis kóstolgatásra. Ez a szám még sokatmondóbb, ha tekintetbe vesszük, hogy ezúttal a 119. és a 120. borász bemutatkozását hallgatták és boraikat ízlelték meg. Hat évvel ezelőtt, amikor indult a klub, az alapítók még azt gondolták: a „gyengébb" borvidékeken majd átszaladnak. Végül mégis abban maradtak, döntsön a tagság! Nincs gyenge vidék, csak gyengébb borász van – olyat pedig mindenhol találhatunk. Azóta is ehhez tartják magukat, így kerülhetett sor arra, hogy a születésnapi rendezvényen a Csongrádi borvidék két képviselőjét fogadták. Ungerbauer György, az Ungerbauer Családi Borpince tulajdonosa eredetileg nem készült borásznak. Műszaki ember volt, mint a családjában szinte mindenki. Most mégis ő a Hegyközségi Tanács elnöke és az Alföld legnagyobb szaporítóanyag termelő gazdaságának tulajdonosa. Környezetében a szőlőterületek csökkennek, sokan fogadják el az EU-támogatást és kivágják a szőlőt. Ő viszont éppen ellenkezőleg: telepít! Olyan fajtákat, amiből máshol kevés van. Összesen öt vörös és hét fehér szőlőfajtát termeszt, borai számos aranyérmet nyertek már a különböző versenyeken.
Elég csak rápillantani a palackjaira, hogy megsejtsük: valami különleges került elénk. Sokáig tervezgették a címkét, míg végre kialakult a végleges változat, mely jellegzetes, könnyen felismerhető. A család nevét jelző arany U betű csipkés bástyaoromzatban végződik, utalva mindjárt a helység nevére is és felidézve múltját. A „csongrád" név ugyanis a szláv csernigrad – feketevár elnevezést őrzi, mivel ott egykor földvár állt.
A bemutatóra hozott borok sorát egy Sauvignon Blanc – 2006 nyitotta meg. Száraz, illatokban és ízekben gazdag, finom savakat tartalmazó, valódi csúcsbor. Felfedezhető benne a fajtára jellemző bodzavirág illat. A minőségének titka, hogy nem szabad túl korán palackozni. Legalább egy évet várni kell, míg „lecsendesedik". A reduktív eljárással készült Zöldveltelini – 2006 jól mutatja, hogy ez a fajta nem csak Sopron tájékán képes felhívni magára a figyelmet. Kiegyensúlyozott, karakteres jellege miatt elsősorban a férfiak kedvelik. A Kékfrankos Rosé – 2007 viszont azt bizonyítja: az alföldi bor állni képes a versenyt a hegyvidékiekkel sőt, bizonyos alkalmakra, délutáni beszélgetésekre még jobb is. A roséra általában azt mondják, hogy a vöröshagyma héj színét kell eltalálni. Ez most pontosan sikerült. Áttérve a vörösborokra, a Pinot Noir – 2006 száraz, savakban gazdag, elegáns bornak bizonyult. Csongrád környékén a hetvenes évek közepéig jóformán csak Kadarkát termeltek. A nagyüzemek kezdték a többi fajtát telepíteni, mert azok gondozása egyszerűbb, a bor színe sötétebb volt. A keleti exportra pedig az erős, sötét vörösborokat tudták a legjobban eladni. Azóta a helyzet lényegesen megváltozott. Megtalálta a helyét itt a Kékfrankos, 2006-os bora hét – nyolc napos héjon áztatás után erjesztve készült. Ennek köszönhetően íze inkább málnás, mint tanninos. Az utolsónak bemutatott Cabernet Sauvignon illata viszont nem hordozta a fajtajelleget. Valószínűleg túl korán került palackba.
Az est második bemutatkozó borásza Pálfi György volt, a Csongrádbor Kft. ügyvezető igazgatója. A pincészet az egyik nagy gazdaság utóda – a Dél-alföldi Pincegazdaság Csongrádi Pincészetéből alakult, 1994-ben. Az 1938-ban épült 34000 hl-es pinceépület belső hőmérséklete egész esztendőben 14-17 C fok között van, mely jó feltételt teremt akár a két – három éves borérlelésnek. A vörösborokat hagyományosan héjon erjesztik, a fehér borokat folyamatosan préselve reduktív eljárással dolgozzák fel. A minőségi borokat egy évig ászokhordóban érlelik. Az itt dolgozók feladatuknak tartják a hagyományok őrzését. Úgy gondolják: a borásznak inkább csak az a dolga, hogy a természet által megkezdett munkát a helyes mederben tartsa.
A hagyományőrzés náluk is a címkékkel kezdődik. Az egyszerűbb, „Csongrádi" jelzéssel forgalomba hozott borok címkéjén a táj egy – egy jellegzetes képét találjuk. A Csongrádi Kékfrankos 2007 fahordós érlelés után került palackba. A 80 – 120 hektoliteres hordók kiválóan alkalmasak a lassú oxidáció lefolytatására. A Csongrádi Cabernet Franc – 2007-ről arrafelé azt mondják, hogy a szüret utáni második Mikulás előtt meg sem szabad kóstolni! Egyszerre található meg benne a gyümölcsösség és a fahordó másodlagos íze.
Az Árpád Fejedelmi Kékfrankos válogatás – 2007 már a második, a magasabb minőségű csoport tagja. Ezeken a címkéken a lóháton ülő fejedelem képe látszik – nem véletlenül. Mindössze huszonkét kilométerre van Ópusztaszer és a Feszty – körkép. Az ábrát szabadalmaztatták, borcímkén más nem használhatja. A „válogatás" pedig az ő esetükben azt jelenti, hogy a bor a termés legjavából készült. Erről meg is győzte a kóstolókat az Árpád Fejedelmi Cuvée – 2007, melyet a 2/3 : 1/3 Cabernet Sauvignon – Kékfrankos keverési arány teljesen simává, szinte „önmagát itatóvá" tett. Végül az Árpád Fejedelmi Cabernet Franc válogatás – 2007 tette kétségtelenné, hogy löszös talajon is termelhető mélyvörös színű, erdei gyümölcsökre emlékeztető, finom illatú és zamatú bor, mely remek kiegészítője lehet egy ünnepi ebédnek.
