Révay András: Pálinkás Jó Estét!

Lassan kezdünk hozzászokni a fesztiválokhoz. Gyakran már csak egy kézlegyintéssel intézzük el: na, megint egy újabb fesztivál! Nem biztos, hogy igazunk van. Sőt, a második Budavári Pálinka és Kolbászfesztivál esetében egészen biztosan nincs.

A budai Várban, a Nemzeti Galéria előtti téren, a Savoyai teraszon szervezett rendezvény hivatalos része a Vám- és Pénzügyőrség Központi Zenekarának bevonulásával kezdődött. Már ez is jelezte, hogy itt valami szokatlan történik. Régen a „finánc" és a pálinkafőző nem volt túl nagy barátságban egymással. Most meg a fináncok húzzák a talp alá valót.

Már pedig azt tették. Közvetlenül utánuk ugyanis a Pálinka Lovagrend tagjai jöttek szép sorban, díszes zöld köpenyükben. A figyelmes szemlélő felfedezhette közöttük még a Legfelső Bíróság volt elnökét is! Ez a két tény már önmagában elegendő bizonyítékul szolgálhatott minden kétkedőnek arra nézve, hogy itt a pálinkák minőségével baj biztosan nem lehet. Egy kósza gondolat ugyan felmerült, hogy az esemény neve pálinka és kolbászfesztivál – kolbászlovagoknak viszont se hírük, se hamvuk, no de ez még csak a második ilyen rendezvény. Lehet, hogy jövőre már olyanok is lesznek!

A „Pálinkás jó estét!" köszöntés viszont nem sokkal ez után már a színpadról hangzott el. Piros László, a Magyar Pálinka Lovagrend kancellárja köszöntőjében elmondta: a rend – egyebek mellett – azért is alakult meg, hogy a pálinkát kihozza a vasúti restiből és a szalonok asztalára helyezze. Segítséget kaptunk ehhez az Európai Uniótól is, hiszen a magyar gyümölcsből és törkölyből készült pálinka oltalom alá került, közülük több még eredetvédelmet is kapott.

Sokan féltek a pálinkát és a kolbászt egy rendezvényen, egymás mellé helyezni, de mindkettő olyan elidegeníthetetlen része a magyar gasztronómiának, ami megalapozza a létjogosultságát, hogy együtt jelenjenek meg. Mindkettőnek olyan hagyományai vannak, amire joggal lehet büszke az ország, egyes tájaknak akár még jelképe is lehet. Nagyon sokan dolgoznak azért, hogy ez a továbbiakban se változzon meg.

Az igazán nagy hírnevet szerzett pálinkafőzők közül többen személyesen is megtisztelték a Fesztivált. Zwack Sándor például cégének saját elárusítóhelyén kívül is hol itt, hol ott bukkant fel, figyelte, kóstolgatta, mit hoztak a többiek. Bolyhos László, akiről a kancellár már színpadon azt mondta: most neki köszönheti a magyar társadalom, hogy ismét megismerheti a valódi, jó ágyas pálinkát – nos ő inkább a pálinkái mellett maradt és barátságos szóval kínálta az érdeklődőknek. Kevesen dicsekedhetnek olyan eredménnyel, mint ő: italaival már kétszer nyerte el a Magyarország legjobb pálinkája címet, aranyérmeinek számát maga sem tudja.

Ha kolbászlovagok nem is voltak, kolbászban azért mégsem volt hiány. A rendezvény gyorsmérlege szerint tizenhat pálinkafőző 3-400 féle pálinkával, az öt kolbászkészítő cég pedig úgy 60 – 80 kolbászféleséggel jelent meg a fesztiválon. Volt tehát mivel megágyazni az alkohol alá. Még mielőtt az egészséges életmód harcos hívei tiltakozásba kezdenének, már az elején elmondhatjuk, nagy választéka volt a mangalica kolbászoknak. Azokról pedig köztudott, hogy koleszterinszintünket jóval kevésbé veszélyeztetik, mint a másféle alapanyagból készültek.

Még a mangalica-termékek között is különlegességnek számít, amit Hajzer Imre hozott magával a Fesztiválra. Családi gazdasága a Békés megyei Zsadányban működik. Az Orosi pusztán, teljesen vadon, természetes körülmények között tart mintegy 1500 mangalicát. Sehol mások nem csinálnak ilyet az országban! A „rideg" tartással érik el, hogy ez a hús megőrzi eredeti ízét, és nem veszti el a kolbász gyártásakor sem. Az így készült, évi 1000 mázsa kolbász ugyanis nem tartalmaz állományjavítót vagy tartósítószert, kizárólag só, fokhagyma, köménymag és paprika van benne. Nem is kell bele más! A kolbász Budapesten az Újpesti piacon és a Komjádi uszoda előtti piacon kapható. Előzetes bejelentkezésre (06-66-495-042) szívesen látnak vendégeket disznótorra is.

Távozóban a pálinkafesztiválról még egy érdekességgel találkozhat a látogató. Nagykőrösi sajtkülönlegességeket hozott Baranyi László. Őstermelő gazdaságában 30 tehenet, 40 – 50 juhot, ugyanannyi kecskét tart. A tejükből sajtokat készít. A kecske- camembert-hez Franciaországból hozatja az eredeti oltókultúrát, az érett juhsajtot viszont évszázados hortobágyi recept szerint gyártja. Igaz, könnyű neki: már a nagypapa is az anyukájától tanulta az eljárást és a nagyszülők a mai napig tevékenyen vesznek részt a családi gazdaság működtetésében. A juh-és kecskesajtot házilag füstölik, náluk a paranyica tehéntejből készül.

Pálinka, kolbász, sajt – így e három együtt – jól bizonyítja, hogy a kultúrált italfogyasztás hívei és a magyaros ízek kedvelői kitűnő szórakozást találhattak maguknak a II. Budavári Pálinka és Kolbászfesztiválon.

(Fotó: Kovács Krisztina)