KI FIZETI A RÉVÉSZT?

 A "Gebedj meg alapú" sarcolás kellékei…

A vizitdíj talán az egyik legtöbb indulatot kiváltó eleme volt az egészségügy nemrég megkezdett átalakításának. Bevezetéséről, be ne vezetéséről, összegéről és a mentességekről rengeteg szó esett, azonban arról már sokkal kevesebb, hogy a pontosan, ki és hogyan végzi a beszedését, és az adminisztrációját.

 A "Gebedj meg alapú" sarcolás kellékei…

A vizitdíj talán az egyik legtöbb indulatot kiváltó eleme volt az egészségügy nemrég megkezdett átalakításának. Bevezetéséről, be ne vezetéséről, összegéről és a mentességekről rengeteg szó esett, azonban arról már sokkal kevesebb, hogy a pontosan, ki és hogyan végzi a beszedését, és az adminisztrációját.

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) úgy véli, hogy a vizitdíjjal kapcsolatos teendők elsősorban ismét a szakdolgozóknak, ápolóknak jelentenek egy olyan újabb feladatot, ami a szakmai munkától és a betegektől veszi el az időt.

A vizitdíj beszedésével kapcsolatos pontos helyezet megismerésére ezért a MESZK országos felmérést készített a járóbetegellátást nyújtó intézetek ápolásvezetőinek körében. A folyamatok teljesebb megéretése érdekében az adatfelvételre kétszer is, 2007. február, illetve 2007. május-június során is sor került. A felmérésben összesen 129 járóbeteg intézet vett részt, elhelyezkedésük földrajzilag reprezentatívnak tekinthető. Az intézetek működés szerinti megoszlását tekintve 30% volt a súlyponti intézethez tartozó szakrendelő vagy szakambulancia, 27% a városi szakkorház rendelőintézetének, 27% az önálló rendelőintézetek, 10% a gazdasági társaság által működtetett, 5% az országos intézethez vagy klinikához tartozó járóbeteg szakellátó helyek aránya.

A napi betegforgalom szempontjából négy kategóriába sorolták az intézeteket. A mintában nagyjából azonos súlyt képviseltek a legnagyobb, naponta 1000 főnél több beteget fogadó rendelők (27%), a naponta 500-1000 főt (25%), és a napi 100-500 főt kiszolgáló (27%) ellátóhelyek aránya. A naponta száznál kevesebb beteget kiszolgáló rendelők 16 százalékban szerepeltek a mintában és az esetek mintegy 5 százalékában nem lehet pontosan tudni a napi betegforgalmat.

A vizitdíj beszedésének általános módja egyértelmű, az esetek 86 százalékában nyugtával, készpénzbefizetéssel történik. Az esetek kevesebb mint egyötödében (19%) számoltak be vizitdíj automatáról és még alacsonyabb arányban (12%) vizitdíj bérlet bevezetéséről.

Ha az adatokat a betegforgalom szerinti bontásban vizsgáljuk némiképp meglepő eredményt kapunk. Az előzetes feltételezésekkel ellentétben a készpénzes, nyugtás megoldás inkább a két nagyobb forgalmú kategóriára jellemző (91-91 százalékos említés), míg kisebb betegforgalmú helyeknek csak mintegy háromnegyede (75-75%) használja ezt a megoldást. Ezzel párhuzamosan a vizitdíj automata használatának az aránya legkisebb és legnagyobb forgalmú helyeken jellemzőbb, a vizitdíj bérletet pedig leginkább a napi 100-500 beteget fogadó ellátóhelyek alkalmazzák.

A vizitdíjjal kapcsolatos feladatokkal átlagosan 9 fő foglalkozik rendelőintézetenként, ami a betegforgalommal arányosan nő – 1, 3, 9 és 17 fő a forgalom szerint klaszterekeben. A vizitdíj beszedésével foglalkozó munkatársak az esetek 79 százalékában a már meglévő létszámból kerülnek ki, és csak az intézmények 14% számolt be ez irányú létszámfejlesztésről.

Az adatok a Kamara legrosszabb feltevéseit igazolják ugyanis a vizitdíj beszedéssel foglakozó munkatársak legnagyobb része – az említések 60 százalékában – asszisztens, vagy szakdolgozó. Az esetek felében (50%) adminisztrátorok, kevesebb mintegy harmadában a kartonozóban dolgozó munkatársak (30%) a legkisebb arányban (29%) pedig a pénzügyi végzettségű dolgozók említése történt. A változások során az érintettek 83 százaléka kapott pénzkezelési továbbképzést és mintegy 60 százalékuk új vagy módosított munkaköri leírást.

Riasztó a helyzet, ha mentővel szállítják be a beteget, ugyanis az ilyen eseteknek csak kevesebb mint a felében (42%) fizeti a vizitdíjat a beteg vagy a hozzátartozója. Az esetek legnagyobb részében (55%) a mentőápolót, 21 százalékban az asszisztenst, 11 százalékban pedig az adminisztrátort említették, mint a beteg vizitdíját befizető személyt! (több lehetőség említése is lehetséges volt)

Némi elégtételt jelenthet, hogy az első, februári felméréskor még csak az intézmények 42 százaléka adott a saját dolgozói részére vizitdíj kedvezményt, amely arány fél év alatt 69 százalékra emelkedett.

Mint láthattuk tehát, az esetek zömében a szakdolgozók végzik az vizitdíjjal kapcsolatos adminisztrációt, így sajnos nem meglepő, hogy a felmérés szerint a megnövekedett adminisztrációs terhek az esetek többségében betegenként 5 percet vagy annál is többet vesznek el a rendelési időből Mindösszesen a járóbeteg szakrendelők 6 százaléka mondta azt, hogy az adminisztráció miatt betegenként csak 1 percet veszít a rendelési idejéből.

Az előzetes elképzelések miatt fontos kérdés, hogy a vizitdíj hatására hogyan változtak a forgalmi adatok. Az adatok alapján elmondható, hogy összességében átlagosan 12 százalékos a betegforgalom csökkenése, azonban az intézetek több mint egyharmada (37%) egyáltalán nem tapasztalt visszaesését. Úgy tűnik tehát, hogy a vizitdíj bevezetése nem volt igazi visszatartó erő az indokolatlan orvos-beteg találkozások megszüntetésére.

Az egészségügyi reformmal kapcsolatos intézeti betegtájékoztatás gyakorlatilag információs plakátok kihelyezését jelenti, az intézetek 95 százalékában alkalmazzák ezt az eszközt. Ezzel azonban ki is merül az eszközök „tárháza", hiszen információs pultról már csak az intézetek kevesebb mint negyede, információs telefonvonalról pedig csak 6 százalékuk számolt be.

Végezetül érdemes egy pillantást vetni arra, hogy milyen volt az egészségügyi reform fogadtatása. A reformot „megértéssel fogadók" aránya a betegek körében 6, az egészségügyi személyzet körében 5 százalék volt.  A változások „elégedetlenséget váltottak ki" a betegek 39, és a dolgozók 27 százalékában, és bizony a betegek mintegy 3 százaléka egyenesen tiltakozott is.

Összefoglalásul tehát elmondható, hogy 2007. februárjában még nem minden intézetben állt rendelkezése minden tárgyi és személyi feltétel a vizitdíj beszedésére, és bár az elmúlt fél évben a technikai feltételek javultak, azonban a vizitdíj beszedését még mindig 60 százalékban szakdolgozók illetve az ápolási területhez tartozó munkatársak végzik!

Az Intézetekben történő tájékoztatás formája nem változott, fél évvel a vizitdíj bevezetése után még mindig nincs pontos információjuk a betegeknek a vizitdíjjal kapcsolatos teendőikről, főleg a vizitdíj mentességek tekintetében! (mentesség igazolása, 20. alkalom utáni megjelenés, stb.) Mindemellett az intézetek költségvetésbe tervezett vizitdíj bevételek nem folynak be, emelkedő tendenciát mutat a direkt nem fizető betegek száma is! 

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara ezért javasolja, hogy ne az egészségügyi szakdolgozók feladata legyen a vizitdíj beszedése, a beutaló köteles szakrendelések igénybevételét ne lehessen emelt összegű vizitdíjjal kiváltani, és a mentővel beszállított betegek vizitdíj beszedését országos szinten szabályozzák.